Irán keze lehet a Templom-hegyi zavargásokban

A Hamász vezetői tudják, hogy egy újabb háború pusztítást okozna a Gázai övezetben, és arra sürgetik Izraelt, hogy vonja vissza több ezer palesztin munkavállalási engedélyét — írja a Farhad Rezaei, a közel-keleti keresztények érdekvédelméért dolgozó Philos Project főmunkatársa a The Jerusalem Postban megjelent véleménycikkében.

A jelenlegi feszültséget a Templom-hegyen minden bizonnyal Irán szította.

Április 15-én, pénteken összecsapások törtek ki a Templom-hegyen az izraeli biztonsági erők és palesztinok között, akik kövekkel dobálták a Siratófalnál imádkozó zsidókat. A helyzet különösen ingatag, mivel a ramadán és a peszáh ünnepei között átfedés volt. A sajtó arról számolt be, hogy „erőszakos fiatalok” egy csoportja gyújtóbombákat is dobott az al-Akszából, és ezzel véletlenül tüzet okozott a mecsetben.

Irán beavatkozásának valódi oka a félelem, amelyet a Negev-csúcstalálkozó keltett Teheránban.

Március 27-28. között az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom és Marokkó külügyminiszterei, valamint Antony Blinken amerikai külügyminiszter az izraeli Szdé Bokerben tartott Negev-csúcstalálkozón vett részt.

A találkozó célja az volt, hogy megvitassák az Izrael és az arab világ közötti további gazdasági együttműködést, valamint egy új regionális biztonsági architektúra, egyfajta „mini-NATO” kiépítését, hogy ellensúlyozzák Irán destabilizáló tevékenységét a térségben.

Egy magas rangú izraeli tisztviselő a találkozón úgy fogalmazott: „A konferencia üzenet Iránnak, hogy ahogy folytatja a káosz terjesztését a régióban, a célpontjainak válasza csak még egységesebb lesz”.

Jáir Lapid izraeli külügyminiszter azt mondta: „az új rendszer és a védelmi képességek, amelyeket kiépítünk, megfélemlíti és elriasztja közös ellenségeinket, elsősorban Iránt és támogatóit”.

Nasszer Bourita marokkói külügyminiszter tovább erősítette ezt az érzést, mondván, hogy a csúcstalálkozó üzenetet jelent „azoknak, akik ellenségei ennek a pozitív dinamikának… közvetlenül vagy proxijukon keresztül cselekedve…, azért vagyunk itt, hogy megvédjük értékeinket”.

Atomháború Eurográdban?

Oroszország nem kötelezte el magát amellett, hogy nem vet be elsőként nukleáris fegyvereket. Robert C. Castel elemzése.

Irán számára elég egyértelmű volt, hogy ez a biztonsági szövetség korlátozza befolyását a régióban.

A rezsim keményen elítélte a Negev-csúcstalálkozót, „a megszállt területeken tartott gonosz találkozónak” és „Palesztina ügyének elárulásának” nevezve az összejövetelt.

A teheráni félelem meglehetősen jogos, a Negev-csúcstalálkozó komoly kihívást jelenthet Irán regionális tervei számára. Bár még gyerekcipőben jár, egy „közel-keleti NATO” (ME-NATO) létrehozása Iránt célkeresztbe állíthatja.

Izrael technológiai tapasztalata, beleértve a rakétaelhárító Vaskupolát és a drónok elleni lézertechnológiát, egy olyan regionális védelmi rendszert alkothat, amely semlegesítené az iráni fenyegetést.

A ME-NATO veszélyeztetheti Irán hosszú távú, a területi államból tengeri állammá való átalakulási projektjét is, hiszen az új biztonsági szövetség megnehezíti a rezsim számára, hogy a haditengerészetét a tengerhez való hozzáférés visszatartására használja.

Hoszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter óva intette az arab országokat a „cionista rezsimmel” való kapcsolatok normalizálásától, és a Negev-csúcsot a térség biztonságát fenyegető veszélynek nevezte.

Ezért dönthetett úgy az iráni rezsim, hogy a Ramadánt lehetőségként használja fel a helyzet destabilizálására, és hogy izraeli válaszlépéseket kényszerítsen ki. Az a tény, hogy a palesztinokat nem hívták meg a csúcstalálkozóra, illetve, hogy a palesztinok eleve ellenezték az Ábrahám-egyezményeket, megkönnyítette Irán számára, hogy kihasználja a palesztinok haragját.

A Templom-hegyen történt összecsapást és a Palesztin Iszlám Dzsihád által indított rakétákat Ziyad al-Nakhalah, a Palesztin Iszlám Dzsihád főtitkára és Ali Akbar Velayati, a teheráni rezsim legfőbb vezetőjének, Khamenei ajatollahnak egyik vezető külpolitikai tanácsadója közötti telefonbeszélgetést követően szervezték meg. Ebben a beszélgetésben Velayati felszólította al-Nakhalahot, hogy „hiúsítsa meg az USA és Izrael összeesküvéseit Palesztina elnyomott népe ellen”.

A Hamász, amely vonakodik újabb háborút kezdeni Izraellel, elvesztette az ellenőrzést a Palesztin Iszlám Dzsihád egységei felett, de a terrorcsoport, legalábbis, hogy elkerülje az arcvesztést, kénytelen volt megfenyegetni Izraelt. Iszmail Haníje Hamász-vezető azt mondta: „Ahogyan legyőztük a jeruzsálemi zászlófelvonulást, úgy fogjuk legyőzni az al-Aksza betörésének politikáját is, és még mindig csak a kampány elején vagyunk. Ha az izraeli megszállók azt hiszik, hogy az al-Aksza lerohanása megváltoztatja a mecset iszlám jellegét, akkor tévednek”.

A Hamász vezetői jól tudják, hogy egy újabb háború Izraellel pusztítást okozna a Gázai övezetben, és arra ösztönözné Izraelt, hogy vonja vissza több ezer palesztin munkavállalási engedélyét, ami a palesztinok számára alapvető gazdasági létfontosságú.

Az irániak szemszögéből nézve a ramadán alatti lángok szítása olcsó, nagy haszonnal járó válasz volt a Negev-csúcstalálkozóra. A konferencia arab résztvevői kénytelenek voltak elítélni Izraelt, és a palesztinok védelmére szólítottak fel a Templom-hegyen.

Volt iráni politikus: Irán mindig is atombombát akart építeni

„Nem kell kerülgetni a forró kását” – mondja Ali Motahari volt parlamenti képviselő; szerinte Irán kudarca abban rejlett, hogy nem tartotta elég sokáig titokban a terveit.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.