Ebrahim Raiszi iráni elnök a héten bejelentette, hogy kormánya szorosabb katonai kapcsolatokat kíván kialakítani a Kínai Népköztársasággal. Az elnök ezt a kínai védelmi miniszter, Wei Fenghe teheráni látogatása során mondta.
Az iráni állami média arról számolt be, hogy Raiszi és Fenghe elismerik a katonai együttműködés stratégiai fontosságát a Nyugat, különösen az Egyesült Államok elleni hatékonyabb fellépés érdekében. Az elmúlt két évtizedben az iráni-kínai kapcsolatok folyamatosan nőttek a gazdasági és katonai cserekapcsolatok tekintetében.
Peking a közel-keleti régióban való hídfőállásért cserébe pénzeszközökkel támogatta az iráni rezsimet.
A kínai és iráni vezető tisztviselők közelmúltbeli találkozója az USA és a két ország közötti fokozott feszültség idején valósult meg. Kétségtelen, hogy a Kínai Népköztársaság és az Iszlám Köztársaság partnerségének legerősebb eleme az amerikai hegemóniával szembeni közös ellenállás.
A régóta fennálló kapcsolat megerősítése
Kína katonai hozzájárulása Irán haderejéhez az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor a rezsim nyolc évig viselt háborút Irakkal szemben (bár Kína a konfliktus mindkét oldalának szállított fegyvereket). Peking talán legjelentősebb hozzájárulása az iráni erők számára a rakéták szállítása mellett a rakétaelhárítási képességek biztosítása volt. Kína infrastrukturális ezenfelül terveket is készített a rezsim számára, segítve az ország katonai-ipari komplexumának kiépítését.
Az elmúlt években Kína tevékenysége Iránban exponenciálisan növekedett.
2019-ben Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter egy sor találkozón vett részt pekingi kollégájával. Kína vállalta, hogy 280 milliárd dollárt fektet be az iráni gáz- és olajágazatba, tovább erősítve a két ország gazdasági kapcsolatait. 2021-ben Kína és Irán aláírta a „stratégiai megállapodást”, egy 25 évre szóló megállapodást, amely hatással lesz az országok gazdasági, katonai és biztonsági együttműködésére.
Teherán erősen nyomott áron ad el olajat Kínának, cserébe a Peking „befektetéséért” az országban.
A valóságban Peking az Egy övezet, egy út kezdeményezését exportálja Iránba, amely az „adósságcsapda-diplomácia” felhasználásával működik. Ennek során Kína túlzott mértékű kölcsönöket nyújt a gazdasági segítségre szoruló országoknak, majd a szerződés értelmében Kína a „kölcsönök” visszafizetésére képtelen országok kritikus bázisai vagy stratégiai kikötői felett megszerzi az ellenőrzést.
A legutóbbi iráni-kínai találkozón Raiszi elnököt idézték, aki úgy nyilatkozott, hogy „az unilateralizmussal való szembeszállás, valamint a stabilitás és a rend megteremtése független és hasonlóan gondolkodó hatalmak együttműködésével lehetséges”.
Ez a retorika tükrözi az elnök korábbi megjegyzéseit Kínával és az amerikai hegemónia elleni együttműködéssel kapcsolatban.
Egy áprilisi látogatás alkalmával az iráni fegyveres erők vezérkarának parancsnoka bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság és az Iráni Forradalmi Gárda a közeljövőben több katonai gyakorlatot és csereprogramot fog tartani. Kína és Irán tavaly januárban Oroszországgal közös gyakorlaton vett részt az Ománi-öböl és az Indiai-óceán északi része felett.
