A nyugati hírcsatornák és politikusok egyre élesebb kritikát fogalmaznak meg.
Három nap. Csak három napig volt elérhető a CBS „Arming Ukraine” című riportja, mielőtt levették, mert egy civil szervezet munkatársát idézte, aki szerint
a nyugati segélyek mindössze 30%-a jut el az ukrajnai frontvonalakra.
A hálózat szerint a civil szervezet munkatársa április végén adta ezt az értékelést, és ragaszkodott ahhoz, hogy a segélyek hatásfoka azóta javult. Most a dokumentumfilmet „frissítették„, hogy tükrözze ezt az új információt.
A CBS elleni nyomásgyakorlás ellenére lassú, de érzékelhető elmozdulás tapasztalható a korábban tabunak tartott témák megvitatásában. A hétvégén az Amnesty International ukrajnai irodájának vezetője lemondott, tiltakozásul egy olyan jelentés közzététele miatt, amely szerint az ukrán erők figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot, amikor civileket tesznek ki az orosz tűznek. Az Amnesty kijelentette, hogy sajnálja a jelentés által okozott „feszültséget”, de (a CBS-szel ellentétben) kiállt mellette.
Egyre több jelentés jelent meg az ukrán korrupcióról is – ez egy olyan érzékeny kérdés, amely felett sokan szemet hunytak az invázió után. A CBS dokumentumfilmje mellett a Die Welt című német lap részleteket közölt egy Zelenszkijről szóló életrajzból, amelyben az offshore ügyletek kapcsán „ipari méretű korrupciót” fejteget, míg a New York Times Thomas Friedman legutóbbi rovatában azt írta:
„A Fehér Ház és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között mély bizalmatlanság feszül – jóval több, mint amennyit eddig nyilvánosságra hoztak. Kijevben pedig furcsa ügyek zajlanak.
Július 17-én Zelenszkij kirúgta országa főügyészét és a belföldi hírszerző ügynökség vezetőjét – ez volt a legjelentősebb átalakítás a kormányában a februári orosz invázió óta. Ez egyenértékű azzal, mintha Biden egy napon kirúgta volna Merrick Garlandot és Bill Burnst. De még mindig nem láttam olyan tudósítást, amely meggyőzően megmagyarázná, hogy mi volt ez az egész. Mintha nem akarnánk túl közelről a kijevi motorháztető alá nézni, mert félünk attól, hogy milyen korrupciót vagy bohóckodást láthatunk, amikor már olyan sokat fektettünk be ott. (Ennek veszélyeiről majd máskor.)”
Ritkán fordul elő, hogy Friedman – akit egyszer meghívtak a Fehér Házba, hogy egy csokoládés turmix mellett beszélgessen Ukrajnáról – külpolitikai kérdésekben eltérjen a Biden-kormány irányzatától. Sőt, a Fehér Ház is hasonló aggodalmaknak adott hangot, különösen miután Zelenszkij kirúgta főügyészét és hírszerzési főnökét.
„Oroszország háborúja Ukrajna ellen külső fenyegetést jelent”
– mondta Ned Price külügyminisztériumi szóvivő –
„de a korrupció belső fenyegetést jelent, és a korrupció által jelentett fenyegetés maró hatású lehet a demokráciára, a szuverenitásra és azokra a szabadságjogokra, amelyeket Ukrajna népe oly kétségbeesetten szeretne megtartani”.
Ahogy az Associated Press cikke akkoriban megjegyezte, ezek az elutasítások
„kellemetlen fényt vetnek egy olyan kérdésre, amelyet a Biden-kormányzat az Oroszországgal folytatott háború kitörése óta nagyrészt figyelmen kívül hagyott”.
Bár az USA és a nyugati szövetségesek továbbra is szilárdan elkötelezettek Ukrajna támogatása mellett, lassan repedések kezdenek megjelenni. A héten várhatóan bejelentésre kerül egy új, 1 milliárd dolláros segélycsomag, és a Biden-kormányzatnak fokozottan ellenőrizni kell, hogy mire megy el ez a pénz. A most törölt dokumentumfilm szerint azonban senki sem tudja.
