A nemrég amerikai légicsapásban kiiktatott terroristavezér, Ayman al-Zawahiri döntő szerepet játszott a 2001. szeptember 11-i terrormerényletekben, és annak dacára, hogy leginkább Oszama bin Laden szerepéről hallhattunk, az akció aligha sikerülhetett volna helyettese, al-Zawahiri nélkül.
Ayman al-Zawahiri számára egy kairói klinika fiatal orvosaként nyíltak meg a dzsihád kapui, amikor egy látogató csábító ajánlattal érkezett: lehetőséget kapott, hogy a szovjet erők ellen Afganisztánban harcoló iszlám harcosokat kezelje.
Az ajánlat elfogadásával 1980-ban kezdetét vette a „karrier”, amely al-Zawahirit Oszama bin Laden halála után a világ legrettegettebb terroristacsoportjának, az al-Kaidának a csúcsára juttatta,
Al-Zawahiri már tapasztalt harcos volt, aki 15 éves kora óta az egyiptomi „hitetlen” rezsim megdöntésére törekedett, de egy mindössze néhány hetes afganisztáni háborús övezetbe tett kirándulás új lehetőségekre nyitotta fel a szemét.
Amit látott, az „a muszlim mudzsahedin ifjúságot felkészítő kiképző tanfolyam volt, amely a világot uraló amerikai nagyhatalom elleni közelgő harcra készíti fel őket ” – írta al-Zawahiri 2001-es életrajzában.
Al-Zawahiri döntő szerepet játszott abban, hogy a dzsihadista mozgalom az Egyesült Államok ellen fordult, mint a fiatal szaúdi milliomos, Oszama bin Laden jobbkeze, akivel az afganisztáni-pakisztáni térségben ismerkedett meg.
A két terrorista „jól kiegészítették egymást”. Míg bin Laden egy előkelő szaúdi család kiváltságos családjából származott, addig al-Zawahiri egy földalatti forradalmár tapasztalatával rendelkezett.
Bin Laden karizmával és pénzzel látta el az al-Kaidát, al-Zawahiri pedig taktikai és szervezési készségeket hozott, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a militánsok a világ különböző országaiban működő sejtek hálózatává kovácsolódjanak.
„Bin Laden mindig is felnézett rá” – mondta Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem terrorizmus-szakértője.
Al-Zawahiri 1951. június 19-én született egy felső középosztálybeli orvoscsalád fiaként Kairó Maadi nevű külvárosában. Már fiatal korától kezdve lángra lobbantották Szajed Qutb, az egyiptomi iszlamista radikális írásai, aki azt tanította, hogy az arab rendszerek „hitetlenek”, és fel kell őket váltani iszlám uralommal.
Az 1970-es években, amikor sebészként orvosi diplomát szerzett, militáns körökben tevékenykedett. Saját militáns sejtjét másokkal egyesítette az Iszlám Dzsihád nevű szervezetbe és megpróbált beszivárogni a hadseregbe – egy alkalommal még fegyvereket is tárolt magánklinikáján.
Ezután következett Anvar Szadat egyiptomi elnök 1981-es, az Iszlám Dzsihád harcosai általi meggyilkolása. A merényletet a csoport egy másik sejtje hajtotta végre – és al-Zawahiri azt írta, hogy csak órákkal a merénylet előtt értesült a tervről. De több száz másik militánssal együtt letartóztatták, és három évet ült börtönben.
Szabadulása után, 1984-ben al-Zawahiri visszatért Afganisztánba, és csatlakozott a Közel-Keletről érkező arab harcosokhoz, akik az afgánok oldalán harcoltak a szovjetek ellen. Jó kapcsolatot alakított ki bin Ladennel, aki a mudzsahedek pénzügyi támogatása miatt vált hőssé.
Al-Zawahiri követte bin Ladent új szudáni bázisára, és onnan vezette az újjáalakult Iszlám Dzsihád csoportot egy erőszakos robbantási kampányban, amelynek célja az Egyesült Államokkal szövetséges egyiptomi kormány megdöntése volt.
A terv kudarcot vallott, ám al-Zawahiri az al-Kaidába is átmentette azokat a taktikákat, amelyeket az Iszlám Dzsihádban fejlesztett és első számú fegyverré tett az öngyilkos merényletek alkalmazását, amelyek az al-Kaida védjegyévé váltak. Ő tervelte ki az 1995-ös öngyilkos merényletet Egyiptom iszlámábádi nagykövetsége ellen, amely 16 ember halálát okozta – ez volt az előzménye az al-Kaida 1998-as, az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetsége ellen elkövetett, több mint 200 halálos áldozatot követelő, még pusztítóbb merényleteinek, amelyekért al-Zawahirit az Egyesült Államokban vád alá helyezték.
1996-ban Szudán kiutasította bin Ladent, aki harcosait visszavitte Afganisztánba, ahol a radikális tálib rezsimnél találtak menedéket. Al-Zawahiri ismét követte.
Amikor az Egyesült Államok 2001-es afganisztáni inváziója lerombolta az al-Kaida menedékhelyét, és szétszórta, megölte és elfogta a tagjait, al-Zawahiri biztosította az al-Kaida túlélését: újjáépítette a szervezet vezetését az afgán-pakisztáni határvidéken, és szövetségeseket helyezett hadnagyként kulcspozíciókba.
Ő lett a mozgalom nyilvános arca is, folyamatosan videóüzeneteket küldött, miközben bin Laden rejtőzött.
Sűrű szakállával, vastag keretes szemüvegével és az ima közbeni leborulásból származó, homlokán látható horzsolással a homlokán vált közismertté. Ideológiai harcokat vívott a dzsihádisták táborán belüli kritikusaival, és videóiban gyakran ujjával hadonászott. Még az al-Kaida központi vezetőségének néhány kulcsfigurája is idegenkedett tőle, túlságosan irányítónak, titkolózónak és megosztónak találták, ellentétben bin Ladennel, akinek hízelgő, nyájas stílusát imádták a dzsihádisták.
Al-Zawahirinak mégis sikerült átformálnia a szervezetet a terrortámadások megtervezőjéből egy franchise-lánc vezetőjévé: az ő irányítása alatt alakította meg a szervezet egységeit Irakban, Szaúd-Arábiában, Jemenben, Észak-Afrikában, Szomáliában és mindenfelé Ázsiában.
A szeptember 11-t követő évtizedben az al-Kaida inspirálta vagy közvetlenül részt vett az említett területeken, valamint Európában, Pakisztánban és Törökországban elkövetett terrortámadásokban, beleértve a 2004-es madridi vonat- és a 2005-ös londoni metrórobbantásokat. Később az al-Kaida jemeni tagszervezete is bebizonyította, hogy képes támadásokat is megtervezni az Egyesült Államok területén: 2009-ben egy amerikai utasszállító repülőgép ellen kíséreltek meg robbantást, a következő évben pedig egy csomagbombát akartak felrobbantani.
Miután Bin Ladent megölték a pakisztáni Abbottabadban lévő táborában végrehajtott amerikai rajtaütés során, az al-Kaida kevesebb mint két hónappal később al-Zawahirit kiáltotta ki legfőbb vezetőjének.
Az Amerika elleni dzsihád „nem áll meg egy parancsnok vagy vezető halálával”
– idézi a terroristavezért a Times of Israel.
A 2011-es arab tavaszi felkelések a Közel-Keleten komoly csapással fenyegették az al-Kaidát, megmutatva, hogy nem a dzsihád az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljanak az arab autokratáktól. Elsősorban demokráciapárti liberálisok és baloldaliak vezették ugyanis azt a felkelést, amely megdöntötte Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, és amelyet al-Zawahirinak nem sikerült elérnie.
Al-Zawahiri azonban igyekezett az arab világban megindult felkeléseket saját érdemének betudni és azt állította, hogy azok lehetetlenek lettek volna, ha a szeptember 11-i támadások nem gyengítik meg Amerikát. Az al-Kaida vezetője arra buzdította az iszlám keményvonalasokat, hogy vegyék át a hatalmat azokban az országokban, ahol megbuktak a vezetők.
