Németország a Zöldek zsákmánya lett

A klíma, a klíma mindenek felett – de persze a személyes előnyök is számítanak — Krisztina Koenen elemzése.

A német Zöld párt a legutóbbi 2021-es választások eredményeképpen a szavazatok 14 százalékával nemcsak, hogy bekerült a parlamentbe, hanem a kormányzó koalíció mérvadó részévé is vált. Sőt, nem túlzás azt állítani, hogy a koalíció meghatározó pártjává váltak, miután

a véletlenül a vezetésbe csúszott szociáldemokratáknak semmilyen önálló ötletük sincsen arra vonatkozóan, hogy mit is kezdjenek az ölükbe hullott hatalommal.

Így szolgaian követnek minden zöld ötletet, bármilyen vad is legyen az, hiszen csak ezzel lehet a rendszermédia dicséretét kivívni, ami kormányzásuk egyetlen céljának tűnik.

A kormányban a közismert zöld vezéreknek sikerült poszthoz jutni: az eddigi két pártelnöknek, Robert Habecknek és Annalena Baerbocknak, ezen kívül Cem Özdemirnek, aki valamikor szintén pártelnök volt. Rajtuk kívül még Claudia Roth került pozícióba, mint kulturális államminiszter, valamint Steffi Lemke, aki a környezetért és a természetért felelős.

Habeck foglalkozását tekintve a feleségével együtt gyermekkönyvek szerzője, de neki legalább sikerült az egyetemet elvégeznie és irodalomtudományi doktorátust szerezni. Ez messze kiemeli a zöld csúcsszemélyzet soraiból, ahol az oktatásból idő előtt kiesett és a munkaerőpiacon esélytelen személyiségek vannak többségben. Habeck a gazdasági és energetikai szuperminisztérium élén áll és a világszerte őrültsége miatt megcsodált német energiafordulat fő felelőse, egyúttal a tehetetlen Olaf Scholz kancellárhelyettese is, de ebben a szerepben még nem mutatott különösebb aktivitást.

Eddig csak egyszer tűnt fel egy politikai döntésével, amikor is azonnali hatállyal beszüntette az épületek ökológiai felújítására kijelölt állami támogatásokat, mivel kifogyott az erre szánt adópénz. Ez alapjában véve értelmes döntés volt, csak hogy ezzel válságba döntött többszázezer kis háztulajdonost, akik erre a fordulatra nem számítottak. De az intézkedés mélyebb értelme az, hogy egyre nehezebb és belátható időn belül szinte teljesen lehetetlen legyen családi házakat építeni, mivel a „klímavédelmi” előírások miatt azok építése hovatovább megfizethetetlen ­– ami pontosan beleillik a Zöldek családi házak ellen folytatott hadjáratába.

Habecknek tulajdonképpen alig kellene valamit tennie, elég lenne, ha a Merkel alatt hozott döntéseket felügyelné: az összes fűtésfajta betiltását a hőszivattyún kívül, a belső égésű motorok mielőbbi betiltását, a széndioxid adó áldásos következményeit, vagyis a minden energiahordozó területén érzékelhető gyors áremelkedést. Időközben az infláció hivatalos állítások szerint hat százalék körül van, de ezt alig hiszi el bárki is, aki ebben az országban él.

Januárban a fűtőolaj és a benzin ára 29,3 százalékkal, az áram és a gáz ára 18,3 százalékkal, a gyümölcs és zöldségfélék ára pedig 8,1 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest.

Habeck az infláció megfékezésére eddig még kísérletet sem tett, minek is, hiszen az főleg a bérből élő kis embereket sújtja, viszont rengeteg friss pénzt hoz az államkasszába, ami tulajdonképpen jó dolog.

Sőt, a jövőben még ennél is radikálisabb megszorító intézkedésekre számíthatunk. Habeck minisztériumi tanácsadói tanulmányban foglalkoztak a „gazdaság teljes klímaalapú átépítésével”, melynek költségeit 40 milliárd euróra becsülték. És mivel a klímasemlegesség nincsen ingyen, előre figyelmeztettek, hogy „klímajárulék nélkül nem fog menni”. Vagyis

a már most is a legmagasabb európai adók alatt roskadozó dolgozó embereket kényszeríteni fogják, hogy még nagyobb terheket vegyenek magukra.

Német külügyminiszter: Németország garantálja Izrael biztonságát

Annalena Baerbock első izraeli látogatásán ellátogatott a Jad Vasem holokauszt emlékmúzeumba is.

Az új külügyminiszter Annalena Baerbock akadémiai pályafutását tekintve kevésbé volt szerencsés, mint Habeck. Annak idején beszámoltunk róla, hogy először azt állította, hogy jogi karon végzett, de hamar kiderült, hogy csak az első szigorlatig jutott el. Aztán állította még, hogy a London School of Economics posztgraduális hallgatója lett volna, de ez az állítás is hazugságnak bizonyult, ugyanis semmilyen bizonyítványt nem tudott felmutatni. Eddigi rövid külügyminiszteri tevékenysége során már az is kiderült, hogy

egyáltalán nem tud angolul, angol nyelvű próbálkozásai még egy általános iskolai tanuló szintjét sem ütik meg.

Kiderült róla még ezen kívül, hogy a választások elött megjelent könyvét nagy részben másokról másolta le, ezért azt vissza kellett vonnia. Baerbock és több zöldpárti vezető társa tavaly felvett a pártkasszából fejenként 1500 eurót, mivel állítólag a járvány különös terheket rótt rájuk. Persze ez sem volt igaz, úgyhogy jelenleg a berlini államügyészség vizsgálja, hogy netalán jogtalanul nyúlkáltak volna a pártkasszába.

Baerbocknak eddigi külföldi útjai során sikerült Németországot köznevetség tárgyává tenni.

Az ukrajnai válság kellős közepén a „feminista külpolitika” nevében Lavrovval és Zelenszkijjel a klímaharcról és az erdősítés témájáról értekezett.

Izraeli utazása után szó szerint ugyanazt az üzenetet küldte el Bennettnek és Abbasnak, amelyben mindkettőjüket feltétel nélküli szolidaritásáról biztosította.

A Jad Vasem meglátogatása után tengerparti naplementét szelfizett, mondván, Jad Vasem ugyan megrázó volt, de ez milyen szép.

A tweetet a külügyminisztérium időközben közfelháborodás miatt törölte. Néhány nappal ezelőtt Alexander Schallenberget, az osztrák néppárti külügyminisztert Herr Strache-ként szólította meg. (Strache 2019-ig az FPÖ elnöke volt, akkor az u. n. Ibiza botrány miatt le kellett mondania, külügyminiszter pedig sohasem volt.) Az ilyen és ehhez hasonló anekdotákat sorolhatnánk vég nélkül tovább, Baerbock személye egy katasztrófa, de a zöld világban elmozdíthatatlan, mert nő.

Ami mindkét politikusnak legrövidebb időn belül sikerült, az a politikai szféra soha nem látott mértékű korrumpálása. Az államtitkárok a zöld NGO-k vezetőinek köréből kerültek ki, úgy, hogy a politika és az aktivizmus közötti határok teljesen elmosódtak. Az aktivisták egész klánja költözött be mindkét minisztériumba. Ennek csúcspontja az, hogy Baerbock Jennifer Morgant, a Greenpeace eddigi elnökét tette meg minisztériumában államtitkárnak, holott a hölgy amerikai, a német állampolgárságot most fogja futólépésben felvenni. Baerbock a személyi döntéssel a klímaorientált külpolitika fontosságát kívánja hangsúlyozni.

Rendkívüli állapot, mindörökre

A német kormány a klíma-vészhelyzet bevezetését készíti elő. Krisztina Koenen írása.

Az új Zöld vezetőség: gender és iszlám az élen

Miután a két eddigi pártfőnök sikeresen feltört a legmagasabb politikai szférába, a Zöld pártnak új vezetőséget kellett választania. Erre azért lett szükség, mert a pártban az a szabály, hogy párt- és állami funkciót senki sem tölthet be egyidejűleg. Ha az eddigi pártelnökség képzettségét tekintve közepesnek volt mondható, akkor az új vezetés most egy újabb mélypontot jelent a Zöld párt történetében.

Az új páros a 28 éves, meghirdetetten biszexuális Ricarda Langból, valamint a 47 éves iráni származású mozlim Omid Nouripourból áll. Mindketten elkezdtek valamilyen egyetemi tanulmányt, de

annak ellenére, hogy hosszú éveket töltöttek el egyetemistaként, egyikük sem tett szert bármilyen képesítésre.

Mindketten egész életükben kizárólag pártfunkcionáriusok voltak, a munka világával még véletlenül sem kerültek kapcsolatba.

Ricarda Lang azon kívül, hogy minden szexuális aberráció propagandistája, eddig csak termetével és annak ideologizálásával tűnt fel. Nyilvánvalóan nem szép dolog, politikusokat a súlyuk alapján megítélni, de Lang kivételt képez, miután terjedelmes bájait maga tette témává. Magát az Amerikából átvett „body positivity“ képviselőjének, illetve a „fat shaming” elleni mozgalom élharcosának tekinti, a közösségi médiában számtalan képet tett fel magáról, melyeken hatalmas, vad mintázatú ruhákba burkolva táplálkozik és nagyvonalú szabadossággal ábrázolja zsírdudorjait.

Egy muszlimot és egy biszexuálist választottak a német Zöldek elnöküknek

Az iráni származású Omid Nouripour és a 28 éves Ricarda Lang lett a német Zöldek két új társelnöke

A kövérség pozitív értelmezéséért vívott harc akkor kezdődött el nála, amikor a konzervatív AfD egyik parlamenti képviselője egy közösségi oldalon egy fényképet tett közzé, amelyen Lang egy hatalmas McDonalds-zacskóval látható. A fénykép pillanatok alatt futótűzként terjedt el és általános kárörömet váltott ki. Lang ekkor döbbent rá, hogy a kövérek diszkriminációja tulajdonképpen szélsőjobboldali, sőt náci meggyőződésre vall, és ez ellen neki harcolnia kell. A németországi viszonyokra jellemző, hogy ebben azonnal segítségére sietett az adópénzekből fenntartott Szövetségi Politikai Művelődési Központ azzal, hogy cikket közölt a „pluszsúly” – na nem a kövérség – előnyeiről, melyekre állítólag éppen most bukkant rá a tudomány.

Kevés személynek sikerült eddig élesebben, mint Langnak rámutatnia arra, hogy a zöldeknek nincsen más programjuk, mint az általuk képviselt internacionalista, hedonista elit privilégiumait fenntartani, illetve tovább bővíteni. Miközben Lang szóban és képekben a mértéktelen evést, az élveteg életmódot propagálja és azt a haladó szellem megtestesüléseként ünnepli, addig pártkollégái, Cem Özdemir, úgyis mint mezőgazdasági miniszter, és Renate Künast, volt fogyasztóvédelmi miniszter, állandó harcban állnak a hétköznapi német társadalommal, mert annak tagjai szerintük mérték nélkül zabálják a húst, a zsírt és a cukrot, és ezért mindketten követelik az „egészségtelen” élelmiszerek betiltását, de legalább is hatósági drágítását – mindezt állítólag az egészséges életmód nevében. Nem ez az egyetlen terület, ahol a zöld elitre más szabályok vonatkoznak, mint az egyszerű polgárra: Miközben a woke elit nyaral, berepüli a világot és luxusautókkal furikázik, addig a normális polgár húzza össze magát, nyaraljon az erkélyen, ne fűtsön és ne autózzon, mert ő teszi tönkre a klímát és a bolygót.

Lang elnöki kollégája Omid Nouripour Iránban született, 13 éves korában emigráltak a szülei Németországba. Nem voltak politikai menekültek, azért maradtak itt, mert a Golfháború miatt nem tudtak visszamenni. Nouripour hamarosan belépett a Zöldek ifjúsági szervezetébe, és onnantól kezdve a pártfunkcionáriusok klasszikus karrierjét futotta be. Országosan a legtöbben akkor hallottak róla először, amikor

a szövetségi parlamentben arról értekezett, hogy a mozlim saría egyes részeit fel kellene venni a német alaptörvénybe.

„Nagyon sok féle saría van”, mondotta, „A mi feladatunk az, hogy gondoskodjunk arról, hogy azon részei, amelyek az alaptörvénnyel összeegyeztethetőek, azok megvalósíthatóak is legyenek. Amelyek nem azok, azok nem. De sok féle saría van.” Nouripour ezenkívül a palesztin ügy lelkes támogatója és élete során több, eléggé undorító iszlámista személyiséggel ápolt kapcsolatokat.

Lang harsány és kihívó fellépésein és Nouripour iszlámista hajlamain kívül a két új elnökről nem sokat lehet elmondani. De hogy a német Zöldek velük – ha ez egyáltalán lehetséges –egy még veszélyesebb irányba keltek útra, ahhoz kétség sem fér. A Zöldek választóit úgy látszik nem zavarja sem ez, sem a nép ellen folytatott rablóhadjárat. A legújabb közvéleménykutatások szerint jelenleg 16 százalék körül van a Zöldek támogatóinak aránya.

Elektromosság plusz zöld hatalom: ez az új szocializmus

Németországban a zöld államhatalom fogja meghatározni, hogy mire lesz áram és mennyi: az áramszolgáltatás lesz a totális tervezés és ellenőrzés tökéletes eszköze.