A szakértők mindazonáltal figyelmeztetnek, hogy a közeledés törékeny lehet, mivel Erdoğan politikai pártja a Muzulmán Testvériséghez kötődik, a palesztin kérdés továbbra is vitás pont, és Ankara korábban is helyreállította már egyszer a kapcsolatokat, hogy aztán újra megszakítsa azokat.
14 évnyi feszült kapcsolat után Izrael és Törökország megállapodott a teljes körű diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról.
Elemzők a JNS-nek elmondták, hogy az augusztus 17-én bejelentett fejlemény pozitív Jeruzsálem és Ankara számára, és jó előjel a regionális stabilitás szempontjából.
A megfigyelők aláhúzták a döntés fontosságát, megjegyezve, hogy az része annak a szélesebb körű törekvésnek, amelyet Törökország tesz a kapcsolatai helyreállítására több közel-keleti országgal, köztük az Egyesült Arab Emírségekkel, Szaúd-Arábiával, Egyiptommal, sőt Szíriával is.
„Ez egy jelentős fordulat Törökország számára”
– mondta a JNS-nek Hay Eytan Cohen Yanarocak, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet és a Moshe Dayan Közel-keleti és Afrikai Tanulmányok Központjának kutatója.
Két évvel ezelőtt Recep Tayyip Erdoğan török elnök az elutasítók oldalára állt, mondta Yanarocak, megjegyezve, hogy Ankara kezdetben ellenezte az Ábrahám Egyezményt. Akkor Erdoğan bejelentette, hogy fontolgatja az Egyesült Arab Emírségekkel való kapcsolatok felfüggesztését és nagykövetének visszavonását az Abu-Dzabi és Jeruzsálem között létrejött normalizációs megállapodás miatt.
„Most Erdogan a régió mérsékelt táborát erősíti”
– mondta Yanarocak, hozzátéve:
„Azok a szereplők, akik erővel próbálják destabilizálni a Közel-Keletet – mostanra ők azok, akik elszigetelődtek. Korábban Izrael volt az, aki elszigetelődött. Most már nincs így”.
Yanarocak a zsidó államot a „nagy nyertesnek” nevezte.
Hangsúlyozta, hogy történelmileg mindig Törökország határozta meg a kétoldalú kapcsolat intenzitását, de most először nem ez a helyzet.
„A török fél volt az, aki ki akart békülni Izraellel, és nem fordítva”
– mondta.
„Izrael azt is világossá tette, hogy nem fog a törökök karjaiba rohanni, amikor azok úgy döntenek. Ez a legfontosabb különbség a korábbi időkhöz képest”.
Törökország is kénytelen volt „kézzelfogható lépéseket” tenni a kapcsolatok rendbetétele érdekében, mondta Yanarocak, utalva az országok között július 7-én aláírt légiközlekedési megállapodásra. 2007 óta nem repülnek izraeli légitársaságok Törökországba, amikor is Ankara nem engedett Izrael biztonsági követelményeinek.
„Most a török cégek monopóliuma megtört. Az izraeli cégek visszaállítják a törökországi járatokat”
– mondta.
„Az, hogy Törökország kész volt teljesíteni Izrael biztonsági követelményét, azt mutatta Izraelnek, hogy Törökország komolyan gondolja a kapcsolatok normalizálásának szándékát. Kezdetben Izrael nem volt biztos benne”
– mondta Gallia Lindenstrauss, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének Törökországra szakosodott vezető kutatója, aki megjegyezte azt is, hogy Ankara nyáron az izraeli hírszerző ügynökségekkel való együttműködése, amellyel számos, izraeli állampolgárok elleni támadásra irányuló iráni tervet hiúsított meg török földön, szintén pozitív benyomást tett Jeruzsálemre.
„Törökország fő motivációja a kapcsolatok helyreállítására azonban gazdasági jellegű”
– hangsúlyozta.
„Törökországnak problémája van, mély gazdasági válságban van az infláció és a török líra leértékelődése miatt. Erdoğan úgy érzi, hogy ha mérsékletet mutat külügyekben, az vonzza majd a befektetőket. Törökország az Egyesült Államokkal is javítani akarja a kapcsolatait, és úgy véli, hogy az Izraellel való kapcsolat helyreállítását kedvezően fogják értékelni Washingtonban”
– mondta Lindenstrauss.
Szóba került egy olyan gázvezeték is, amely az Izrael partjainál lévő lelőhelyekről Törökországba juttatná a gázt.
„A csővezeték politikai és gazdasági okokból nem valósult meg”
– mondta Lindenstrauss, miközben elismerte, hogy Izraelben aggályok merültek fel egy ilyen vezeték megépítésével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy Ankara mint szövetséges megbízhatatlan.
Mindazonáltal megjegyezte, hogy Izrael kőolajának 40 százalékát Azerbajdzsánból szállítják Törökországon keresztül.
„Törökország soha nem szórakozott ezzel a tranzittal. Jó az előéletük az Izraelhez fűződő energetikai kapcsolatok terén”
– mondta.
Lindenstrauss és Yanarocak szerint is túl korai lenne megmondani, hogy a közeledés kitart-e, tekintettel arra, hogy Erdoğan politikai pártja a Muzulmán Testvériséggel szövetkezik; a palesztin kérdés, beleértve Ankara Hamásznak nyújtott támogatását, továbbra is vitás pont; és hogy Törökország korábban, 2016-ban helyreállította a kapcsolatokat Izraellel, hogy aztán két évvel később ismét megszakítsa azokat.
„Nem arról van szó, hogy Törökországnak megváltozott volna a véleménye Izraellel szemben. Jelenleg azért van ez, mert Törökország gyenge helyzetben van, és időbe telik, amíg ebből kilábal.
Ez egyértelműen érdekházasság, és nem valami mélyebb értékrendű dolog”
– mondta Lindenstrauss.
„Ez nagyon törékeny. Ne legyünk naivak”
– tette hozzá Yanarocak.
„Ha ismét egy komolyabb konfrontációba kerülünk a Gázai övezettel, nem tudom, hogy Törökország hogyan fog reagálni. A legutóbbi hadművelet során a korábbiakhoz képest sokkal mérsékeltebb volt a reakciójuk. De szerintem vállalnunk kell a kockázatot, mert véleményem szerint ez az új kezdeményezés gyengíteni fogja a közel-keleti radikális szereplőket.
Ez egy csapás ellenük azok javára, akik egy virágzó Közel-Keletet szeretnének látni”
– mondta Yanarocak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.