A német parlament április 28-án, csütörtökön 586 szavazattal száz ellenében úgy döntött, hogy „folytatni kell, és ha lehet, fel kell gyorsítani az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat. A csereszállítások keretében ki kell terjeszteni a támogatást a nehéz fegyverekre és komplex rendszerekre is.” Továbbá a parlament támogatásáról biztosította a kormányt az eddig megtett különböző intézkedések terén, különösen kiemelte a német infrastruktúra átalakítására tett lépéseket, amelyek állítólag az orosz energiafüggőség megszüntetését célozzák. A parlamentben a pária, szektává zsugorodott AfD-n és a már alig létező Die Linken kívül minden párt felsorakozott a háborúban való aktív részvétel mellett – mindezt anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutott volna, néhány elemi kérdést feltenni. Koenen Krisztina véleménycikke.
Milyen célt követ a német parlament a háborúban való részvétellel? Mert ne áltassuk magunkat, a nehéz fegyverek szállítása csak egy lépésre van a háborúban való aktív részvételtől, és biztosak lehetünk benne, hogy az oroszok ezt a lépést pontosan így is értelmezik. Nem volt véletlen, hogy pont egy nappal a parlamenti döntés előtt állították le a Lengyelországba és Bulgáriába irányuló gázszállításokat: Az intézkedést figyelmeztetésnek szánták Németország irányába.
Továbbá: Érdeke-e Németországnak, a német polgároknak, ebben a háborúban részt venni?
És ebből következően: Mi az ország érdeke, helyes-e eszkalálni vagy inkább megfékezni kellene az orosz-ukrán háborút?
Ha a parlament szerint a háború célja Oroszország megsemmisítő veresége és a két nagyhatalom közötti egyensúly hosszútávú eldöntése Amerika javára, akkor csak a totális háború lehetséges, amelyben Németország és Nyugat-Európa az amerikaiak proxy-háborúját vívja, és elfogadja Európa hadszíntérré válását.
Valóban a rendszerek háborújáról lenne itt szó, amely csak a végső győzelmet ismeri?
Erre a felfogásra utalnak az olyan megfogalmazások, mint hogy „Ukrajna a szabadságért, a nyugati értékekért, a demokráciáért harcol”, és ezért állítólag minden demokratának kötelessége lenne Ukrajna – illetve sokkal inkább az USA – oldalán belépni a háborúba. A demokrácia léte azonban sohasem a hadszíntereken, hanem a nemzeti határokon belül dől el.
A német demokráciát otthon, a német utcákon és a parlamentben kell megvédelmezni, és ugyanez vonatkozik az ukránokra is. Mégis hogyan nézne ki az a demokrácia, amelyik az amerikai és nyugateurópai fegyvereken nyugszik?
Németország, a legjelentősebb európai hatalom, amely nélkül az Európai Unió létezni sem tudna, mérséklőleg hathatna mind Amerika, mind Ukrajna és Oroszország irányába, vállalhatna közvetítői missziókat, tárgyalhatna minden szinten egy fegyvernyugvás érdekében. De erről szó sem esik, és a rendszermédia segítségével mindenkit hazaárulónak és fasisztának titulálnak, aki ilyen és hasonló javaslatokat merne tenni. A német politikai elit úgy látszik megmámorosodott a saját jelszavaitól, úgy, hogy nem tartja szükségesnek ezeket a lehetőségeket akár megfontolni is.
Egy hihetetlen jólétben felnőtt és lezüllött politikus-generáció saját moralizálásától ittasan nyilvánvalóan fel sem bírja fogni a háború szörnyűségét és a háború által sújtott emberek szenvedését. Miközben szinte kéjesen szörnyülködnek az ukrajnai képeken, semmilyen együttérzésre sem képesek, sem a háború áldozataival, sem saját polgáraikkal szemben. Nem véletlen, hogy főleg a 2. világháborút még ismerő öreg szociáldemokraták, mint Klaus von Dohnanyi figyelmeztetnek a mai kizöldült kalandorok által kihívott hatalmas veszélyekre.
Olaf Scholz kancellár úgy látszik még valamit megőrzött az elődök erkölcsi beállítottságából, de nyilvánvalóan sem pártja, sem annak koalíciós partnerei nem követik ezen az úton.
A rendszerpárti propagandagépezet már most előkészíti a lakosságot az ínséges idökre, de még mindig úgy tesz, mintha elfogadható apróságokról lenne szó, mint ritkábban mosdani és csak két naponként bugyit váltani. A jövőben ritkábban járhatunk moziba és vendéglőbe, mondja Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszter,
mintha csak kevesebb szórakozásról lenne szó, és nem arról, hogy belátható időn belül nem lesz áram, olaj, benzin és gáz.
Habeck viszonya a valósághoz amúgy is ziláltnak mondható: katari kolduló útjáról hazatérve nem létező szerződésekről fantáziált, lengyelországi látogatása után állította, hogy megállapodott volna a gdanski olajkikötő német használatáról, amit a lengyelek azonnal megcáfoltak. Habeck egyik győzelmi jelentést a másik után adja ki, hogy mennyivel sikerült megint az orosz szén-, olaj- és gázszállításokat csökkenteni, csak azt nem árulja el, hogy mivel is fogják azokat pótolni.
Aki a bruttó nemzeti termék az olaj- és gázembargó esetén fenyegető majdnem hét százalékos visszaesését, egész iparágak leállását és tönkretételét, a már most két számjegyű inflációt és a fenyegető tömeges munkanélküliséget elhanyagolható apró nélkülözésként állítja be, az nyilvánvalóan semmilyen felelősséget nem érez ennek az országnak és polgárainak a jövőjét illetően.
De talán pontosan ez a terv, a zöld kommunizmus látomása. Innen tekintve új értelmet kap az oroszok ingerlése: legyenek ők azok, akik a gáz- és olajszállítást befejezik, miattuk kell majd a hadigazdaságot bevezetni, amelyből majd megszületik az új klímaigazságos társadalom. Nem véletlenül üdvözölte a parlamenti többség a hadiszállításokkal egy mondatban az infrastruktúra eddigi átalakítását.
A német polgárság nincsen felkészülve erre a politikai fordulatra.
Krisztina Koenen összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Jó az írás! Európa megérett a pusztulásra? A politikusai úgy tesznek.
Robert Oppenheimer(1904-1967) USA , The Manhattan Projct ” Ad perpetuuam rei memorian – készen a nagy mü .Én vagyok a Halál , a világok tönkretételében „
Elkeserítő látni, hogy egyetlen józan hang sincs egész Európában, amely a de-eszkalációért dolgozna. Mintha az első világháború elején lennénk.
Merkeli éra és annak következménye ez a kormány katasztrófa Németország és egész Európa számára
„Németország,…, vállalhatna közvetítői missziókat, tárgyalhatna minden szinten egy fegyvernyugvás érdekében”
https://uploads.disquscdn.com/images/88fdd94e0e60b693f7c34cc78a4c11a77aee4d178f1fdc047e6fe39e325a0afd.gif
mit tenne a cikk szerzője? Hagyná, hogy az oroszok azt támadjanak meg, akit akarnak? ÉS amikor az oroszok Lengyelországot, Romániát vagy Magyarországot támadják meg? Akkor mi lesz?
Miért is? Románia és a lengyelek is 8 évig írtották az orosz kisebbséget?
Senki sem irtott senkit. Kreml propaganda.
Ja, így könnyű véleményt formálni, minden olyan egyszerű ugye?
Az ukrajnai fiaskó után nem csökkentették a fizetésedet Péterváron?
Téged miért tiltottak ki a 444-ről, komolyan érdekelne…
Mert nem vagyok szélsőbalos.
Hát persze, fogalmatlan vagy.
Az agyadban dúl a propaganda, nem kicsit 😀
Jogos a felvetés, de ott hibádzik, hogy senki meg sem próbálta úgy igazán elkerülni a háborút és most sem akarják. Minden információ a további eszkaláció felé mutat. Nem értek azzal egyet, hogy Oroszországot csupán egy proxiháborúval lehet kordában tartani vagy esetleg meggyengíteni. Arról is meg vagyok győződve, hogy vannak módszerek, amivel fegyelmezni lehet egy olyan országot, mint Oroszország – békés eszközökkel. Anélkül, hogy a világháborút, a háború kiterjedését, UA porig rombolását kockáztatnánk.
Ha kicsit demagóg akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy Oroszország nem fenyegette (mostanában) meg támadással Magyarországot, ellenben Ukrajna igen (két nap alatt a kárpátaljai hadosztállyal Budapesten leszünk). Oroszország nem küldött katonai drónt Magyarország területére, ellenben Ukrajna igen (ami végül Horvátországban robbant, és a hatalmas csendből ítélve nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ezzel az volt a nagy haditerv, hogy a NATO-t berántják a háborúba). Oroszországból nem érkeztek azonosítatlan helikopterek Magyarország területére, ellenben Ukrajnából igen. Folytathatnám. Innentől kezdve az, hogy jelenleg Ukrajna a világ egyik legjobban felszerelt hadserege, Magyarország számára közvetlen kockázat.
A teljesen legatyásodott Nyugat a készleteit küldi Ukrajnába. Otthon meg nem marad semmi.
Ebben a helyzetben csoda lesz , ha nem támadják meg őket az oroszok. Vagy ez a cél ?
Jó az írás,nagy respekt a szerzőnek.
A németek, mint már annyiszor, megérdemlik a sorsukat.
Megint választasokon került hstalomra az őrület.
A baj, hogy újra magukkal rántanak minket is.
Itt sokan elfelejtik a Müncheni Egyezményt. Akkor is azt hitték, hogy az agresszort engedményekkel megállásra lehet késztetni. Most is ez van.
Nem ezt mondjuk. De abban talán, hogy egyezményeket nem csak nyílt háborúval lehet betartatni, egyetértünk?
Azért ez még eddig nem sikerült. Van valami ötleted, hogyan lehetett volna megakadályozni Putlert, hogy ne rohanja le Ukrajnát?
Mi például miért nem rohanjuk le Szlovákiát? A Duna önkényes elterelése szerintem kiváló casus belli. A Szovjetunió sem háborúban hullott szét. Diplomácia? Gazdasági érdekek és kapcsolatok? Kölcsönös geopolitikai érdekek figyelembe vétele? Nem a háború és a háborús uszítás a legelső lépcső. Az oroszokban az a jó, hogy olyan kiszámíthatóak, mint a faék. Éppen ezért könnyű lenne hosszú távon kordában tartani – akár meggyengíteni őket.
1945 óta próbálják a Szovjetuniót majd Oroszországot diplomáciával meghátrálásra késztetni. Látható milyen sikerrel. Sajnos ez van amikor egy pszichopata őrült kezébe kerül a hatalom és be akar kerülni a történelem könyvekbe. Visszatérve a Duna elterelésére, abban az időben még viszonylag normális politikusok voltak az országnak. Ma már Orbán és bandája kard csörtetve rohanna a szlovákok ellen.
1945-höz képest ma van egy legfeljebb regionális hatalom Oroszország, ami gazdaságilag nem túl jelentős, ipara elmaradott, népessége csökken, hadserege közepes. Igencsak megszívnánk, ha egy Szovjetunió szintű hatalom lenne a szomszédban… szóval szerintem sikeres volt. Nem gondolom, hogy egyedül Putyin tehet mindenről, biztosan vagyok benne, ha ma meghalna, hasonló, vagy ugyanez a politika folytatódna tovább Oroszországban.
A németeknek azért nem ártana azokat a képeket kitenni amelyek megmutatják hová vezetett az oroszok megtámadása. Állítólag a Barbarossa terv ismertetésekor egy karakán tábornok, Keitel volt az aki a társai és Hitler előtt kijelentette, hogy az Oroszország elleni hadjáratot nemcsak megnyerni lehet, de el is lehet veszíteni.
Emlékeztetőül: https://www.youtube.com/watch?v=mJBLlBvI3bw
Nem ártana a németeknek ez a film, mert úgy látszik nem lettek eléggé legyőzve..
nyugi, mindenki vágja, hogy Izrael kéjes örömmel nézi, hogy néha másoknak is háborúzniuk kell