Egy Izrael és Kína közötti szabadkereskedelmi megállapodás a két ország közötti növekvő kapcsolat hivatalossá válását jelentené – írja a National Interest.
Izrael és Kína állítólag 2016 óta dolgozik egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésén. Most úgy tűnik, hogy ez megvalósulni látszik. A hongkongi izraeli konzulátus egyik képviselője ugyanis a South China Morning Postnak azt nyilatkozta, hogy Izrael és Kína reméli, hogy a naptári év végéig aláírhatják a kereskedelmi megállapodást.
Az Izrael és Kína közötti szabadkereskedelmi megállapodás a két ország közötti növekvő kapcsolat hivatalossá tételét jelentené. Az Izrael és Kína közötti éves kereskedelem az 1990-es évekbeli 250 millió dollárról 2021-re több mint 20 milliárd dollárra nőtt a kínai vámadatok szerint.
Kína már most is Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere Ázsiában.
A megbeszélések Kína legújabb lépését jelzik abban a törekvésében, hogy növelje befolyását a Közel-Keleten, miután a térség más fontos szereplőivel – köztük Iránnal, Szaúd-Arábiával és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal, a hat országot tömörítő politikai és gazdasági unióval, amelyhez Szaúd-Arábia mellett Bahrein, Kuvait, Omán, Katar és az Egyesült Arab Emírségek is tartozik – való partnerségének mélyítésére tett erőfeszítéseket. A South China Morning Post cikke úgy értelmezi Kína Izraellel folytatott tárgyalásait, hogy talán nem csak gazdasági ambíciók motiválják; a szerző megjegyzi, hogy egy ilyen
„kereskedelmi paktum megkönnyítené Kína számára, hogy szélesebb körű kérdésekben működjön együtt a közel-keleti országokkal, megmutatva, hogy nem csak az arab nemzetekkel szövetkezik, mint a múltban”.
Vajon Izrael egyre szorosabb kapcsolatai Kínával veszélyeztetik-e az Egyesült Államokkal való kapcsolatát? Nagyon valószínűtlen. 2022 januárjában a Haaretz arról számolt be, hogy Izrael „értesíti Washingtont a Kínával kötött jelentős üzleteiről, és közölte, hogy újra megvizsgálja ezeket az üzleteket, ha [amerikai] ellenállás merül fel”. Aztán augusztusban a The Times of Israel megjegyezte, hogy az egymást követő amerikai elnökök – először Donald Trump, most pedig Joe Biden – nyomására Izraelben sokan úgy vélik, hogy az országuk és Peking közötti „mézeshetek időszaka” lezárult.
Valószínűleg egy kereskedelmi megállapodásnál többre lesz szükség ahhoz, hogy az Izrael és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat érdemben befolyásolja. Assaf Orion, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete Izrael-Kína Központjának igazgatója a Mosaic magazinban nemrég megjelent esszéjében azt állította, hogy az Izraelben a „Kína pályájára kerülésétől” való félelem erősen túlzó.
„A zsidó állam reális következtetéseket vont le, amelyek a Kína által jelentett kockázatok és előnyök felismerésében gyökereznek, és politikáját ennek megfelelően strukturálja”
– írja Orion.
„Hasonlóképpen, Jeruzsálemnek nem kell választania Washington és Peking között, mert már az előbbit választotta”.
De ha Izrael kereskedelmi paktumot kötne Kínával, az mindazonáltal két egymást követő amerikai elnöki adminisztráció kívánságával szembemenne.
A Kínára való összpontosítás különösen hasznos eszköz azok számára, akik azt szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok tartsa fenn az izmos kül- és védelmi politikát. Mivel például Kína afrikai jelenléte az elmúlt években megnőtt, korábbi kormánytisztviselők azzal érveltek, hogy az Egyesült Államoknak fel kell készülnie arra, hogy Peking lépéseihez igazodva ellensúlyozza befolyását. Washingtonban is konszenzus alakult ki arról, hogy a felemelkedő Kína súlyos kihívások elé állítja az Egyesült Államokat, ami a Chips and Science Act, egy 280 milliárd dolláros technológiai beruházási törvény elfogadásához vezetett, kétpárti támogatással.
Egyesek az Egyesült Államokban máris azt állítják, hogy az amerikai közel-keleti jelenlét csökkentésére irányuló hangok megnyitották az utat Kína előtt, hogy saját gazdasági és politikai érdekeit érvényesítse a térségben, és az amerikai befolyást a sajátjával helyettesítse. Egy kétoldalú kereskedelmi megállapodás aláírása az Egyesült Államok legközelebbi regionális partnerével minden bizonnyal felbátorítja ezeket a hangokat.
Izraeli szempontból ez szintén érdekes esemény. Januárban Omar Barghouti a BDS-mozgalom társalapítója a Middle East Eye-nak elmondta, hogy
„Izrael kétségbeesetten megpróbál stratégiailag Kína, India és más nem nyugati államok felé fordulni, hogy kompenzálja a nyugati támogatói, finanszírozói és szponzorai esetleges elvesztését […] E
nnek a kísérletnek kevés esélye van a sikerre, mivel ezekben az országokban, ellentétben az Egyesült Államokkal és Európával, Izraelnek teljesen hiányzik a stratégiai befolyása”
– mondta.
Bár Izrael továbbra is nemzetközi elítéléssel néz szembe az emberi jogok megsértésének és az államilag szentesített erőszak vádjai miatt, a legújabb hírek azt sugallják, hogy Barghouti előrejelzése téves lehet. Valójában Izrael és Kína képes volt egy működő kapcsolatot kialakítani, annak ellenére, hogy az előbbi ingadozik az elítélés és a hallgatás között Kína emberi jogi visszaéléseivel kapcsolatban Hszincsiangban, és az utóbbi folyamatosan támogatja a palesztin államiságot.
Mindazonáltal Izrael számára Kína nem helyettesítheti az Egyesült Államokat – és nem is próbálja helyettesíteni.
Így, ha a hónapokkal ezelőtti jelentések helytállóak, Izrael nem kötne potenciálisan nagy hatású kereskedelmi megállapodást anélkül, hogy azt előbb ne tisztázná Washingtonnal.
