Az egész világsajtót bejárták a szaki orosz légibázison történt robbanásokról készült fotók, műhold- és videófelvételek. A robbanások eredetéről – ahogy azt a közel féléve tartó háború során megszokhattuk – mást mondanak az ukránok, és mást az oroszok. A robbanássorozat egyúttal számos kérdést is felvet. Baleset történt? Vagy egy támadás, amelyet az ukránok hajtottak végre? Ha igen, milyen fegyverekkel és hogyan? Mit tett – vagy sokkal inkább, mit nem tett – mindeközben az orosz (lég)védelem? Válaszolni fognak-e az oroszok taktikai atomcsapással a Krím elleni ukrán támadásokra?
Lángoló Krím
„Robbanássorozat történt egy repülőgép-lőszert tároló raktárban a krími Novofjodorovka melletti reptéren”
– jelentette kedden az orosz védelmi minisztérium. A tárca egyik első közleménye szerint a félsziget nyugati partvidékén fekvő szaki repülőteret nem érte tűzhatás, a balesetben senki sem sérült meg, a repülőgépekben sem esett kár. Több, katonai forrásokra hivatkozó hírügynökség is azt írta, hogy a robbanások a tűzvédelmi szabályok megsértése miatt következhettek be, és hogy „nincsenek arra utaló jelek, bizonyítékok, még kevésbé tények, hogy a lőszerekre szándékosan, a felrobbantásuk céljából gyakoroltak volna hatást”. Egy helyi lakos az RT orosz hírcsatornának nyilatkozva azt mondta, hogy 13 erős és számos kisebb robbanást hallott.
Az orosz narratíva szerint tehát a tűzvédelmi szabályok megsértése (egyes orosz források egy eldobott cigarettacsikkre hivatkoznak) miatt bekövetkezett lőszerrobbanásban repült levegőbe a fekete-tengeri orosz flotta légierejének, a 43. önálló haditengerészeti csatarepülő ezrednek (43-й Отдельный морской штурмовой авиационный полк) otthont adó katonai repülőtér.
Ha valaki követi az ukrajnai háború eseményeit, akkor bizonyára tudja, hogy nem ez az első alkalom, hogy az oroszok lőszerrobbanásra hivatkoznak egy számukra fájó veszteség napvilágra kerülésekor.
Áprilisban, amikor elsüllyedt a Moszkva, az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajója, az orosz védelmi minisztérium szintén a lőszerrobbanást jelölte meg a hajó elsüllyedésének okaként. Az ukránok szerint ezzel szemben két Neptun típusú, hazai gyártmányú, hajó elleni cirkálórakéta okozta a Moszkva vesztét.
Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó szintén tagadta, hogy Ukrajna állna a repülőtéren történt robbantások mögött.
„Természetesen nem. Ugyan mi közünk van ehhez?”
– mondta Podoljak, aki szerint maguk az oroszok, vagy esetleg ukrán partizánok a felelősök a reptéren történtekért.
A robbanássorozat óta ugyanakkor folyamatosak a találgatások, hogy az ukránok, milyen módon csaphattak le a frontvonaltól 160 km-re (!) található katonai repülőtérre. Ezek közül a három „legnépszerűbb” elmélet:
- Dróntámadás
- Rakétatámadás
- Ukrán különleges egységek által végrehajtott szabotázs
Olekszij Aresztovics – ugyancsak ukrán elnöki tanácsadó – tovább ködösítette a helyzetet, amikor titokzatosan azt nyilatkozta, hogy a robbanásokat ukrán gyártmányú nagy hatótávolságú fegyverek is okozhatták, de az is lehet, hogy az ukrán gerillák voltak.
„Hivatalosan Kijev hallgat erről, de nem hivatalosan a hadsereg elismeri, hogy ukrán csapás volt”
– magyarázta meg a robbanásokkal kapcsolatos ukrán álláspontot Oleg Zsdanov.
Bármi is okozta a robbanásokat, a műholdfelvételek tanulsága szerint nagyon súlyos veszteségeket könyvelhettek el az oroszok annak következtében.
A pusztítás mértéket legjobban a robbanássorozat előtti (augusztus 9.),
majd az ezt követő nap (augusztus 10.) műholdfelvételei közötti eltérések mutatják:
Az ukrán és orosz veszteségeket nyílt hozzáférésű információk alapján listázó Oryx szakblog szerint a vizuális bizonyítékok alapján Oroszország legalább (!) négy Szu-30SM-et és hét Szu-24M/MR-t veszített, ami a légibázison állomásozó orosz fekete-tengeri flotta légierejének közel a felét jelenti (a 2022-es Military Balance alapján összesen 12 darab Szu-30SM, 13 darab Szu-24M és 4 darab Szu-24MR alkotta a fekete-tengeri flotta légierejét).
Az egyenként több tízmillió dollárba kerülő repülőgépek, és a hozzájuk tartozó lőszerek és rakéták megsemmisülése, alsó hangon több száz millió dolláros kárt jelent Oroszország számára.
A szaki repülőtéren történtek jelentőségét jól mutatja az is, hogy az elmúlt hat hónapban az orosz légierő összesen (!) veszített 49 darab harci repülőgépet, azaz a mostani támadásban/robbanásban szenvedte el veszteségei ötödét.
Az ukrán félnek mégis jó oka van arra, hogy ne vállalja a felelősséget (nyíltan) a támadásért, és ezt paradox módon Moszkvával összekacsintva teszi.
Nukleáris blöff
Oroszország a múlt hónapban figyelmeztetést adott ki, amikor Dmitrij Medvegyev azzal fenyegetőzött, hogy „az ítélet napja azonnal bekövetkezik”, ha Ukrajna a Krím ellen intéz támadást.
„Néhány bohóc, akik ott [Ukrajnában] időnként felbukkannak a nyilatkozataikkal, amelyekben próbálnak minket megfenyegetni, a Krím elleni támadásokkal”
– mondta Medvegyev egy második világháborús veteránoknak tartott találkozón, július 17-én.
„Ha bármi ilyesmi történik, akkor azonnal szembe kell nézniük a végzettel, nagyon gyorsan és keményen. Ezt nem lehet majd elkerülni”
– tette hozzá Medvegyev, aki jelenleg az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese.
A háború februári kirobbanása óta Oroszország többször adott már ki ilyen „világvége” jellegű figyelmeztetéseket. Ezek általában a NATO ellen irányultak: kezdetben a fegyver- és lőszerszállítás, majd a NATO keleti szárnyának megerősítése miatt.
Stefan Wolff és Tatyjana Maljarenko szerint Moszkva kénytelen-kelletlen elfogadta, hogy a fegyverszállítások ellen nem sokat tehet, és bár lehet azzal érvelni, hogy a Nyugat már korábban is többször átlépte az orosz „vörös vonalakat” következmények nélkül, Medvegyev fenyegetőzését nem szabad félvállról venni. Főleg ha a Krímről van szó.
„Ha bármely más állam, legyen az Ukrajna vagy NATO-országok, azt hiszi, hogy a Krím nem Oroszországé, akkor az rendszerszintű fenyegetést jelent számunkra […] A Krím visszatért Oroszországhoz”
– hangsúlyozta ki beszédében a Krím jelentőségét Medvegyev.
A két elemző felhívta rá a figyelmet, hogy Medvegyev „rendszerszintű fenyegetés” kifejezés használata a Krím elleni esetleges támadásokkal kapcsolatban utalás volt a nukleáris fegyverek bevetésének egyik eshetőségére az orosz katonai doktrína szerint.
Medvegyev beszédében tehát a „nukleáris válaszcsapást” egy orosz terület elleni támadásra adott legitim reakcióként határozta meg.
Wolff és Maljarenko szerint mindez jól mutatja, hogy a Krím stratégiai (és presztízs) szempontból mennyire fontos Oroszország számára, és hogy a dél-Ukrajnában harcoló orosz hadsereg mennyire függ az ottani (eddig biztonságosnak vélt) bázisoktól és utánpótlási vonalaktól, ha valaha is tovább akar nyomulni nyugat felé, a Fekete-tenger partján, hogy elvágja Ukrajnát a tengertől.
A szakértők véleménye az, hogy Medvegyev a nyilatkozatával egy újabb „nukleáris” vörös vonalat állított fel – nem a Nyugat, hanem ezúttal Ukrajna számára.
Ukrajnának azonban két hét sem kellett, hogy átlépje a Medvegyev által meghatározott vörös vonalat.
Előbb július 31-én érte ukrán dróntámadás az orosz fekete-tengeri flotta főhadiszállását a krími Szevasztopolban, majd a mostani szaki katonai repülőtér elleni ukrán támadás is jócskán kimerítette a Krím elleni támadás fogalmát.
A Medvegyev által beígért „végítélet” egyik ukrán támadás után sem következett be.
Fontos tisztázni azonban egy dolgot. A Kreml számára presztízskérdés, hogy kimondott szavának érvényt tudjon szerezni, ha kell, akár nukleáris erővel is. Minden bizonnyal ezért is lehet az, hogy a szaki légibázis elleni – ukrán szempontból sikeres, az oroszok számára fájó – támadás után, az ukránok nem kockáztatták meg, hogy nyíltan felvállalják annak elkövetését. Amennyiben ez nem így történik, úgy azt Moszkva nem hagyhatta volna válasz nélkül.
Kijev és Moszkva tehát saját érdekeiket követve, egymással összhangban igyekszik elkerülni a nukleáris eszkalációt Ukrajnában.
Őszi végjáték?
Wolff és Maljarenko úgy véli Ukrajna és Oroszország egyaránt abban reménykedik, hogy a frontvonalak kedvező helyzetben találják, amikor megkezdődnek az esetleges béketárgyalások – amelyre szerintük valószínűleg ősszel kerül sor –, ugyanis a hosszú távú kilátások egyik fél számára sem biztatóak. Ukrajna számára különösen nem.
„Még a tél beállta és a következő fűtési idény kezdete előtt sürgősen véget kell vetni Ukrajnában a harcoknak”
– jelentette ki a tegnapi nap folyamán Andrij Jermak, az ukrán elnök kabinetfőnöke Kijevben.
Jermak szerint máskülönben fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország tönkre teszi az ország fűtési és energetikai infrastruktúráját. Zelenszkij kabinetfőnöke szerint az orosz hadsereg már most támadásokat intéz ezen létesítmények ellen.
„Ez az okok egyike, amiért maximális erőfeszítéseket akarunk tenni, hogy a háború aktív fázisát az ősz végéig lezárhassuk”
– mondta Jermak.
A szakértők szerint az elhúzódó patthelyzet a Donbászban szinte elkerülhetetlen, miután Oroszország (lassan, de biztosan) elfoglalja a donyecki régió fennmaradó részét. Wolff és Maljarenko arra számít az ősz folyamán, hogy Oroszország újabb kísérletet tehet Harkiv elfoglalására, míg Ukrajna megindíthatja teljeskörű ellentámadását Herszonban, amelynek előkészítése már most is zajlik:
Az ukrán erők nagy hatótávolságú rakétákkal igyekeznek megsemmisíteni a térség átkelőhelyeit a Dnyeper-folyón, hogy elvágják a jobb partvonalon állomásozó orosz csapatok ellátását.
Az ukrán hadsereg korábban pedig már beszámolt arról, hogy használhatatlanná tett egy vasúti hidat és Herszonnál egy másik átkelőt. Az oroszok ennek ellensúlyozására pontonhidakat építettek a hadseregnek a helyenként csaknem egy kilométer széles folyón.
