Mi ünnepelnivaló van az ENSZ durbani gyűlöletfesztivál 20. évfordulóján?

Alig néhány nappal azután az embertelen jeruzsálemi merénylet után találkoztak, amely számos izraeliek ölt-, illetve csonkított meg egy tizenévesekkel és fiatal családokkal teli pizzériában. De a durbani konferencia résztvevői még csak említést sem tettek a palesztin robbantásokról vagy az áldozatokról; a nemzetközi erkölcs önjelölt vezetői számára az izraelieknek nincsenek emberi jogaik.

2001. szeptember elején a világ emberi jogi közösségének nagyjai a dél-afrikai Durbanben gyűltek össze a rasszizmus és a diszkrimináció felszámolására összehívott konferencián. Alig néhány nappal azután az embertelen jeruzsálemi merénylet után találkoztak, amely számos izraeliek ölt-, illetve csonkított meg egy tizenévesekkel és fiatal családokkal teli pizzériában. De a durbani konferencia résztvevői még csak említést sem tettek a palesztin robbantásokról vagy az áldozatokról; a nemzetközi erkölcs önjelölt vezetői számára az izraelieknek nincsenek emberi jogaik. Ehelyett az ENSZ és a nagyhatalmú nem kormányzati szervezetek (NGO-k) résztvevői Izrael és a cionizmus démonizálására összpontosítottak – emlékeztet az izraeli Bar Ilan Egyetemen politikatudományt oktató Gerald Steinberg professzor, a Jewish Journal oldalán megjelent publicisztikájában.

Durban mintegy előrevetítette a 21. századi antiszemitizmus természetét. Az Arab Jogászok Szövetsége véres agyarakkal ábrázolt zsidók karikatúráit osztogatta, a küldöttek pedig a Cion bölcsienek jegyzőkönyvei című jól ismert hamisítvány példányait vették magukhoz. Az izraeli „apartheidet” elítélő gyűlölködő irodalmat és beszédeket jól szervezett tömeges utcai felvonulások tarkították, „A cionizmus rasszizmus” feliratú plakátok kíséretében.

A néhai Tom Lantos, a kaliforniai kongresszus, egyúttal az amerikai küldöttség tagja, holokauszt-túlélő, úgy emlegette Durbant, mint „a zsidók iránti gyűlölet legundorítóbb megnyilvánulását, amit a náci időszak óta láttam”. Irwin Colter professzor, a kanadai delegáció tagja később kijelentette:

„Ha 9/11 a terror Kristályéjszakája volt, akkor Durban a Mein Kampf”.

A virulens hangulatot fokozta, hogy Jasszer Arafatot és Hanan Ashrawi palesztin propagandistát is iderepítették, hogy elítéljék az izraeli „apartheidet”.

A hivatalos amerikai és izraeli küldöttség, dicséretükre legyen mondva, kisétált a diplomáciai fórumról, az európaiak, Kanada és mások pedig a végleges szöveg enyhébb változatáról tárgyaltak.

De az ENSZ tisztviselői, élükön Mary Robinson emberi jogi főbiztossal és befolyásos nem kormányzati szövetségeseivel, nem emeltek kifogást – ellenkezőleg, aktív résztvevői voltak a gyűlöletünnepnek. Az 5000 résztvevővel zajló műhelymunkákban és a fő plenáris ülésen elhallgattatták azt a néhány nem kormányzati szervezet küldöttjét, akik nem voltak az Izrael-ellenes hálózat tagjai.

Az ENSZ és a civil szervezetek vezetőit nem érte meglepetés – távolról sem. Az eltérítés terve már hónapokkal korábban, egy teheráni ENSZ-előkészítő konferencián formát öntött. Ott az Izraelt a dél-afrikai apartheidhez hasonlító stratégiát teljes körű háborús tervvé fejlesztették.

Sorosra kapcsolva

Soros alapítványa rendkívül aktív a Közel-Keleten is. De vajon jó ez Izraelnek?

Durbanban a Teheránban összeállított NGO zárónyilatkozat és cselekvési program a politikai háború haditervét valósította meg. Izraelt „rasszista apartheid államnak”, „népirtásban” és a „palesztinok elleni rasszista bűncselekményekben bűnösnek” bélyegezték.

Minden országot felszólítottak, hogy olyan politikát kövessenek, amelyek „Izrael mint apartheid állam teljes elszigetelését” szolgálják. Miután ezt a gyűlölködő dokumentumot elfogadták, a résztvevők ünnepeltek.

A durbani folyamatot a Teherán előtti időszaktól a zárónyilatkozatig nagyrészt befolyásos NGO-k irányították – különösen a Human Rights Watch (HRW) és palesztin partnerei. A nyitó ülések előtt a HRW ügyvezető igazgatója, aki régóta ellenséges Izraellel szemben, azt mondta egy interjúalanyának: „Nyilvánvaló, hogy az izraeli rasszista gyakorlat megfelelő téma”.  Az NGO-fórum során Reed Brody, aki a HRW küldöttségét vezette, csatlakozott a zsidó küldöttek részvételének megakadályozásához, amint azt Lantos, Anne Bayefsky professzor és mások megjegyezték. Más résztvevők felidézték, hogy a HRW „hallgatása eléggé elkeserítő volt”.

Miután a HRW alapítója, Bob Bernstein és adományozók kritikát fogalmaztak meg, a HRW azt állította, hogy elítélte a végső határozatot. Az ő verziójukat megismételték a New York Times 2021. áprilisi cikkében, amely a HRW legújabb „apartheid” kampányát hirdette, és idézte Brody-t, aki állítólag azt mondta a fórumon, hogy „helytelen a cionizmust a rasszizmussal egyenlővé tenni”. Minden bizonyíték mást sugall.

Ne vásárolj zsidótól! Ja nem, Izraeltől!

A döntés látszólag “technikai”, “fogyasztóvédelmi”. Valójában az antiszemita BDS-mozgalom vetette meg a lábát az uniós főáramban. Seres László publicisztikája.

Valóban, közvetlenül Durban után ugyanazok a nem kormányzati szervezetek és ENSZ-szövetségesek mozdultak meg a stratégia végrehajtására. A HRW állt a többi csoport élére háborús bűnökkel kapcsolatos vádakkal, amelyek a terrorra adott izraeli válaszlépéseket követték, legyen szó akár a Hamász, akár a libanoni Hezbollah terrorizmusáról. 2021-ben a HRW folytatta a „jelentések” áradatának közzétételét, és minden egyes lépéssel tovább erősítette a démonizálást. Még az apartheid meghatározására is kidolgoztak egy egyedi definíciót, amit aztán népszerűsítettek is, hogy lobbizni tudjanak a Nemzetközi Büntetőbíróságnál, hogy indítson vizsgálatot az izraeliek ellen. Ezzel párhuzamosan a HRW és az NGO-hálózat bojkottokat hirdet izraeli egyetemek és vállalkozások, sportolók és kulturális események ellen, amelyekhez gyakran csatlakoznak klasszikus teológiai antijudaista agendával rendelkező egyházi csoportok a BDS mozgalom zászlaja alatt.

A durbani állandó dobpergés jelentősen hozzájárult az erőszakos antiszemita támadásokhoz világszerte. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az európai országok közelmúltbeli statisztikái jól mutatják a zsidók és zsidó vagy izraeli célpontok ellen irányuló gyűlölet mértékét.

Ennek ellenére a durbani keretrendszer továbbra is az ENSZ állandó napirendjén marad. Szeptember 22-én a Közgyűlés ad otthont a Durban 4-nek – egy egynapos, a hivalkodást mellőző eseménynek, amelyen a tisztviselők és a csatlakozó nem kormányzati szervezetek „ünneplik” a sikereket. Biden elnök, Kanada és Nagy-Britannia vezetői, valamint számos európai tisztviselő bejelentette, hogy kormányuk nem vesz részt a rendezvényen.

De az eredeti antirasszista gyűlöletünnep visszhangjai folytatódnak, a folyamatos antiszemitizmussal és a megszállott Izrael-gyalázással az emberi jogok álcája alatt. Most is, akárcsak 2001-ben, sokan azok közül, akik azt állítják, hogy az erkölcs és a jog nevében beszélnek, továbbra is támogatják az embertelen brutalitás elkövetőit, és kitörlik az emlékezetből a terror és az igazságtalanság áldozatait. Ez Durban öröksége 20 év elteltével – figyelmeztet a szerző.