A Hamász vezetői tudják, hogy egy újabb háború pusztítást okozna a Gázai övezetben, és arra sürgetik Izraelt, hogy vonja vissza több ezer palesztin munkavállalási engedélyét — írja a Farhad Rezaei, a közel-keleti keresztények érdekvédelméért dolgozó Philos Project főmunkatársa a The Jerusalem Postban megjelent véleménycikkében.
A jelenlegi feszültséget a Templom-hegyen minden bizonnyal Irán szította.
Április 15-én, pénteken összecsapások törtek ki a Templom-hegyen az izraeli biztonsági erők és palesztinok között, akik kövekkel dobálták a Siratófalnál imádkozó zsidókat. A helyzet különösen ingatag, mivel a ramadán és a peszáh ünnepei között átfedés volt. A sajtó arról számolt be, hogy „erőszakos fiatalok” egy csoportja gyújtóbombákat is dobott az al-Akszából, és ezzel véletlenül tüzet okozott a mecsetben.
Irán beavatkozásának valódi oka a félelem, amelyet a Negev-csúcstalálkozó keltett Teheránban.
Március 27-28. között az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Egyiptom és Marokkó külügyminiszterei, valamint Antony Blinken amerikai külügyminiszter az izraeli Szdé Bokerben tartott Negev-csúcstalálkozón vett részt.
A találkozó célja az volt, hogy megvitassák az Izrael és az arab világ közötti további gazdasági együttműködést, valamint egy új regionális biztonsági architektúra, egyfajta „mini-NATO” kiépítését, hogy ellensúlyozzák Irán destabilizáló tevékenységét a térségben.
Egy magas rangú izraeli tisztviselő a találkozón úgy fogalmazott: „A konferencia üzenet Iránnak, hogy ahogy folytatja a káosz terjesztését a régióban, a célpontjainak válasza csak még egységesebb lesz”.
Jáir Lapid izraeli külügyminiszter azt mondta: „az új rendszer és a védelmi képességek, amelyeket kiépítünk, megfélemlíti és elriasztja közös ellenségeinket, elsősorban Iránt és támogatóit”.
Nasszer Bourita marokkói külügyminiszter tovább erősítette ezt az érzést, mondván, hogy a csúcstalálkozó üzenetet jelent „azoknak, akik ellenségei ennek a pozitív dinamikának… közvetlenül vagy proxijukon keresztül cselekedve…, azért vagyunk itt, hogy megvédjük értékeinket”.
Irán számára elég egyértelmű volt, hogy ez a biztonsági szövetség korlátozza befolyását a régióban.
A rezsim keményen elítélte a Negev-csúcstalálkozót, „a megszállt területeken tartott gonosz találkozónak” és „Palesztina ügyének elárulásának” nevezve az összejövetelt.
A teheráni félelem meglehetősen jogos, a Negev-csúcstalálkozó komoly kihívást jelenthet Irán regionális tervei számára. Bár még gyerekcipőben jár, egy „közel-keleti NATO” (ME-NATO) létrehozása Iránt célkeresztbe állíthatja.
Izrael technológiai tapasztalata, beleértve a rakétaelhárító Vaskupolát és a drónok elleni lézertechnológiát, egy olyan regionális védelmi rendszert alkothat, amely semlegesítené az iráni fenyegetést.
A ME-NATO veszélyeztetheti Irán hosszú távú, a területi államból tengeri állammá való átalakulási projektjét is, hiszen az új biztonsági szövetség megnehezíti a rezsim számára, hogy a haditengerészetét a tengerhez való hozzáférés visszatartására használja.
Hoszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter óva intette az arab országokat a „cionista rezsimmel” való kapcsolatok normalizálásától, és a Negev-csúcsot a térség biztonságát fenyegető veszélynek nevezte.
Ezért dönthetett úgy az iráni rezsim, hogy a Ramadánt lehetőségként használja fel a helyzet destabilizálására, és hogy izraeli válaszlépéseket kényszerítsen ki. Az a tény, hogy a palesztinokat nem hívták meg a csúcstalálkozóra, illetve, hogy a palesztinok eleve ellenezték az Ábrahám-egyezményeket, megkönnyítette Irán számára, hogy kihasználja a palesztinok haragját.
A Templom-hegyen történt összecsapást és a Palesztin Iszlám Dzsihád által indított rakétákat Ziyad al-Nakhalah, a Palesztin Iszlám Dzsihád főtitkára és Ali Akbar Velayati, a teheráni rezsim legfőbb vezetőjének, Khamenei ajatollahnak egyik vezető külpolitikai tanácsadója közötti telefonbeszélgetést követően szervezték meg. Ebben a beszélgetésben Velayati felszólította al-Nakhalahot, hogy „hiúsítsa meg az USA és Izrael összeesküvéseit Palesztina elnyomott népe ellen”.
A Hamász, amely vonakodik újabb háborút kezdeni Izraellel, elvesztette az ellenőrzést a Palesztin Iszlám Dzsihád egységei felett, de a terrorcsoport, legalábbis, hogy elkerülje az arcvesztést, kénytelen volt megfenyegetni Izraelt. Iszmail Haníje Hamász-vezető azt mondta: „Ahogyan legyőztük a jeruzsálemi zászlófelvonulást, úgy fogjuk legyőzni az al-Aksza betörésének politikáját is, és még mindig csak a kampány elején vagyunk. Ha az izraeli megszállók azt hiszik, hogy az al-Aksza lerohanása megváltoztatja a mecset iszlám jellegét, akkor tévednek”.
A Hamász vezetői jól tudják, hogy egy újabb háború Izraellel pusztítást okozna a Gázai övezetben, és arra ösztönözné Izraelt, hogy vonja vissza több ezer palesztin munkavállalási engedélyét, ami a palesztinok számára alapvető gazdasági létfontosságú.
Az irániak szemszögéből nézve a ramadán alatti lángok szítása olcsó, nagy haszonnal járó válasz volt a Negev-csúcstalálkozóra. A konferencia arab résztvevői kénytelenek voltak elítélni Izraelt, és a palesztinok védelmére szólítottak fel a Templom-hegyen.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.