Philip Pilkington közgazdász és befektetési szakember, a The Reformation in Economics című könyv szerzője szerint a napjaink világgazdaságában végbemenő változások minden bizonnyal a legnagyobbak, amire 1945 óta példa volt.
A héten jelentették be, hogy Irán és Argentína kérte felvételét a BRICS-csoportba.
A BRICS – amelyet a közelmúltig Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotott – egy olyan fórum, amely lehetővé teszi a nyugati fejlett gazdaságokon kívüli országok számára, hogy gazdasági kérdésekben szövetségeket kössenek.
Ahogy egyre nagyobb lesz, úgy nő a befolyása és a gazdasági jelentősége is.
A múlt héten Putyin elnök az egyik BRICS-fórumon bejelentette, hogy Oroszország Kínával és más BRICS-országokkal együtt egy új globális tartalékvaluta bevezetésére készül, amely a BRICS-országok valutáinak kosarából állna.
Ha sikerrel jár, egy ilyen tartalékvaluta közvetlen fenyegetést jelentene a jelenleg domináns amerikai dollárra.
Nehéz a két történetet nem ugyanannak az általános tendenciának a részeként értelmezni. Irán és Argentína azért ugrik fel a szekérre, mert lehetőséget látnak arra, hogy a nyugati vezetésű globalizációval szemben alternatív szövetségeket hozzanak létre. Eközben a többi BRICS-tag azért hívja őket a fedélzetre, mert vérszagot éreznek, mert úgy látják, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók gyors összeomlásának hátterében nagy gazdasági gyengeségek állnak.
Egy új kereskedelmi blokk saját tartalékvalutával fenyegetést jelenthet a Nyugatra és az amerikai dollár dominanciájára?
Jelenlegi formájukban a BRICS-országok a világ GDP-jének mintegy 31,5%-át teszik ki. Iránnal és Argentínával együtt ez az arány a világ GDP-jének 33%-ára emelkedik, ami egy hatalmas potenciális kereskedelmi blokk, és
a világ GDP-jének 33%-a minden bizonnyal elég ahhoz, hogy egy tartalékvalutának létjogosultsága legyen.
Ezen túlmenően azonban az országok közötti szinergiák lehetősége óriási. A kibővített BRICS együttesen jelenleg a világ olajtermelésének mintegy 26%-át és az acélgyártáshoz használt vasérctermelés 50%-át állítják elő. A globális kukoricatermelés 40%-át és a globális búzatermelés 46%-át állítják elő.
Ha ezeket mind az új tartalékvalutában kereskednék, akkor az azonnal a világgazdaság egyik sarokkövévé válna.
Eközben az amerikai dollár már most is lejtmenetben van. Június elején az IMF közzétett egy jelentést, amely szerint az amerikai dollár ma a globális tartalékok 59%-át teszi ki – ami messze elmarad az 1999-es 70%-os aránytól. A jelentés megjegyezte, hogy a központi bankok tartalékkezelői aktívan átcsoportosítják portfólióikat a dollárból a nem hagyományos valutákba.
Hogy hogyan nézne ki, ha a BRICS-országok bevezetnék tartalékvalutájukat – nevezzük „BRIC”-nek? Tegyük fel, hogy a BRIC-et nagyjából a blokk globális GDP-ben betöltött jelentőségének megfelelően tartanák az országok tartalékként, és hogy a BRIC minden más tartalékból egyformán kivenné a részét:
Amint a BRICS példája is mutatja, napjaink világgazdaságában végbemenő változások minden bizonnyal a legnagyobbak, amire 1945 óta példa volt.
Mégis nagyon kevés szó esik erről a sajtóban vagy politikai körökben. Terveznek ezzel a nyugati vezetők? Van stratégiájuk erre a szép új világra? Reméljük, hogy igen, mivel ezek a változások drasztikusan befolyásolhatják a nyugati életszínvonalat és a világban elfoglalt helyünket.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.