Trumpé lesz az utolsó szó a közel-keleti „szakértőkkel” szemben?

Annak ellenére, hogy a Biden-kormány vissza akarja állítani a külpolitikai intézményrendszer hagyományos bölcsességét, az elődje által kötött Ábrahámi Megállapodások ki állhatják az idő próbáját – írja Jonathan S. Tobin 

„A külpolitikai intézményrendszer nem ezt a forgatókönyvet akarta, hogy Joe Biden kövesse a Közel-Keleten. Nem tükrözi sem az ő, sem az Obama-kormány azon öregdiákjainak hajlamait, akik jelenleg a Fehér Házban és a Külügyminisztériumban hozzák a döntéseket. De akár tetszik nekik, akár nem, Biden és külpolitikai csapata most szembesül azzal a ténnyel, hogy egy olyan Közel-Kelet kell mozogniuk, amelyet Donald Trump volt elnök újraalkotott. Még frusztrálóbb számukra, hogy talán nincs hatalmuk ezt teljesen visszafordítani” – kezdi Tobin.

A szerző szerint nem lehet sikeresnek nevezni Biden legutóbbi közel-keleti útját, viszont szerinte egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az inkább Trump külpolitikájának megerősítése volt, mintsem Obama külpolitikájának újjáélesztése.

„Ezt két nemrégiben megjelent New York Times-cikk is megjegyezte, amelyek mindketten siránkozni látszottak ezen a fejleményen. Az egyikben a Times jeruzsálemi irodavezetője, Patrick Kingsley azt állította, hogy Biden a helyén hagyta Trump Izrael-barát politikáját, és alig-alig ad a palesztinoknak. Ami az establishment és a palesztinok szempontjából is rosszabb volt, hogy miután egy évig nagyrészt figyelmen kívül hagyta az Ábrahámi Egyezmény forradalmi áttörését, Biden most nyíltan támogatja azt” – írja Tobin.

A szerző szerint az amerikai főáramú sajttóban az általános hangnem a megdöbbenés volt, hogy ez a kormányzat, ha vonakodva is, de megbirkózott azzal a ténnyel, hogy Barack Obama palesztin államiságra való törekvése, miközben háttérbe szorította az Izrael és az arab államok közötti normalizáció előmozdítására tett erőfeszítéseket, már nem életképes politika.

Ugyanez igaz a demokraták azon törekvésére is, hogy Szaúd-Arábiát – amely az Ábrahámi Egyezmény alappillére volt, annak ellenére, hogy maga nem csatlakozott hozzá – páriává tegyék az emberi jogok megsértése miatt. Ezt feláldozták Biden azon igényének oltárán, hogy csökkentsék az olajárakat, miután úgy döntött, hogy szembeszáll Oroszországgal az ukrajnai invázió miatt.

„Ennek elismerése nem jelenti annak tagadását, hogy a Biden-kormányzat folyamatban lévő erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy felelevenítsék Obama megbékítését Iránnal egy új nukleáris megállapodás révén, amelynek aláírása Teheránnak a jelek szerint nem áll érdekében, nem ellentétesek azzal, amit Trump elért” – írja Tobin.

A cikk szerint az energia, amellyel csapata továbbra is Iránt üldözi, valamint az Izraellel és a palesztinokkal szembeni néhány intézkedése – például az, hogy Biden az Izrael által velük szembeni bánásmódot az írországi brit elnyomáshoz hasonlította, vagy hogy az UNRWA-t, az ENSZ menekültügyi ügynökségét finanszírozza, amely segít fenntartani a zsidó állam elleni háborút – mélyen aggasztó marad.

„Mégis igaz a kormányzatot baloldalról érkező kritikák alapfeltevése, miszerint Biden nem tudta megdönteni Trump közel-keleti politikáját” – jelenti ki Tobin.

A cikk rámutat, hogy ami 2017 és 2021 között történt, az alapvető változás volt az amerikai politikában.

Az olyan lépéseket, mint Trump Jeruzsálem elismerése, a hangsúly eltolódása a palesztinokkal való úgynevezett „békefolyamat” előmozdításáról a jobb kapcsolatok ápolására Izrael és azon arab államok között, amelyek inkább szövetségesnek tekintik Iránnal szemben, mint cionista betolakodónak, nem lehet visszacsinálni, mert ezek a valóságban gyökereznek, szemben az ideológiával, ahogy Obama prioritásai is azok voltak – állítja a szerző.

„Trump – az összes eddigi elnök közül egyedül – figyelmen kívül hagyta a veterán diplomaták, a liberális agytrösztök lakói, valamint a külpolitikai intézményeket alkotó akadémikusok és újságírók által terjesztett hagyományos bölcsességet. Ehelyett olyan amatőröket hívott a Közel-Kelet kezelésére, akiknek egyetlen korábbi tapasztalata az üzleti életben volt”

– írja Tobin.

A szerző szerint az eredmény egy valóban történelmi áttörés volt, amelyet Bidennek nincs más választása, mint hogy a helyén hagyja, mivel a baloldali ideológusok és Izrael-gyűlölők kielégítése érdekében való szétverése védhetetlen lenne, és csapást mérne az amerikai érdekekre.

„Biden még mindig szabotálhatja a Trump által elért előrelépést.

Elődjének eredményei azonban figyelmeztetésként kellene, hogy szolgáljanak a jövő elnökei számára, hogy ne legyenek rabjai (mint oly sokan Trump előtt) az úgynevezett szakértőknek, akiknek tekintélye a szakterületen betöltött státuszukon alapul, nem pedig gondolkodásuk éleslátásán vagy eredetiségén”

– zárja Tobin.

A teljes cikk itt olvasható.

Jonathan S. Tobin: Az amerikai zsidóság egy válság közepén van (Videó)

Heti nagyinterjúnk vendége Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője, akivel az izraeli és amerikai helyzetet elemezzük.