Joshua Mitchell, amerikai politikai filozófus, a Georgetown Egyetem professzora, több könyv szerzője. Az MCC meghívásából érkezett Budapestre, ahol hamarosan magyarul is megjelenő könyvének (Amerika ébredése) a bemutatóján járt. Lapunknak beszélt arról, milyen szerepet játszik a bűn az identitáspolitikában, miért vallás a woke mozgalom, és mihez vezethet ha egy társadalomban nincs megbocsájtás. Hajdú Tímea interjúja.
***
Mikor vált az identitáspolitika uralkodóvá az Egyesült Államokban?
Amerika egy mélyen vallásos ország, akkor is, amikor éppen nem tűnik annak. Európában az egyházak morális tekintélye omladozni kezdett az első világháború után. Amerikában ez nem történt meg a hatvanas évekig és a vietnami háborúig. A keresztény egyházakban azt vallják, hogy Isten egyszerre a szeretet és az ítéletvégrehajtó, és a bűn ítéletet von maga után.
Amerikában az identitáspolitika a bűnről szól.
Az történt, hogy az 1960-as és 1970-es évektől egészen napjainkig a protestáns egyházakban, a katolikusoknál és a reform judaizmusban is egyre távolabb kerültek a bűn hagyományos értelmezésétől. Joseph Soloveitchik rabbi, aki még a háború előtt emigrált Amerikába, s több előadását olvastam, már akkor arra figyelmeztetett, hogy vissza kell térni a bűn eredeti értelmezéséhez. Tehát már az 1940-es, 50-es, 60-as években sok prominens katolikus, protestáns teológus és rabbi is beszélt erről.
A kérdés a következő: ha a gyülekezetek és a zsinagógák eltávolodnak az isteni ítélet gondolatától, akkor mi történik a bűn kérdésével?
A könyvemben azzal érvelek, hogy az amerikaiakat mindig is emésztette a bűn gondolata. Az első amerikaiak a puritánok voltak. A puritánoknak nagyon sötét nézetük volt az ember természetéről és az ember bűnösségéről. S szerintem az történt, hogy az egyházak elvesztették a klasszikus bűnértelmezésüket, de attól még az amerikaiaknak szükségük volt arra, hogy valahogy értelmezzék a bűnt. Az identitáspolitika módot ad arra, hogy az emberek értelmezzék a bűnt. A kereszténység szerint minden ember bűnös, és Jézus veszi el a világ bűneit. Ő a bűnbak. Az identitáspolitika ezt a gondolatot torzítja el, ennek az ideológiának a „fehér heteroszexuális férfi” a bűnbakja, vagy maga a „fehérség”, amit meg kell tisztítani annak érdekében, hogy a közösség bűnei el legyenek törölve.
Az identitáspolitika lényege, hogy megállapítsa ki a bűnös és ki a tiszta.Az interszekcionalitás pontjaid határozzák meg, hogyan gondolkozz a bűnösségről és az ártatlanságról.Ez segít, hogy megállapítsd beszélhetsz-e vagy nem, mert csak az „ártatlan áldozatnak” van joga a beszédhez, ezért fordul elő, hogy azt mondják a fehéreknek, hogy fogják be és inkább hallgassák meg, hogy mennyire rasszisták.
Az identitáspolitika a protestantizmus alaposan eltorzított változata. Ez egy vallási mozgalom.
Ahogy a könyvemben megfogalmazom ez egy „ébredés” (keresztény kifejezés arra, mikor sok emberből keresztény lesz, a szerk.), egy amerikai ébredés, amiből azonban hiányzik Isten és a megbocsájtás. Vallásos formája van, van benne bűn, van benne bűnös és ártatlan. A következménye az, hogy ma az amerikaiak rohangálnak körbe-körbe és mindennap elvégeznek egyfajta páskai rituálét. Szó szerint az ajtajukra kell rakniuk a saját ártatlanságuk jelét, hogy a halál tovább lépjen és ne töröljék el őket. Ezért az emberek kirakják a Black Lives Matter táblát a kertjükbe, kiteszik az ablakra, hogy ez az iroda „zöld” vagy ami éppen szükséges. Erre nem lehet világot építeni. Csak úgy lehet építkezni, ha együtt dolgozunk.
Nem lehet az, hogy az első dolog amit meg akarsz állapítani egy emberről, hogy vajon a másik ember hogyan vétkezett, és mennyire tiszta.
Ami pedig a politikát illeti, a demokrata párt, amely ezt erőlteti, alapvetően megpróbálja átcsoportosítani az erőforrásokat, átrendezni az összes intézményünket, hogy az úgynevezett „ártatlan áldozatok” beszélhessenek, a többieket pedig el kell hallgattatni. Ez egy nagyon rossz recept.
Örök vezeklésre ítélik az embereket… De mi az oka, hogy ahogy mondta az identitáspolitikában nincs megbocsájtás? A cancel culture központjába kerülő személyeknél is ez van, hiába kér valaki bocsánatot, nem számít, akkor is eltörlik.
Mert egy függőleges kapcsolatban felismered a bűnösségedet, de van egy isteni gyógymód és recept, amely magában foglalja az engesztelést, a megbánást, a megbocsátást. Tehát ha mocskos is az ember, van kiút. Az identitás politika is látja a foltot, de nem ad neked kiutat. Ennek súlyos következményei vannak.
Két fiam van, akik a harmincas éveik elején vannak, és az ő generációjuk úgy nőtt fel, hogy nem tehetnek semmit, amivel engesztelést nyerhetnek, mivel fehérek. Ez ahhoz vezetett, hogy sokukat, nem a fiaimat, de sok kortársukat ez eltolta az úgy nevezett alt-right (szélsőjobb) irányába. Szerintem fontos erről intellektuálisan gondolkozni. Vannak az olyan emberek, mint Richard Spencer, a klasszikus rasszista. De ennél bonyolultabb a helyzet. Az alt-rightnak már Nietzsche ágyazott meg az 1880-as években. Nietzsche az egyik legfontosabb esszéjében felteszi a kérdést: hogyan lehet holnapod? S azt írja, hogy a bibliai vallásban úgy lesz holnapod, hogy először mivel bűnös vagy a bűneid terhét hordozod, de Isten ezt leveszi a válladról a bűnbocsánat által. A bibliai emberek így nyerték meg a holnapjukat. Az ő érve az, hogy a jobb módszer, az erősebb módszer az a felejtés. Mit jelent ez?
Amerika esetében azt jelenti, hogy azt mondjuk, hogy „nem érdekel minket a rabszolgaság. Egyszer megtörtént és újra meg fog történni. Európa esetében ez azt jelenti, hogy nem érdekel a gyarmatosítás, nem érdekelnek a világháborúk, sem a holokauszt.” Ez nagyon veszélyes gondolkozás.
Ezért azt gondolom, hogy fontos megtartani a hiba és a bűn ideáját. Azt hiszem, el kell ismernünk a történelmi hibákat. Nem felejthetjük el őket. Másrészt viszont szükségünk van a megbocsátásra és az engesztelésre. És részben azért olyan veszélyes az identitáspolitika, mert Amerikában még mindig megvan a kollektív bűntudat a rabszolgaság miatt, Európában pedig a gyarmatosítás, a két világháború és a holokauszt miatt.
Ha nincs mód arra, hogy az emberek letegyék a bűntudatuk terhét, akkor a felejtés és a nemtörődömség útját választják, sőt odáig mennek, hogy azt mondják, igen ez történt, és újra megtesszük.
És látom, ahogy ezek a mozgalmak kezdnek kialakulni. Az identitáspolitika igazi veszélye nem az, hogy rámutat a bűnre és a vétekre. Tökéletesen kész vagyok arra, hogy teljes egészében átnézzem a történelem összes bűnét. Nem ez az, ami engem zavar. Engem az zavar, hogy nem mutatnak kiutat. És így ezeket a helyrehozhatatlannak tartott és „eltörölt” embereket a szélsőjobb felé tolják. Ez az én igazi aggodalmam.
Mit gondol Trump szavazóinak démonizálásáról? Nemrég Biden elnök tett egy elég furcsa kijelentést azt állítva, hogy a MAGA ( Trump szlogenje után: Make America Great Again) mozgalom az elmúlt idők legradikálisabb mozgalma Amerikában. Erről mit gondol?
A könyvemben azt írom, hogy valóban van faji háború Amerikában, csakhogy a fehérek között. Ezt teljesen komolyan gondolom. Képzelje el, hogy ön egy fehér férfi, mint Biden. Olyan nincs, hogy ön lehessen az elnök egy identitáspolitika által uralt világban. Ezért fehér férfiként deklarálnia kell, hogy az „ártatlan áldozatok” oldalán van. Tehát, ha például fekete gyilkol meg fehéreket, mint néhány hónapja Wisconsinban, akkor az elnök nem mond semmit. De ha fehér gyilkol feketéket, mint nemrég Buffalóban, akkor az elnök azonnal felhívja a figyelmet a rasszizmusra. El kell köteleznie magát az idea mellett, hogy Amerika rasszista, és hogy ő a jó oldalon van. Ezt nevezem a „jófajta fehér embernek”. Ha a „jófajta fehér” vagy, akkor muszáj elhatárolódnod a rossz fajta fehértől vagyis a Trump szavazótól.
Ahogy Trump egyre prominensebb lett, elkezdett nekem feltűnni összejöveteleken, hogy a fehér liberálisok állandóan azt deklarálták, hogy mennyire utálják Trumpot, mennyire rasszistának találják. Érdekes volt megfigyelni ezt. Mit csináltak ezek az emberek? Miért kellett megmutatniuk, hogy ők nem „olyanfajta fehér emberek”. Én nem állítom, hogy a „rossz fajta fehér férfi” az rasszista, de a „jófajta fehér férfinek” rasszistának kell beállítania őt. Például magától értetődőnek tartják, hogy Trump rasszista. Ismerek olyan embereket, akik ismerik őt, Trump nem rasszista. Mindenkit megbánt, feketét és fehéret, mindenkit, mert egyszerűen nem érdekli.
Trump egy olyan ember, akinek soha nincs bűntudata. S a bűntudatos fehér liberálisok, különösen a bűntudatos fehér férfiak, ránéznek Trumpra és azt mondják, „nincs létjogosultságod, hát nem tudod, hogy mindenért bűntudatot kellene érezned?” Őt csak a győzelem érdekli. Neki nincs egyetlen bűntudatot érző sejt se a testében, és ez feldühíti a baloldalt.
Ami még bonyolultabbá teszi ezt a kérdést az az, hogy valóban vannak olyan emberek, akik büszkén hirdetik, hogy fehér országban akarnak élni. Szerintem az ilyen embereket el kell ítélni, mert Amerika egy sok etnikumot, sok vallást magába foglaló ország. S elkötelezettnek kell lennünk, hogy a vallási és etnikai különbségek ellenére, nekünk együtt kell felépítenünk a világot.
Az a baj, hogy a baloldal lát egy darabot, és azt mondja a darabra, hogy az az egész.
Mit gondol mi az oka annak, hogy ez a woke mozgalom nem ellenséges a keleti vallásokkal, az iszlámmal, sőt még a judaizmust és a kereszténységet is kedvelik, ha kellően progresszív változatról van szó? De amit nem szeretnek az a bibliai moralitáshoz való ragaszkodás…
Úgy is nézhetjük ezt, mint két különböző vallás közötti konfliktust. A woke egy vallás, ami nem ismeri el magáról, hogy vallás. Utálják a bibliai vallást. Isten az ítélet istene is. S ők úgy akarnak tenni, hogy ez rossz dolog, mert mindenkit szeretni kell.
Az univerzális szeretet azonban csak akkor lehetséges, ha van egy bűnbak csoport. Freud híres mondata, hogy: milyen könnyű a keresztényeknek univerzális szeretet hirdetniük, mikor ott van nekik a zsidóság bűnbaknak. Tehát mikor valaki univerzális testvériséget hirdet, akkor mindig kiderül, hogy ezt egy csoport kihagyásával teszik, amelyen levezethetik minden haragjukat.
Mindig óvatosnak kell lenni, ha valaki meghirdeti az ártatlan áldozatok iránti általános szeretetet.
A kereszténység után nem fog létrejönni egy szekuláris, békés világ. Csoportos bűnbak keresés lesz, s jön majd az egyik csoport a másik után.
Hogyan látja az Egyesült Államok jövőjét? Véget érhet az identitáspolitika?
Igen. Több fontos fejlemény is történt az elmúlt időben. Először is, a COVID nagyon fontosnak bizonyult a visszaszorítás szempontjából, mert Amerika-szerte voltak olyan anyák, akiknek a fiai és lányai a konyhaasztalnál ültek és a házi feladatukat csinálták. Az anyák pedig elsétáltak mellettük, és hallgatták a leckéket, amelyeket ezek az őrült tanárok tanítottak nekik. És sok anya és apa nagyon felháborodott a kritikai fajelmélet és a transz elmélet miatt.
Így az iskolai körzetekben országszerte egyre nagyobb a nyomás az ellen, hogy identitáspolitikát tanítsanak a gyerekeknek. Ez az első fejlemény.
Egy másik fejlemény a fekete Amerikában történik, ez még egyelőre a felszín alatt van. Először a polgárjogokat felváltották a nők jogai, aztán a melegek és leszbikusok jogai, most pedig a transzneműek jogai. És ha egyszer eljutsz a transzneműek álláspontjáig, akkor gyakorlatilag azt mondod, hogy ha azt hiszed, hogy a férfi az férfi, a nő pedig nő, akkor bűnös vagy a heteronormativitásban. Az én érvelésem pedig az, hogy ha eljutsz erre a pontra, akkor gyakorlatilag azt mondod a fekete amerikaiaknak, akiknek történelmileg szükségük van a családra és az egyházra, hogy bűnösök egy gondolat bűncselekményben. Biztosíthatom, hogy vannak vezető fekete konzervatívok, akiket ez nagyon is aggaszt. És úgy gondolom, hogy egy bizonyos ponton fel fognak lépni ez ellen.
De azt hiszem, hogy az, ami ennek az egésznek véget fog vetni, az a Kínával való verseny.
És ez alatt a következőt értem: Az emberi történelem nagy részében az emberek együtt dolgoztak a kompetenciák fejlesztése érdekében, hogy gondoskodjanak magukról és az országaikról is, és közben más országokkal versenyeztek. A kérdés hogy akkor hogyan alakulhatott ki egyáltalán az identitáspolitika? És azt hiszem, a válasz az, hogy
amikor Amerika egypólusú hatalom volt, feladta azt az elképzelést, hogy együtt kell működnie más országokkal, azt hitte a történelem végén járunk.
Minden régi sebet és vétket fel kell tépni, minden régi számlát ki kell fizetni, rabszolgasági jóvátétel adni stb. Azonban a globális verseny visszatért, és ezt az amerikaiak még nem egészen fogták fel. Amikor végre leesik, hogy Kína komoly fenyegetést jelent Amerikára, akkor visszatérünk ahhoz, amit én a kompetencia politikájának nevezek.
Borítókép: Youtube/RealClearPolitics
