Biden Irán-politikája egy rémálomba illő szcenárió valószínűségét növeli – állítja Michael Rubin az 1945 oldalán.
Rubin szerint ugyan az amerikai vezetés Donald Trumpot hibáztatja, amiért elállt a 2015-ös közös átfogó cselekvési tervtől (JCPOA), azonban három pontban is téves ez a hozzáállásuk. Egyrészt, Irán továbbra is az atomsorompó-szerződés megállapodásának hatálya alá tartozik. A JCPOA nem mentesítette Iránt jogi kötelezettségei alól.
Másodszor, az iráni dúsítás megnövelése nem akkor következett be, amikor Trump kilépett a JCPOA-ból, hanem akkor, amikor a Biden-kormány véget vetett Mike Pompeo külügyminiszter „maximális nyomásra” irányuló kampányának. Harmadszor, a JCPOA nem azt tette, amit Obama és Biden elnök mondott.
A legrosszabb forgatókönyv
„Az, hogy Biden csapata a képzeletre, nem pedig a valóságra alapozza iráni stratégiáját, gyorsan a legrosszabb forgatókönyvhöz vezethet”
– szögezi le Rubin.
Szerinte ugyanis ez nem egyszerűen az iráni nukleáris fegyverek megszerzését jelentené, hanem egy nyílt végű konfliktust is, amely destabilizálná az egész régiót.
Izrael számára más a tét
Rubin szerint az izraeliek kevésbé érzéketlenek Irán nukleáris törekvéseivel szemben, mint a Fehér Ház. Biden számára egy iráni nukleáris kitörés újabb lehetőséget jelentene Trump püfölésére és a felelősség elkerülésére; a zsidó állam számára azonban egzisztenciális veszélyt jelent.
Akkor Izrael megtámadhatja Irán atomprogramját? – merül fel mindennek fényében a kérdés.
„Végül is ezt tette Izrael Irak ellen 1981-ben és Szíria 2007-ben” – feleli röviden a szerző, ám a folytatásban hangsúlyozza: Irán csaknem négyszer akkora, mint Irak, és körülbelül kilencszer akkora, mint Szíria.
Katonailag pedig ennek számos következménye van.
Először is, ahhoz, hogy Izrael sok célpontra lecsaphasson, és lehetővé tegye az üzemanyag-utántöltést, a pilóták visszatérését, először semlegesítenie kellene Irán repülőtereit, légvédelmi rakétaütegeit és parancsnoki és irányító központjait.
Mivel Irán számos nukleáris telephelye a föld alatt található – még ha cirkálórakétákkal is enyhítik a pilótákra nehezedő nyomást –, ez többszörös bevetést is jelentene a létesítmények megsemmisítésének biztosítására.
Egy ilyen katonai csapás hátulütője természetesen az, hogy igazolná az iráni retorikát arról, hogy Iránnak szüksége van atomfegyverekre.
Ráadásul valószínű, hogy Izraellel szemben Irán bosszúból a Hezbollah rakétaarzenáljával, Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emirátusokkal szemben pedig huthi rakétákkal és drónokkal vágna vissza.
Mégis, amint azt a Szíriát ért légicsapások, valamint az iráni atomtudósok és rakétamérnökök elleni merényletek mutatják, minden bizonnyal Izrael sokkal erősebb, mint mások a Közel-Keleten.
Rubin szerint nem számít, mit remél Biden, nem valószínű, hogy az izraeliek egyszerűen leállnak egy egzisztenciális fenyegetéssel szemben.
Az intő példa
A cikk szerzője végül a lódarázs példájával int óvatosságra:
„ha a darázs fészke a közeledben van, a legjobb megoldás az, ha megszabadulsz tőle, vagy békén hagyod”. A legrosszabb megoldás az, ha néhányszor megütjük egy bottal, felkavarjuk a darazsakat, és reméljük a legjobbat.
Sajnos most ez az a forgatókönyv, ahová Biden iráni politikája vezet – summázza Rubin a cikke végén.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.