Hogyan hódította meg a nyugati világot az új progresszív vallás?

Ahogy az istenhit egyre inkább háttérbe szorul Európában és Észak-Amerikában, a helyét nem racionalitás és a tudomány veszi át, hanem egy zavaros ideológia, amely alapjaiban számolná fel, amit évszázadok alatt sikerült felépíteni.

Néhány héttel ezelőtt Richard Dawkinst világhírű etológust az Amerikai Humanista Társaság megfosztotta 1996-os kitüntetésétől. A szervezet arra hivatkozott, hogy Dawkins egy Twitter üzenetében megkérdőjelezte a transzneműséget. Az ügy nem váltott ki különösebb sajtóvisszhangot, az elmúlt években ugyanis az egykor szinte rocksztárként ünnepelt újateista Dawkins kiszorult a főáramból. 2017-ben például a Berkeley egyetemen tartott volna beszédet, de iszlamofóbia vádja miatta a szervezők törölték az eseményt.

A 2000-es években népszerűvé vált újateisták legnagyobb ellenségüknek a vallást, és elsősorban a kereszténységet tekintették. Mély megvetéssel írtak és beszéltek a hívőkről, akikkel folytatott vitáik több ezer fős koncerttermeket töltöttek meg. A mozgalom nyeregben érezhette magát, hiszen Istent szinte teljesen sikerült kiszorítani a közéletből, és a nyugati társadalmak is egyre inkább megtagadták a zsidó-keresztény értékrendet.

Azt hirdették, hogy ha az emberek végleg elhagyják őseik hitét, utána a racionalitást és a tudományt fogják választani. Ez azonban nem következett be. Az Isten által hagyott űr helyére egy progresszív „woke” ideológia érkezett, amely minden tekintetben olyan, mint egy súlyosan bigott, kirekesztő vallás, amelynek központjában a saját vágyait kielégíteni akaró egyén áll.

Ez a mozgalom lelökte a színpadról az új ateizmus magabiztos képviselőit.

Richard Dawkins ateista reklámbusz előtt Fotó: Flickr

A betöltetlen űr

Az elmúlt évtizedek a nyugati világban a kiábrándulás évtizedei voltak. A kommunizmus megbukott, de nem jött el a szép új világ, a globális piac következtében az államok gazdagokká váltak, de a soha nem tapasztalt jólét nem akadályozta meg a folyamatos politikai káoszt. A politika falba ütközött, hiába lett biztosítva minden polgárjog és épült fel a jóléti állam, az emberek elégedetlenek maradtak. Douglas Murray, brit író ezt a folyamatot a következőképp fogalmazza meg a Tömegek tébolya című könyvében:

az elmúlt bő negyedévszázadban életünk összes nagy narratívája összeomlott. (…) Először létezésünk vallási magyarázatától váltunk meg, amelyet a tizenkilencedik századtól kezdve egyre kevésbé fogadtunk el. Aztán az elmúlt század során a különböző politikai ideológiák által jelentett szekuláris remények kerültek sorra a vallás után. A huszadik század második felében pedig elértünk a posztmodern korszakba, amelyet épp a nagy elbeszélések kapcsán érzett bizalmatlanság fémjelez.”

Mindez Murray szerint egy új vallás létrejöttéhez vezetett, amelynek fő célja a „társadalmi igazságosság” és eszköze az „identitás politika”.

Murray saját magát agnosztikusnak tartja, de szerinte nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy valaki elismerje a zsidó-keresztény értékrendre épülő nyugati civilizáció pozitívumait. Ez a civilizáció véres évszázadok, elnyomás és tengernyi nyomorúság után jutott el ahhoz, hogy széleskörű szabadságjogokat nyújtson az emberek számára. A nyugati demokráciák azonban egyre inkább teret adnak olyan ideológiáknak, amelyek ennek a civilizációnak a lebontását követelik.

Fontos kérdés, hogy a Murray által megfogalmazott „űrt” miért nem tudták betölteni az újateisták. Richard Dawkins, Daniel Dennett, Christopher Hitchens és Sam Harris éveken keresztül hatalmas nyilvánosságot kaptak. A szekularizált otthonokból érkező fiatalok, akik balos oktatást kaptak az egyetemeken, lelkesen itták a szavaikat az értelem nélküli univerzumról.

Dawkinsék alapvetően a „racionalitást” ajánlották a vallás alternatívájának, valamint a tudományt. A velük vitatkozó rabbik és keresztény apologéták soha nem tagadták sem a tudomány, sem az ész fontosságát, viszont azt állították, hogy ez a kettő nem tud választ adni az ember legfontosabb kérdéseire, mint: miért vagyok? Ki vagyok? Miért van gonosz? Miért kell meghalnom?

A vallást mindannyian károsnak nyilvánították. Dawkins a kereszténységre való nevelést egyenesen gyermekek bántalmazásának nevezte, amit be kellene tiltani. Azt állították, hogy vallás nélkül a konfliktusok jelentős része megszűnne. Sok baloldali gondolkodó, mint például Slavoj Žižek szlovén filozófus felszínesnek találta a megközelítésüket. A 19. századi filozófusok sokat foglalkoztak azzal, hogy mi lesz, ha az emberiség elfogadott hitrendszerei összeomlanak, de ők nem jutottak olyan pozitív konklúziókra, mint Dawkinsék.

John Lennox keresztény matematikus és Richard Dawkins egyik vitája: 

Richard Dawkins vs John Lennox | Has Science Buried God? Debate

Two world-renown scientists go head to head at the Oxford Museum of Natural History, the famed site of the 1860 evolution debate between Huxley and Wilberfor…

Peter Hitchens brit újságíró 2010-ben kiadott könyvében, a The Rage Against Godban leírta, hogy az a probléma, hogy a múltban már nyilvánvalóvá vált, hogy ha Isten eltűnik a társadalomból, akkor a helyét az állam veszi át.

Minden egyes ateista alapú állam kezdve a Szovjetuniótól Kínáig, végül személyi kultusszal és diktatúrával cserélte le a vallást.

Hitchens egyik legnagyobb vitája saját újatesita testvérével, Christopherrel az volt, hogy mi adja a moralitás alapját.  Szerinte, ha a moralitást az ember határozza meg, akkor előbb utóbb kénye-kedve szerint alakíthatja az erkölcsi törvényeket. Az újateisták azzal érveltek, hogy az abszolút törvények nem Istenhez kötöttek és akkor is meg fognak maradni, ha Istent eltesszük az útból, mert alapvetően az evolúció eredménye az erkölcs.

Mivel a zsidó-keresztény moralitás beitta magát a nyugati világ törvényeibe, irodalmába, társadalmaiba, így sokáig annak ellenére, hogy az emberek nem hittek benne, tudtukon kívül a beléjük nevelt értékrend szerint éltek. Azonban kezd beérni a szekularizáció következménye, amely úgy tűnik nem egy racionális, liberális paradicsom felé vezeti a nyugati világot.

George Floyd tiszteletére tüntetők térdelnek egy BLM párti tüntetésen 2020 nyarán. Fotó: Flickr

Egy új vallás

Ben Shapiro a The Right Side of History című művében leírja, hogy az új vallás teljesen szubjektív igazságokra épít, amiket folyamatosan meg is változtat. Kétségbe vonják magát a tudományt, sőt egyenesen ideológiai alapon közelítik meg. Kétségbe vonják, hogy van nő és férfi, hogy van olyan, hogy objektív tudomány. Az amerikai egyetemeken „dekolonizálják” a tudományágakat, a matematikát rasszistának nyilvánítják, stb.

Yoram Hazony izraeli filozófus nemrég azt írta egy vitára reagálva, ahol a szereplők kétségbe vonták, hogy az anya csak nő lehet: „Harminc éve mondom, hogyha a hitünket egyedül a »racionalitásra« helyezzük és félredobjuk a tradíciókat, akkor az emberek bármilyen ostoba, mérgező dolgot el fognak hinni.” A teológusok mindig azzal érveltek, hogy ha az embert nem egy értelmes lény teremtette, hanem egy evolúciós folyamat következménye, akkor hogyan bízhatna meg a saját értelmében? Az újateisták megvetően reagáltak erre az érvre, mert nekik eszük ágában sem volt kétségbe vonni a tudományt, de jött egy új mozgalom, ami pontosan ezt teszi.

Shapiro a könyvében egyfajta „új pogányságnak” nevezi a progresszív ideológiát, amelynek fő bűnbakja a „fehér elnyomó”. Érdekes módon soha nem az a fehér elnyomó, aki hatalmon van, lásd a Demokrata párt tagjait, a Wall Street urait, vagy a tech milliárdosokat, hanem az igazi fehér elnyomó a csóró Trump-szavazó, a keresztény cukrász, aki nem csinál tortát a meleg esküvőre, és a rendőrtiszt, aki mindennap kockára teszi az életét.

Az ideológia vallásként működik, tüntetések formájában tartja az összejöveteleit, vallásos szimbólumokat vesz fel, mint a térdelés, és még szentjei is vannak, akiknek nevét skandálhatja. Az új vallás kereszt helyett szivárványszínű Facebook-kerettel, kis „fekete kéz emojikkal” jelzi hovatartozását, és kötelező hitvallásra kényszeríti tagjait, akiknek állandóan bizonyítania kell, hogy ők „szövetségesei” az „áldozati státuszban” levőknek. Vannak kivetendő eretnekek, akiket az online boszorkányüldözés utolér, és a tömeg rituális megszégyenítésben részesít. A progresszív vallásnak még végítélet-doktrínája is van „klímakatasztrófa” formájában. Az embereknek folyamatosan vezekelnie kell, amiért őseik „tönkretették a környezetet” és természetesen ezt a katasztrófát csak antikapitalista baloldali politikusok akadályozhatják meg.

Ben Shapiro könyvében azt írja, hogy a progresszív ideológia nem hisz abban, hogy az embernek hatalma van a saját sorsa felett, és a szubjektivitást az objektív igazságok felé emeli. Ez is mutatja az ész mint potenciális valláspótlék kudarcát. A nyugati világban ez az ideológia egyre nagyobb teret nyer magának, mind politikai, mind társadalmi szinten. A progresszív vallás több helyen ötvözve van egy utópisztikus emberképpel, amely a tudományos fejlődésben látja a megoldást. S az ideológia kirekesztő jellege szépen félresöpri azokat is, akik tevékenységükkel segítették a zsidó-keresztény civilizáció lebontását, nem is sejtve, hogy ez a saját vesztükhöz fog vezetni.

Fotó: Flickr

Az idézett részlet Douglas Murray: A tömegek tébolya című művéből származik. Alexandra, 2020. Fordító: Stemler Miklós

Mi is az a zsidó-keresztény értékrend?

Dennis Prager szerint a nyugati világban háború zajlik azok között, akik eltörölnék, és azok között, akik megtartanák a zsidó-keresztény értékrendet.