„Saaddal együtt dermesztőnek tartom, és egész civilizációnkat féltem attól, hogy teret nyernek a posztmodern, nihilista eszmék, célba érnek a woke SJW-k, és elkezdik eltervezni az életünket: szociálisan, igazságosan, fenntarthatóan” – kezdi az Individualistán megjelent blogbejegyzését Seres László.
Seres szerint Saad könyve remek gyógyír a felsoroltak ellen.
„Ha pedig megvolt A parazita elme, akkor jöhet Ayn Rand, Douglas Murray, Ayaan Hirsi Ali, Oriana Fallaci, George Orwell, Jonah Goldberg, André Glucksmann és még sorolhatnám ezt az intellektuális túlélőkészletet” – írja a cikk szerzője.
Seres úgy véli, hogy a Kanadában élő libanoni zsidó Gad Saad legfőbb érdeme, hogy sem könyvében, sem a közösségi médiában megvívott “élő” harcaiban nem tiszteli, nem kíméli különösebben ellenfeleit, precízen leírja, miket gondolnak, de nem úgy beszél velük/róluk, mint akikkel érdemes lenne hosszan vitázni.
„Ő maga ugyan folyamatosan azt hirdeti, hogy álljunk bele, ne legyünk gyávák, szóljunk mindig, ha a képünkbe/oldalunkra hazudnak vagy belénk akarnak valami őrületet propagálni – de azt hiszem, a szíve mélyén a jeles szerző is tudja, hogy
racionálisan vitázni csak olyannal lehet, akivel közösek a premisszáink”
A cikk szerzőjének véleménye szerint az Illiberális Internacionálé bal- és jobboldali frakciói amúgy remekül elvannak egymással, köszönik, egymást erősítik, bármilyen random hazug választ képesek generálni a másik hazug állítására, célközönségeik pedig csak a másik tábor szemében látják meg azt a bizonyos gerendát. Seres azt állítja ugyanis, hogy az állam feltétlen tisztelete, az egyén autonómiájának csorbítása, a piac és a kereskedelem iránti mély szkepszis, az értelem és a gondolkodás elleni hadüzenet nélküli, folyamatos háborúzás a látszat ellenére inkább összeköti, mint elválasztja ezeket a táborokat.
„Olyan szinten, olyan mértékben fertőzödik meg naponta az agyunk a posztmodernizmus, a nihilizmus, a szélsőséges ökopolitika, a félreértett feminizmus, vagy éppen a transz őrület eszméivel, hogy a legbátrabb dolog, amit ma ki lehet és ki kell mondani – és Saad persze ki is mondja -, hogy
van objektív valóság, az nem csak valami “konstrukció”, és a tudományellenes gondolkodás a legtöbb bajunk okozója”
– írja Seres.
„Az irracionalistás több fronton támad, és mindegyik hadszíntéren azt várja tőled, hogy feltétel nélkül kapitulálj”
– teszi hozzá.
“A viktimológia narratívája azt jelenti, hogy a transzneműek jogai fontosabbak a nők jogainál” – idézi Gad Saadot Seres, aki szerint a Saad könyvében a transzokról szóló rész felületesebb ugyan a kérdést nagyon alaposan körbejáró Douglas Murray köteténél, de a meglátott lényeg ugyanaz: valakik el akarják velünk hitetni, hogy a biológiai nemünk csak valamiféle önkényes társadalmi konstrukció.
„Saad találóan a “kisebbség zsarnokságának” nevezi ezt a magatartást:
Ünnepeljétek és szolgáljátok ki a biológiai valósággal ellentétes identitásomat, vagy kockáztassátok a progresszív rendőrség haragját, ami intézményi vagy akár jogi következményekkel is járhat.
Nem tudom, hogyan nevezzük pontosan az ilyen konformizmusra szoktató, erényfelmutató, kollektivista identitáspolitikában utazó társadalmakat – de az biztos, hogy az individuális szabadságot lassan, de biztosan el fogják tiporni”
– zárja blogbejegyzését a szerző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.