Clifford D. May a Jewish News Syndicate oldalán szemlézte Douglas Murray legújabb, Háború a Nyugat ellen című könyvét.
Vlagyimir Putyin Oroszországa. Hszi Csin-ping Kínája. Ali Hámenei Iránja. Al-kaida. Iszlám Állam. Ezek és más szereplők folytatnak háborút a Nyugat ellen, egy háborút a nyugati hatalmakkal és értékekkel szemben – írja Clifford D. May, aki szerint két féle reakció jellemző:
A nyugatiak egy része hatalmas erőfeszítéseket tesz a védelemre, míg mások azzal érvelnek, hogy a Nyugat erkölcsileg alatta áll a világ többi részének, ezért védhetetlen.
Douglas Murray új könyve, a Háború a Nyugat ellen (The War on the West) a Nyugatot becsmérlő nyugatiakkal foglalkozik. A könyvből kiderül, szerinte nincs nagyobb fenyegetés
„mint ami az olyan nyugati emberektől származik, akiknek célja, hogy társadalmaink szövetét darabonként szétszedjék”
– idézi Murray-t a cikk szerzője, aki hozzáteszi, a Nyugat-ellenesség igencsak elterjedt Amerika és Európa kampuszain, nem beszélve az elit médiáról.
Murray szerint gyakorivá vált, hogy az akadémikusok olyan felvilágosodás-kori filozófusokat, mint John Locke és David Hume, csekély bizonyítékok alapján rasszistákként utasítsanak el. Ugyanakkor Karl Marx, akinek rasszizmusa egyszerre volt virulens és következetes, zöld lámpát kap, csak azért, mert marxista volt.
Mindeközben a New York Times „1619-es projektje” azt állítja, hogy Amerika „igazi” megalapítása nem 1776-ban volt, amikor elfogadták a Függetlenségi Nyilatkozatot, hanem abban az évben, amikor egy magánhajó rabszolgákat szállított egy afrikai portugál gyarmatról egy virginiai brit gyarmatra.
Ezt az állítást semmilyen komoly tudományos érv nem támasztja alá. Murray szerint ennek mindössze az a célja, hogy bebizonyítsa, hogy „az amerikai történet egy olyan bűncselekményben gyökerezik, amelyet láthatóan soha nem lehetett feloldani”.
Rasszizmus a világban
„Ázsiában a feketék elleni rasszizmus rögzült és mindennapos maradt”
– írja Murray.
Ez különösen kirívóvá vált az egyre növekvő számú afrikai országokban, amiket ma olyan „új kínai mesterek” uralnak, akik látszólag ugyan a gazdaság fejlesztésével foglalkoznak, de valójában elszívják a kontinens természeti erőforrásait.
Továbbá Murray rámutat arra is, hogy a Közel-Kelet nagy részén ma még mindig „abidnak” nevezik a feketéket, ami szó szerint azt jelenti, hogy „rabszolga”. Ez valószínűleg annak a 13. századnak az öröksége, amely során virágzott az arab rabszolga-kereskedelem a Szaharától délre fekvő Afrikából.
„Becslések szerint ma több mint negyvenmillió ember él rabszolgasorban szerte a világon – ami több, mint a 19. században. A nyugatelleneseket ez teljesen hidegen hagyja”
– írja Murray.
Bűntudat, ami jól jön
Murray megfigyelése szerint a nyugati „öngyűlöletet és önbizalomhiányt” a Nyugat ellenségei saját céljaik érdekében használják fel.
„Nagyon hasznos ma Kínának, akárcsak ahogy volt a múltban a szovjeteknek, hogy Amerikát egyedülállóan rasszistának, Kínát pedig egyedülállóan erényesnek tüntesse fel”
– írja.
„Hiszen Peking számára ezzel lehetővé válik, hogy megússza saját groteszk jogsértéseit és elterelje a Nyugat figyelmét, amellyel azt sugallja, hogy a Nyugatnak nincs erkölcsi legitimitása, hogy bárhol is cselekedjen.”
Más szóval, a Nyugat becsmérlői – és ne keverjük össze a becsmérlést a komoly kritikával vagy a kutatásokon alapuló revizionizmussal – stratégiai partnerei azoknak, akik a Nyugat lekicsinyítését, legyőzését és esetleg megsemmisítését kívánják elérni – fogalmaz Clifford az írása végén.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.