A tények azt mutatják, hogy a demokraták lassan, de biztosan feladják Izrael támogatását. Ez a tendencia az anticionizmusban gyökerezik, amely alapvetően antiszemita nézet — írja véleménycikkében James Sinkinson a Jewish News Syndicate hasábjain.
Izrael támogatásának, legalábbis a szokásjog szerint, pártonkívülinek kellene lennie. És évtizedek óta az is volt. De a bizonyítékok azt mutatják, hogy a demokraták közül sokan egyre inkább feladják Izrael ügyét – egyenesen ellenzik Izraelt, és nyíltan támogatják a zsidó állam elleni palesztin háborút.
Ez a tendencia komoly dilemmát vet fel az Izrael-párti demokraták számára: lojálisak maradnak-e a demokrata párthoz, amelyhez évtizedes hűség köti őket, vagy elhagyják a pártot.
Néhány héttel ezelőtt az Észak-Karolinai Demokrata Párt (NCDP) két Izrael-ellenes határozatot fogadott el, amelyek a tervek szerint a novemberi félidős választások előtt a párt programjának részévé válnak.
Először is, a párt elfogadta az „Egy állásfoglalás az emberi jogok támogatásáról Izraelben/Palesztinában” című határozatot, amelynek már a címe is elfogultságot mutat, hiszen olyan jogi entitás, hogy „Palesztina” nem létezik.
Továbbá, mivel a szavazás során Izrael szankcionálásáról döntöttek az emberi jogok állítólagos megsértése miatt, úgy tűnik, hogy az állam demokratái azt állítják, hogy Izrael bűnöket követ el ezen a téren.
Másodszor, az NCDP elfogadta a „Shireen Abu Alekh meggyilkolásának független kivizsgálására vonatkozó állásfoglalást”, miközben a Palesztin Hatóság még mindig nem volt hajlandó átadni az Al Jazeera újságíróját megölő golyót, bár ezt a palesztin akadályoztatást nem említették az állásfoglalásban.
Ezt a két állásfoglalást és egy harmadikat, mely előterjesztési stádiumban van és amelynek címe „Határozat május 15-nek, a palesztin Nakba (katasztrófa, Izrael állam kikiáltásának napja – a szerk.) napjaként való megünnepléséről” – az NCDP párt olyan képviselői terjesztették elő, akiknek régi Izrael-ellenes múltjuk van.
Hogy érzékeltessük az arányokat, az NCDP 2022-es végleges határozati jelentésében 41-szer szerepel az „Izrael” vagy „izraeli” szó, ugyanakkor az inflációról, Iránról, fegyverekről, támadófegyverekről vagy a gázárról egy szó sem esik.
A probléma nem korlátozódik Észak-Karolinára. Az amerikai képviselőház mintegy 57 demokrata tagja májusban levelet küldött Antony Blinken külügyminiszternek és Christopher Wray FBI-főnöknek, amelyben követelték Alekh halálának kivizsgálását. A demokraták levele Izrael esetleges hibájára összpontosított, és nem tettek említést a tragikus incidenst előidéző palesztin terrorhullámról.
Rashida Tlaib képviselő és más ultrabaloldali képviselőházi tagok – mind demokraták – emellett állásfoglalást nyújtottak be, hogy a palesztin Nakba-napot nemzeti ünnepnappá nyilvánítsák, amely Izrael 1948-as függetlenségi nyilatkozatát siratja.
A tendencia nem csak a radikális demokratákra korlátozódik. Az elmúlt évben több közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy a párt tagjai körében jelentősen gyengült az Izrael iránti támogatás. Árulkodó, hogy míg az amerikaiak Izrael-támogatásának aránya ma 55% körül van – magasabb, mint 20 évvel ezelőtt -, addig a demokraták körében ez az arány csökken, és a republikánusok körében nő.
A Pew Research Center nemrégiben készült jelentése szerint „a republikánusok és a republikánusokhoz közel állók pozitívan vélekednek Izraelről (78%), az arány a palesztinokra vonatkozóan jelentősen alacsonyabb (37%). A demokraták és a demokratákhoz közel állók körében azonban nagyon hasonló Izrael és a palesztinok támogatásának aránya (60% és 64%).
Hasonló eredményt mutat az Economist/YouGov tavalyi felmérése, mely arról számolt be, hogy „bár a demokraták 22%-a tartja fontosnak Izrael védelmét, a republikánusok körében ez az arány 61%.
A kép világos: mára több demokrata támogatja a palesztin ügyet, mint az izraelit. Nem volt ez mindig így. A The Washington Post szerint 10 évvel ezelőtt a demokraták kettő az egyhez arányban fejezték ki szimpátiájukat az izraeliekkel, mint a palesztinai arabokkal szemben.
Nem csoda, hogy az Izraelt támogatók értetlenkedve tekintenek arra a tényre, hogy az amerikai zsidó szavazók mintegy 70%-a továbbra is a a demokraták felé hajlik.
Hiába próbálkodnak az olyan szervezetek, mint az AIPAC vagy a Demokratikus Többség Izraelért, az irány nem tűnik könnyen megfordíthatónak.
Sok zsidó demokrata számára ez nem meglepő: készséggel elismerik, hogy Izrael támogatása nem áll olyan magasan a politikai prioritásaik között, mint például az abortusz, a klímaváltozás, a fegyvertartás ellenőrzése. És olyan magasan sem, hogy ez a kérdés eltántorítsa őket a párttól.
Azonban itt van az, amivel ezek az Izrael-párti zsidó demokraták nem szembesülnek: A probléma nem egyszerűen az, hogy a pártjuk már nem támogatja egyiket a számukra fontos ügyek közül. Azt kell látni, hogy a palesztinok demokrata támogatás jelentős mértékben az anticionizmusban gyökerezik, márpedig a cionizmus – ha nem is feltétlenül politikai értelemben, a zsidóság egyik alapvető értéke.
A cionizmusellenesség – a zsidó nép önrendelkezési jogával szembeni ellenérzés- alapvetően antiszemitizmus.
Az anticionisták nem egyszerűen elleneznek bizonyos izraeli politikákat, hanem támogatják a BDS mozgalmat és a palesztinok azon törekvéseit, hogy elpusztítsák az egyetlen zsidó államot. Mindkettő antiszemitizmus. Az anticionisták ellenzik Izrael azon jogát, hogy megvédje magát a terrortámadásokkal szemben, Izraelt apartheiddel, népirtással és etnikai tisztogatással vádolják.
Ha a jelenséget ezen a szemüvegen keresztül nézzük, talán néhány Izrael-párti demokrata kénytelen lesz arra a következtetésre jutni, hogy Izrael támogatása fontosabb, mint a klímaváltozás elleni küzdelem vagy más, a zsidó nép fennmaradását kevésbé közvetlenül érintő kérdések.
A zsidó demokraták tehát komoly döntés előtt állnak: továbbra is támogatnak egy olyan pártot, amely ellenzi zsidó nép önrendelkezéshez való jogát, vagy elhagyják a pártot, amely éppen elhagyja őket.
„…Miért kötnének békét az arabok? Ha én arab vezető lennék, soha nem írnék alá [megállapodást] Izraellel. Ez normális, [mivel] elvettük a földjüket. Persze Isten nekünk ígérte, de miért érdekelné ez őket? A mi Istenünk nem az övék. Izraelből származunk, ez igaz, de az 2000 évvel ezelőtt volt: mennyiben érinti ez őket? Volt antiszemitizmus, nácik, Hitler, Auschwitz, de az ő hibájuk volt? Ők csak egy dolgot látnak: jöttünk és elloptuk a földjüket…” (Dávid Ben-Gúrión)
Annyi kiegészítéssel, hogy az Isten ugyanaz. Izmael Ábrahám elsőszülöttje ….
Látom te sem szeretsz idézeteket ellenőrizni. Minek is, hogyha azok tökéletesen belesimulnak a gránitszilárdságú prekoncepcióidba, ugye?
Én minden idézetet a tartalma szerint kedvelem vagy nem kedvelem és semmi köze ahhoz, hogy kinek tulajdonítják.
A miheztartás végett azért soroljuk fel mindazt, amivel te nem foglalkozol:
– nem foglalkozol azzal, hogy egy idézet valós-e vagy sem
– nem foglalkozol azzal, hogy egy adott idézetben található állítások igazak-e vagy sem
– nem foglalkozol azzal, hogy egy hamis idézetet (az abban található valótlan állításokkal egyetemben) egy véresszájú antiszemita kommentelő ontotta ki magából
De ki tudja… lehet hogy a kommentelő, akinek a kurucinfós munkásságáért már alapból járna a vaskereszt, valójából sohasem vetemedne arra, hogy hamis idézeteket és antiszemita fantazmagóriákat posztoljon a NeoKohn falára… te viszont, biztos ami biztos, nyugodtan upvoteold! 🙂
:-)) Fapóleon… Ha tisztában lennél a kurucinfós munkásságommal, nem emlegetnél alapból járó vaskeresztet… Ha pedig tisztában lennél a magyar nyelvvel és a tárgyilagosság fogalmával, nem utalnál rám „véresszájú antiszemita” kommentelőként…
(Ui.: Valami maszkot vegyél fel, vagy cseréld le a profilképed, mert csajozási szempontból finoman szólva előnytelen… Bár pasizási szempontból nem feltétlenül az, ez esetben nem szóltam… Amúgy én vagyok a hibás, kellett nekem rákattintani…)
Nem tudom melyik részét nem sikerült megértened abból, amit írtam, hát elmondom újra: minden bejegyzésnek kizárólag a tartalmát nézem, és értékelem. Nem foglalkozom azzal, hogy ki mondta. Capisce?
Rendben, játsszunk ismétlőset. Akkor én is leírom, ha jól számolom immáron harmadjára: a hamis idézet tartalmát tekintve IS valótlan állításokat tartalmazott, tehát nem csupán azzal van itt probléma, hogy az idézet hamis, azaz hogy Ben-Gurion maga ezt soha nem mondotta ki a szájával, hanem azzal is, hogy a benne található állítások nemes egyszerűséggel hamisak. Hogy ki propagálja a hamis idézetet és az abban található hamis állításokat, az már csak hab a tortán.
A hamis idézet valós tényeket tartalmazott. Az, hogy ki mondta ki a szájával, lényegtelen.
Azert az nagy kulonbseg, hogy egy Izrael ellenes uszitast Arafatnak, Nasszernek vagy Ben Gurionnak tulajdonitanak.
Ez csak azt érdekli, aki személyekben és nem tényekben gondolkodik. Én soha nem foglalkozom azzal, hogy ki mondja. Az érdekel, mit mond.
De ha rolad mondanak, akkor nem igy ereznel. Miutan Ben Gurion az izraeliek szemeben allamalapito, ha hazugsagokat adnak a szajaba, az sokak szamara serto.
Az pedig logikai bukfenc, hogy a tenyek szamitanak, es akinek a kijelentest tulajdonitjak lenyegtelen. Antiszemita seggfej baratunk allitasaban epp az volt a felhaborito, hogy egy uszitast azzal probalt szalonkepesse tenni, hogy Ben Gurion szajaba adta.
„«Je ne comprends pas ton optimisme», me déclara Ben Gourion. «Pourquoi les Arabes feraient-ils la paix? Si j’étais, moi, un leader arabe, jamais je ne signerais avec Israël. C’est normal: nous avons pris leur pays. Certes, Dieu nous l’a promis, mais en quoi cela peut-il les intéresser? Notre Dieu n’est pas le leur. Nous sommes originaires d’Israël, c’est vrai, mais il y a de cela 2000 ans: en quoi cela les concerne-t-il? Il y a eu l’antisémitisme, les nazis, Hitler, Auschwitz, mais était-ce leur faute? Ils ne voient qu’une chose: nous sommes venus et nous avons volé leur pays. Pourquoi l’accepteraient-ils? Ils oublieront peut-être dans une ou deux générations, mais, pour l’instant, il n’y a aucune chance. Alors, c’est simple: nous devons rester forts, avoir une armée puissante. Toute la politique est là. Autrement, les Arabes nous détruiront.»” (N. Goldmann, L. Abramowicz: Le Paradoxe juif; Stock, Paris, 1976)
Ilyenek mindig vannak. A zavarkeltés, rágalmazás, hitelrontás, dezinformáció, stb. mindig is része volt a propagandának. Aki ezen felháborodik, tegye. Én Arisztotelész álláspontján vagyok. Amikor megkérdezték nem zavarja-e, amit a háta mögött mondanak, azt válaszolta: ha nem vagyok ott, meg is verhetnek. Egyébként meg a Nakhba után megbékélést ajánlani az araboknak anélkül, hogy a menekültek hazatérhessenek és letagadni a pl. a lyddai halálmenetet nem igazán célravezető.
1. A „Nakba” elott, az ENSZ hatarozat alapjan kikialtott fuggetlen Izraelt 5 arab allam tamadta meg. Az arab seregek veresegenek kozeledtevel az Izrael teruleten elo arabok tobbsege azert menekult, mert a korabbi tapasztalatai alapjan a gyoztesek lemeszaroljak a lakossagot. Ez a mai napig is igy mukodik, lasd pl. Sziriat. Azok az arabok, akik remeltek, hogy a zsidok nem olik meg oket, es maradtak, a mai napig teljes jogu izraeli allampolgarkent elnek, es nincs az az ajanlat amiert elhagynak az orszagot es feladnak az allampolgarsagukat.
Amikor felmerult a teruletcserek lehetosege, es a hatarmenti arab falvakat es varosokat a palesztinokhoz csatoltak volna, cserebe a hatarmenti zsido telepuleseket meg Izraelhez, azt hittuk, majd boldogan elfogadjak, hogy vegre a sajat hazajukban elhetnek. Mivel ezt nepszavazason dontottek volna el (lasd annak idejen Sopron), kiderult, hogy az izraeli arabok izraeliek akarnak maradni, kozoltek, hogy Izrael a hazajuk es nem Palesztina. A te nezopontod enyhen szolva egyoldaluan torz.
A menekultkerdes pedig abszurd. Az arab allamok nem adtak allampolgarsagot a menekulteknek, ezzel konzervalando a menekult statuszukat. Miutan azota 3-4 generacio nott fel, akiknek semmi kozuk nincs Izraelhez, de „menekultek”, a hazateresi jog demagogiaja oriasi tomegeket szabaditana Izraelre. Nem beszelve arrol az aprosagrol, hogy a menekult statusz konzervelasa es ujratermelese tobb, mint 70 even at, egyertelmuen Izrael felszamolasanak remenyeben tortent. Te beenged oket az orszagodba?
2. Tetszett a szerenyseged, ahogy Arisztoteleszhez hasonlitottad magad.
Én nem „igazságot” teszek. Nem érdekelnek a magyarázkodások. A felégett arab falvak és legyilkolt lakóik tények. A lyddai halálmenet magáért beszél.
Tehat teljesen mindegy, hogy ki mondja rolad, hogy impotens vagy: a feleseged, vagy egy merges kollegad.
Pontosan. Mint mondtam a lényeg mindig a tartalom.
Elvileg ugyanaz…
Az idézet Nahum Goldmann könyvéből származik, amely könyv Ben-Gurion halála utána 5 évvel jelent meg. Ez az idézet (állítólag) négyszemközt hangzott el, így harmadik személy még véletlenül sem hallhatta, ráadásul a közismerten Ben-Gurion ellenes író 23 évet várt a publikációval. Az idézet továbbá „egészen véletlenül” tökéletesen tükrözi Goldmann nevetségesen naiv elképzeléseit a konfliktussal kapcsolatban, ugyanakkor ez az idézet nem összeegyeztethető Ben-Gurion többi, bizonyítottan valós nyilatkozataival és véleményével.
Magyarán szólva, a fenti idézet nyilvánvalóan hamis. Nemcsak hogy hamis, de valótlan állításokat is tartalmaz, amely állítások még abban az esetben is valótlanok lennének, hogyha azokat ténylegesen Ben-Gurion mondotta volna ki a saját szájával. Például attól, hogy valaki kimondja, hogy „a Nap a Föld körül kering”, ez az állítás még értelemszerűen nem lesz igaz.
Három évvel…
Az idézettek nagyjából összefoglalják a zsidó–palesztin szembenállás lényegét… Bármelyik zsidó mondhatta volna (őszinteségi rohamában)…
Ben-Gurion azt is hozzáfűzte, hogy „talán egy-két generáció múlva elfelejtik [a földrablást és az elűzetést], de egyelőre nincs rá esély”, ezért van szükségük elrettentő, ütőképes hadseregre… Ez összhangban van a háborús naplójában írtakkal, amiben azt jegyzi le, hogy „mindent meg kell tennünk, biztosítandó, hogy ők [a palesztin menekültek] soha ne térjenek vissza… Az öregek [úgyis] kihalnak, a fiatalok pedig felejtenek”…
Avval nyugtatta a lelkiismeretét, hogy az idő majd mindent megold, a „szükséges” rossz dolgok a feledés homályába merülnek, és az arabok végül elfogadják az erős és rendíthetetlen Izrael államának létét…
Csak a tények és a tisztánlátás kedvéért; nincs olyan nép, hogy „palesztin”, sőt soha nem is létezett a történelem folyamán.
Egyébként „Palesztina” egy fölrdajzi terület neve, pont úgy mint a hogyan a „Kárpát-medence” is az.