A gazdaságtörténész Németország válságáról és Európa jövőjéről beszélt nemrég az UnHerdnek.
A technokrata osztály hajlamos hősként imádni a német államot a hatékonyságáért, pragmatizmusáért, a háború utáni liberalizmusáért. Angela Merkel volt kancellárra úgy emlékeznek, mint a zászlóvivőjükre: erős, racionális, a szigorú méltóság birtokában, amelyre minden vezetőnek törekednie kell. John Kampfner 2021-ben megjelent könyve, a How the Germans Do it Better: Lessons from a Grown-Up Country című könyve ennek a talpnyalásnak a csúcspontját jelentette.
Kevés könyvcím avult el ilyen gyorsan.
Az elmúlt héten a német gazdaság teljes válságba került. Az áram ára megugrott, jelenleg az átlag 14-szerese. Recessziót jósolnak, az infláció máris a magasba szökött. Az euró mióta bevezették először ér kevesebbet, mint a dollár alá. A német lakosság nagy része pedig elégedetlen a vezetéssel. Mi történt Európa modern sikertörténetével?
A gazdaságtörténész Wolfgang Streeck professzor régóta kritikusa a Merkel-mániának, és soha nem dőlt be a Kampfner-iskolának.
Azt jósolja, hogy a történelmi politikai kudarcok és a „globalizált gazdaság” összeomlása együttesen a német dominancia megszűnéséhez fog vezetni Európában.
Szerinte Németország bukása gyors, és hatásai széles körűek lesznek. Ahogy az ukrajnai háború dübörög, a stratégiailag független Európa átadja helyét az Amerikától való függésnek, és az Európai Unió ereje csökkenni fog.
Azok a feltételek, amelyek Németország felemelkedéséhez vezettek – globalizált gazdaság, minimális kereskedelmi korlátok, az euró – összeomlanak. Ma már egyre naivabbnak tűnik az az optimizmus, amely egykor Németországot („túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen”) körülvette.
„Nagyon erős volt az a hit, hogy az a fajta határok nélküli globális gazdaság, amelyben Németország virágzott, örökké létezni fog.
– mondta Streeck.
Ugorjunk előre harminc évet, és megtudtuk, hogy a globalizált gazdaság, amely Németország sikerének szerves része, valójában rendkívül érzékeny a „válságokra, szünetekre és törésekre”. Ezt legjobban az ukrajnai invázió okozta sokkhatások, a Nyugat és Kína közötti növekvő feszültségek, valamint a világjárvány okozta ellátási láncok megszakadása bizonyítja.
„Azt halljuk, hogy ne kereskedjünk tovább Kínával. Most már el lehet képzelni, hogy egy olyan vállalatnak, mint a Volkswagen, amely több autót ad el Kínában, mint bárhol máshol a világon, komoly gondot okozhat, ha a kínai piacot lezárják a német termékek elől, ugyanúgy, ahogy most az orosz piacot is lezárják a német termékek elől”
– mondta a történész.
Az UnHerd teljes interjúja Wolfgang Streeckkel megtekinthető itt:
Ahogy a tartós globalizált utópiához fűzött remények szertefoszlanak, Németországnak „óriási alkalmazkodással” kell szembenéznie.
Először is, egy kemény telet kell majd átvészelnie, amelyet generációk óta nem látott mértékű energiaválság súlyosbít. Németország túlzott függősége az orosz gáztól különösen fájdalmas lesz. A Zöldek nukleáris energia-ellenes hajlama a DNS-ükbe van kódolva. Az 1970-es évek óta pedig mind a német szociáldemokraták, mind a kereszténydemokraták azon versengtek, hogy koalíciókat alakítsanak, amelynek ára az atomellenes politika volt.
Amikor Angela Merkel hatalomra került, az atomenergia fanatikus támogatója volt. Amikor azonban koalíciós partnert akart váltani a szociáldemokratákról a zöldekre, néhány héten belül elkezdte Németország atomerőmű-mentesítését.
„Ez az oka annak, hogy az energiát máshol kellett megvásárolni. Mert mi már nem tudtuk megtermelni”
– magyarázta Streeck.
A válságnak mélyreható következményei lesznek az Európai Unióra nézve. Németország és Franciaország az EU központi hatalmi központja az Európai Unióban, amely Streeck szerint egy olyan birodalomhoz hasonlít, amelyet a központ hajtott előre, de amelyben a periféria-országok is kellőképpen részesültek.
„De ha a központ kezd összeomlani, mi történik a perifériával?”
– teszi fel a kérdést a történész.
Amikor Trumpot megválasztották, egy leromlott állapotban lévő nemzetet örökölt. Az amerikai választók pedig többségükben „rámutattak, hogy most olyan kormányt akarnak, amely nem egy birodalomról, hanem magáról Amerikáról gondoskodik. Ez volt az America First gondolata. A trumpi America First nem az volt, hogy „Most meghódítjuk a világ többi részét, hanem éppen ellenkezőleg: „Most a saját országunkról kell gondoskodnunk”.
Ha elképzelhető egy Germany First mozgalom, akkor az ukrajnai háború lehet a végső katalizátor. A korai állítások ellenére, miszerint a háború három héten belül befejeződik, patthelyzet alakult ki, és nem látni az enyhülés jeleit.
Ahogy a háború elhúzódik, a kialakuló globális hatalmi dinamika még jobban meg fog szilárdulni. Az eurázsiai kontinens megosztottá válik. Az egyik oldalon egy „orosz-kínai szövetséggel, ahol a kínaiak irányítanak”. A másik oldalon pedig egy olyan Európával, amely kevés stratégiai önállósággal rendelkezik, hanem inkább segéderőként működik „az Egyesült Államok és Kína közötti közelgő csatában”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.