A palesztin zászlók engedélyezésével Doha úgy pozícionálta magát, mint az anti-Egyesült Arab-Emírségek – olvasható a Times of Israel elemzésében.
Rengeteg tinta folyt már ki arról, hogy az izraeli riporterek milyen hűvös reakciókat kaptak a világ futballrajongóitól, amikor a katari világbajnokságon azonosították magukat.
A Times of Israelnek nyilatkozó elemzők egyetértettek abban, hogy a világbajnokságon tapasztalható palesztinbarát hangulat mutatja az emirátusi, bahreini és marokkói kormányokkal kötött izraeli megállapodások korlátait, és azt feltételezték, hogy az arab utca valószínűleg nem fog Izraelhez melegedni, amíg az katonai ellenőrzés alatt tartja a palesztinokat.
De a palesztinok a szurkolók és csapatok általi felkarolása a világbajnokságon geopolitikai szemszögből is értelmezhető – Katar eltökélt szándéka, hogy a gyorsan felemelkedő Egyesült Arab Emírségek versenyképes ellenfeleként jelenjen meg.
Míg az Egyesült Arab Emírségek regionális tekintélyének növelése érdekében együttműködik Izraellel, és elfojtja a palesztinbarát érzelmeket, Katar más utat választott, amely az arab populizmus felkarolásán keresztül jut el a politikai befolyáshoz.
A gyakran elnyomó önkényuralmi rendszer keretein belül ez azt jelenti, hogy a palesztinok támogatását a pályán és azon kívül is engedélyezi és bátorítja, miközben az egész világ ezt nézi.
A dohai és az egész Katarban található utcai piacokon a palesztin zászlókat alacsonyabb áron árulják, mint más országok zászlóit.
Egy közel-keleti diplomata a helyszínen elmondta a The Times of Israel izraeli lapnak, hogy a katari hatóságok állták a számlát, hogy a szállodák ingyenesen palesztin zászlókat adjanak a vendégeknek.
A stadionokban a szurkolók nem lobogtathatnak olyan zászlókat, amelyek nem az adott mérkőzésen játszó csapatok egyikéhez sem tartoznak, de ez a szabály határozottan nem vonatkozik a palesztin zászlókra, amelyek a torna során minden mérkőzésen a tömegben lobogtak.
Husszein Ibish, a washingtoni Arab Öböl-államok Intézetének vezető kutatója a katari álláspontot a „puha hatalom” kifejeződéseként jellemezte.
A jelentős katonai erő helyett Doha más módon igyekezett befolyást gyakorolni, többek között „populista hírnév” fenntartásával
– mondta Ibish.
Egy évtizeddel ezelőtt, az arab tavasz idején Katar a Muzulmán Testvériség frakciók támogatásának élére állt az egész régióban, szakítva a szunnita dominanciájú országokkal, például Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel, amelyek ellenezték az iszlamista politikai mozgalmat.
Most, hogy a politikai iszlám már nem jelent komoly problémát, Katarnak sikerült egyfajta közeledést elérnie az Öböl többi részével az évekig tartó keserű ellenségeskedés után. De ez azt is eredményezte, hogy Doha más módokat keresett arra, hogy befolyást és támogatást szerezzen az egész régióban – magyarázta Ibish.
Rámutatott arra, hogy a királyság konzervatív iszlamista világnézetet hirdet a nemekkel, az LMBTQ-kérdésekkel és a társadalmi viselkedéssel kapcsolatban. Katar megtiltotta a játékosoknak és a szurkolóknak, hogy az LMBTQ-közösséget támogató kifejezéseket viseljenek, valamint megtiltotta az alkohol árusítását a mérkőzéseken.
A palesztin ügy támogatása is része ennek a csomagnak.
„Ez a fajta populizmus egyike azon kevés dolgoknak, amelyek a katariak számára maradtak, hogy populista márkájukat hatékonyan terjesszék az arab világban” – mondta Ibish. „A Testvériség már nem elég, de Palesztina még mindig megteszi.”
Ibish megjegyezte, hogy a jelenlegi katari álláspontban van némi irónia, tekintve, hogy „megőrjítette [Dohát], hogy nem ő volt az első Öböl-menti ország, amelyik normalizálta a viszonyát Izraellel”. Katar jóval az Egyesült Arab Emírségek előtt alakított ki hivatalosabb diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, sőt közel két évtizeden át kereskedelmi irodát is működtetett Tel-Avivban. Doha régóta büszke arra is, hogy képes diplomáciai kapcsolatokat fenntartani a politikai megosztottság minden oldalának szereplőivel.
Az Ábrahámi Megállapodások 2020-as aláírásának idején azonban Katar inkább Törökországtól függött, amelynek diplomáciai kapcsolatai Izraellel még mindig hidegek voltak.
„Abban a pillanatban Katar számára nagyon rosszul állt volna”, ha követi az Egyesült Arab Emírségeket és Bahreint a Jeruzsálemmel való kapcsolatok normalizálásában – érvelt Ibish.
Ehelyett Katar az arab világ nagy részében az Ábrahámi Egyezmény iránti közömbösséget kihasználva támaszkodott az Izraeltől való elzárkózásra.
„Ha már nem tudnak hasznot húzni az Izraellel való normalizációból, legalább abból hasznot húzhatnak, ha nem teszik meg”
– mondta Ibish.
A Katarban előtérbe került Izrael-ellenesség ellenére Ibish úgy vélte, hogy az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel való normalizáció továbbra is szilárd talajon áll, mivel érdekeltek az Izraellel való gazdasági, technológiai és biztonsági együttműködés előmozdításában.
Az arab világ nagy részével ellentétben az Ábrahámi Megállapodások az Egyesült Arab Emírségekben nagyrészt konszenzus kérdése Ibish szerint, aki azt állította, hogy mind a politikai döntéshozók, mind a civilek pozitív, de „ízléstelen” fejleménynek tartják.
„Partnert keresnek a térségben a nagy technológiai projektek előmozdításához, és az egyetlen hihető partner Izrael” – mondta. „Nem annyira Izrael és az izraeliek izgatják őket, mint inkább az, hogy mit lehet tenni a két ország között”.
Izrael regionális diplomáciai pozíciójának visszalépésére rengeteg precedens van: Katar 2009-ben úgy döntött, hogy bezárja tel-avivi kereskedelmi irodáját a gázai erőszak miatt, Marokkó pedig 2002-ben bezárta tel-avivi összekötő irodáját a második intifáda vérontása elleni tiltakozásul.
Michael Milstein, a védelmi minisztérium korábbi palesztinügyi tanácsadója
óva intett attól, hogy bevegyük azt az „illúziót”, hogy az arab világ Izrael-ellenessége megszűnik, amint a palesztin kérdés megoldódik, és kifejtette, hogy az érzelmek „sokkal mélyebben gyökereznek”.
Mindazonáltal pozitívan értékelte a világbajnokságon szerzett izraeli tapasztalatokat, mert „sikerült közvetlen kapcsolatba hozni az izraeli polgárokat az arab utcával – nem diplomatákkal vagy akadémikusokkal, hanem magukkal az emberekkel”.
„Az elmúlt két évben azon kaptuk magunkat, hogy elhittük, hogy sikerült az arab világot körülvevő összes falat ledöntenünk, és a feje tetejére állítani azt az előre felállított axiómát, hogy nem lesz normalizáció az arab világgal, amíg nem lesz béke a palesztinokkal”
– mondta Milstein, aki jelenleg a Tel Aviv-i Egyetem Moshe Dayan Központjának Palesztin Tanulmányok Fórumát vezeti.
Ez kormányzati szinten bizonyos mértékig talán elfogadható, de ez az elképzelés nem szivárgott le az arab utcára, ahol Palesztinát a világbajnokság „33. csapatának” tekintik, még akkor is, ha valójában nem vesz részt.
Fotó: Egy marokkói szurkoló palesztin zászlóval/ MTI/EPA/Martin Divisek
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.