Alon Tal izraeli képviselő (Kék-Fehér), a Knesszet Környezetvédelmi, Klíma- és Egészségügyi Albizottságának elnökének jelent meg véleménycikke a Jerusalem Postban az izraeli földgázkitermelés környezeti hatásairól.
Golda Meir olyan politikus volt, aki inkább a józan eszéről, mint a humorérzékéről volt ismert. Volt azonban néhány vicce, amit újrahasznosított. Az egyikben állítólag így viccelődött: „Az emberek gyakran mondják, hogy a zsidók intelligenciával vannak megáldva. Az igazság az, hogy nem vagyunk annyira okosak – úgy értem, melyik más nép vándorolna 40 évig a közel-keleti sivatagokban, hogy azt az egyetlen helyet válassza, ahol nincsenek fosszilis tüzelőanyagok.
Ma már Golda nem mondhatna ilyen a viccet.
Az elmúlt két évtized földközi-tengeri felfedezései Izraelt „szuperhatalommá” tették a földgáz területén.
Miközben ez gazdasági előnyöket jelent, sok más szempontból is jó dolog. A földgáz csak feleannyi CO2-t termel, mint a szén. És a kibocsátása sokkal kevésbé káros az emberekre nézve, akik ki vannak téve neki.
A földgáz megváltoztatja a játékszabályokat – nemcsak energiafüggetlenségünk szempontjából, hanem geopolitikailag is. Nem hivatalos becslések szerint Jordániában a villamos energia 85%-a, Egyiptomban pedig 7%-10%-a az Izraelből importált földgáztól függ. A racionális vezetők általában nem harapnak abba a kézbe, amelyik eteti őket. Ennek megfelelően az új dinamika olyan függőséget teremt, amely sokkal tanácsosabbá teszi ezen országok vezetése számára, hogy egészséges kapcsolatokat ápoljon földgázban gazdag szomszédjával.
Szennyezés
A probléma az, hogy a földgáz sem jár környezetszennyezés nélkül. Sőt, a tudósok szerint az elkövetkező 20 év kritikus lesz, amikor a világnak hősiesen át kell állnia a fosszilis tüzelőanyag-gazdaságról a megújuló gazdaságra. Ebben az időszakban a földgáz minden, csak nem csodaszer.
Ez a földgáz kitermelése és elosztása során felszabaduló metán miatt van így.
Egy 20 éves időszak alatt egy metánmolekula földgáz nagyjából 80-90-szer akkora globális felmelegedési potenciállal rendelkezik, mint egy szén-dioxid molekula.
Könnyen érthető az a nyomás, amelyet Európa gyakorol Izraelre, hogy segítsen új földgázforrásokat találni, miután bátor döntésükkel leállították az Oroszországból származó importot. Valójában sok szakértő kételkedik abban, hogy a Karin Elharrar energiaügyi miniszter által jóváhagyott új földközi-tengeri feltárások valóban jelentős új földgázmezőket találnak-e, hogy igazolják a feltárással járó hatalmas beruházásokat. A feltárást egy kilométer mélyen kell kezdeni, és feltehetően 3 kilométerrel lejjebb kell mezőkre bukkanni.
A döntést azonban Izraelnek a megújuló energia előállítása terén eddig elért siralmas teljesítményének összefüggésében kell vizsgálnunk.
A 2015-ös párizsi klímaegyezményben azt ígértük, hogy 2020-ra 10%-ban megújuló energiát termelünk. Ma, 2022-ben még mindig 9%-nál tartunk. (Összehasonlításképpen: Dánia villamos energiájának 67%-a megújuló energiaforrásokból származik. A szélturbinák nagyjából 46%-ot tesznek ki, a biomassza pedig mintegy 11%-kal járul hozzá).
Izrael földgázbőségének köszönhetően a pragmatikus kormányzati bürokraták (és miniszterek) túlságosan könnyen a legkisebb ellenállás útját választják. Ahelyett, hogy olyan politikákat fogadnának el, amelyek kötelezővé teszik a napelemek elhelyezését a háztetőkön és a parkolókon, a napelemes létesítmények integrálását a mezőgazdasági területeken, az energiatárolás terén az innováció ösztönzését, és bátor lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a jövő gazdaságát a hidrogénre alapozzuk, inkább a történelem rossz oldalához csatlakoznak, és duplán a földgázra támaszkodnak.
A tudósok azonban egyértelműek: a bolygó tovább fog melegedni, ha továbbra is a földgázra hagyatkozunk.
Izrael már most önelégült. Azzal, hogy Izrael a megújuló energiaforrások helyett a földgáz-infrastruktúrát és a földgázkutatást helyezi előtérbe, lényegében azt mondja, hogy a jelenlegi generáció kényelmét és kényelmét részesítjük előnyben unokáink jövője helyett. Ez aligha tűnik olyan politikának, amelyet egy olyan országtól várhatunk el, amelynek arra kellene megtalálnia a módját, hogy világosság legyen a nemzetek számára.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.