A tények azt mutatják, hogy a demokraták lassan, de biztosan feladják Izrael támogatását. Ez a tendencia az anticionizmusban gyökerezik, amely alapvetően antiszemita nézet — írja véleménycikkében James Sinkinson a Jewish News Syndicate hasábjain.
Izrael támogatásának, legalábbis a szokásjog szerint, pártonkívülinek kellene lennie. És évtizedek óta az is volt. De a bizonyítékok azt mutatják, hogy a demokraták közül sokan egyre inkább feladják Izrael ügyét – egyenesen ellenzik Izraelt, és nyíltan támogatják a zsidó állam elleni palesztin háborút.
Ez a tendencia komoly dilemmát vet fel az Izrael-párti demokraták számára: lojálisak maradnak-e a demokrata párthoz, amelyhez évtizedes hűség köti őket, vagy elhagyják a pártot.
Néhány héttel ezelőtt az Észak-Karolinai Demokrata Párt (NCDP) két Izrael-ellenes határozatot fogadott el, amelyek a tervek szerint a novemberi félidős választások előtt a párt programjának részévé válnak.
Először is, a párt elfogadta az „Egy állásfoglalás az emberi jogok támogatásáról Izraelben/Palesztinában” című határozatot, amelynek már a címe is elfogultságot mutat, hiszen olyan jogi entitás, hogy „Palesztina” nem létezik.
Továbbá, mivel a szavazás során Izrael szankcionálásáról döntöttek az emberi jogok állítólagos megsértése miatt, úgy tűnik, hogy az állam demokratái azt állítják, hogy Izrael bűnöket követ el ezen a téren.
Másodszor, az NCDP elfogadta a „Shireen Abu Alekh meggyilkolásának független kivizsgálására vonatkozó állásfoglalást”, miközben a Palesztin Hatóság még mindig nem volt hajlandó átadni az Al Jazeera újságíróját megölő golyót, bár ezt a palesztin akadályoztatást nem említették az állásfoglalásban.
Ezt a két állásfoglalást és egy harmadikat, mely előterjesztési stádiumban van és amelynek címe „Határozat május 15-nek, a palesztin Nakba (katasztrófa, Izrael állam kikiáltásának napja – a szerk.) napjaként való megünnepléséről” – az NCDP párt olyan képviselői terjesztették elő, akiknek régi Izrael-ellenes múltjuk van.
Hogy érzékeltessük az arányokat, az NCDP 2022-es végleges határozati jelentésében 41-szer szerepel az „Izrael” vagy „izraeli” szó, ugyanakkor az inflációról, Iránról, fegyverekről, támadófegyverekről vagy a gázárról egy szó sem esik.
A probléma nem korlátozódik Észak-Karolinára. Az amerikai képviselőház mintegy 57 demokrata tagja májusban levelet küldött Antony Blinken külügyminiszternek és Christopher Wray FBI-főnöknek, amelyben követelték Alekh halálának kivizsgálását. A demokraták levele Izrael esetleges hibájára összpontosított, és nem tettek említést a tragikus incidenst előidéző palesztin terrorhullámról.
Rashida Tlaib képviselő és más ultrabaloldali képviselőházi tagok – mind demokraták – emellett állásfoglalást nyújtottak be, hogy a palesztin Nakba-napot nemzeti ünnepnappá nyilvánítsák, amely Izrael 1948-as függetlenségi nyilatkozatát siratja.
A tendencia nem csak a radikális demokratákra korlátozódik. Az elmúlt évben több közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy a párt tagjai körében jelentősen gyengült az Izrael iránti támogatás. Árulkodó, hogy míg az amerikaiak Izrael-támogatásának aránya ma 55% körül van – magasabb, mint 20 évvel ezelőtt -, addig a demokraták körében ez az arány csökken, és a republikánusok körében nő.
A Pew Research Center nemrégiben készült jelentése szerint „a republikánusok és a republikánusokhoz közel állók pozitívan vélekednek Izraelről (78%), az arány a palesztinokra vonatkozóan jelentősen alacsonyabb (37%). A demokraták és a demokratákhoz közel állók körében azonban nagyon hasonló Izrael és a palesztinok támogatásának aránya (60% és 64%).
Hasonló eredményt mutat az Economist/YouGov tavalyi felmérése, mely arról számolt be, hogy „bár a demokraták 22%-a tartja fontosnak Izrael védelmét, a republikánusok körében ez az arány 61%.
A kép világos: mára több demokrata támogatja a palesztin ügyet, mint az izraelit. Nem volt ez mindig így. A The Washington Post szerint 10 évvel ezelőtt a demokraták kettő az egyhez arányban fejezték ki szimpátiájukat az izraeliekkel, mint a palesztinai arabokkal szemben.
Nem csoda, hogy az Izraelt támogatók értetlenkedve tekintenek arra a tényre, hogy az amerikai zsidó szavazók mintegy 70%-a továbbra is a a demokraták felé hajlik.
Hiába próbálkodnak az olyan szervezetek, mint az AIPAC vagy a Demokratikus Többség Izraelért, az irány nem tűnik könnyen megfordíthatónak.
Sok zsidó demokrata számára ez nem meglepő: készséggel elismerik, hogy Izrael támogatása nem áll olyan magasan a politikai prioritásaik között, mint például az abortusz, a klímaváltozás, a fegyvertartás ellenőrzése. És olyan magasan sem, hogy ez a kérdés eltántorítsa őket a párttól.
Azonban itt van az, amivel ezek az Izrael-párti zsidó demokraták nem szembesülnek: A probléma nem egyszerűen az, hogy a pártjuk már nem támogatja egyiket a számukra fontos ügyek közül. Azt kell látni, hogy a palesztinok demokrata támogatás jelentős mértékben az anticionizmusban gyökerezik, márpedig a cionizmus – ha nem is feltétlenül politikai értelemben, a zsidóság egyik alapvető értéke.
A cionizmusellenesség – a zsidó nép önrendelkezési jogával szembeni ellenérzés- alapvetően antiszemitizmus.
Az anticionisták nem egyszerűen elleneznek bizonyos izraeli politikákat, hanem támogatják a BDS mozgalmat és a palesztinok azon törekvéseit, hogy elpusztítsák az egyetlen zsidó államot. Mindkettő antiszemitizmus. Az anticionisták ellenzik Izrael azon jogát, hogy megvédje magát a terrortámadásokkal szemben, Izraelt apartheiddel, népirtással és etnikai tisztogatással vádolják.
Ha a jelenséget ezen a szemüvegen keresztül nézzük, talán néhány Izrael-párti demokrata kénytelen lesz arra a következtetésre jutni, hogy Izrael támogatása fontosabb, mint a klímaváltozás elleni küzdelem vagy más, a zsidó nép fennmaradását kevésbé közvetlenül érintő kérdések.
A zsidó demokraták tehát komoly döntés előtt állnak: továbbra is támogatnak egy olyan pártot, amely ellenzi zsidó nép önrendelkezéshez való jogát, vagy elhagyják a pártot, amely éppen elhagyja őket.
