A múlt héten átadott Scheiber Sándor-díj idei díjazottját méltatlan hangvételű kirohanásokkal támadta meg Frölich Róbert neológ főrabbi és Gábor György, az ORZSE tanszékvezető egyetemi tanára. Mindkét vezető tévesen értelmezte a díj jogosultságára vonatkozó feltételeket.
Mint arról lapunk is beszámolt, a Scheiber Sándor professzor nevét viselő díjat, melyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden évben a legendás főrabbi halálozási évfordulóján ítél oda, idén Győrfi László, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség alelnöke, a Semes kóser pékség alapítója kapta.
A díjazott személyét támadó, meglehetősen indulatos bejegyzést tett közzé Gábor György, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Gábor, aki 2002-ben maga is megkapta a Scheiber-díjat, úgy fogalmaz:
„Néhány éve megváltozott minden. Neves tudósok, hebraisták, judaisták, a zsidó vallás-, és művelődéstörténet, valamint az oktatás kimagasló személyiségei helyett a Scheiber Sándor-díj is a politikai (ön)szeretet kritikátlan, egyúttal gátlástalan martalékává és manifesztációjává vált: kapott díjat plagizálással vádolt hatalomfan, aztán a kormánynak oly kedves és a kormányhoz oly hűséges felekezetnek valamely elöljárója, s a minap ugyanennek az odabújós felekezetnek a kóser pékje is Scheiber Sándor-díjassá avanzsálhatott.”
Gábor György szerint ő „kiváló tudósok listájával tudott volna szolgálni, olyanokéval, akik még az oktatásban is szerepet vállalnak, ám kétségtelen, kóser pékként aligha állnák meg a helyüket” – folytatja személyeskedő bejegyzését az ORZSE egyetemi tanárja, aki a díjat átadó Soltész Miklóssal, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárával kapcsolatban sem fogalmazott kesztyűs kézzel:
„A díjat átadó Soltész Miklósnak, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárának nem kell szégyenkeznie, hiszen szégyenkezni csak az képes, akinek van lelkiismerete. Soltész államtitkár aligha tudja, mi a szégyen, továbbá aligha tudja, ki volt Scheiber Sándor, s egészen biztosan fogalma sincs, mi fán terem a hebraisztika vagy a judaisztika. Neki csak annyit kell tudnia, ki kormányhű és ki nem az.”
Az ORZSE oktatója személyeskedve zárja sorait: „Mindössze annyit kérek Soltész államtitkártól, az összes ajánlótól és a tudós kurátoroktól, hogy amennyiben jövőre is ők szolgálják a hazát, ők reprezentálják a hazai tudományosságot és a magyarországi zsidóságot, legyenek kedvesek kóser péknek járó díjat adományozni nekem, ha már kóser péknek jutott idén a Scheiber Sándor-díj.”
Hasonló kétségeket fogalmazott meg Frölich Róbert, országos neológ főrabbi, aki szintén a Facebookon közzétett bejegyzésében azt írja:
„A díj eddigi történetében a díjazottak között olyan kiemelkedő személyiségek szerepeltek, akiket természetesen szubjektív módon lehet kedvelni vagy sem, s akiknek egyes, hivatásukkal vagy tudományágukkal nem összefüggő véleményét lehet osztani vagy sem. Egyet azonban nem lehet: elvitatni a díjazás elvi indoklásában szereplő tételt, azaz a hebraisztika, a judaisztika, a tudomány terén végzett akár több évtizedes munka beérett gyümölcsének elismerését. A díjazottak javarészt kiemelkedő tudósok, de van közöttük művész vagy tanár; olyan emberek, akik a maguk szakterületén elvitathatatlan érdemeket szereztek akár az elvont tudomány, akár a gyakorlati humán kapcsolatok terén.”
Frölich megemlít néhány az 1996-ban alapított elismerés díjazottjai közül, majd úgy fogalmaz: „Most azonban a díj odaítélésének nem lehetett tudományos indoka, tekintve, hogy a díjazott (aki kiváló ember, s akit, mint a bevezetőben írtam, magam is tisztelek) nem tudós. Szakmájában ugyan remekül teljesítő emberről van szó, ám sem művészetével, sem pedig tudományával nem alkothatott maradandót, hiszen egyik ágban sem jeleskedett. Milyen teljesítményben osztozik hát a díjazott az elmúlt évtizedekben Scheiber-díjat kapott testvéreivel? Mi lehet az a közös tudományos-művészeti pont, mely összeköti őket? Várnám a választ, de azt hiszem, sosem érkezik meg.”
A díj alapítója, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közlése alapján azonban
a díj jogosulti körébe bőven beleillenek Győrfi László érdemei, aki, mint az Soltész Miklós általi laudációjában elhangzott, „hosszú évek óta végzi áldozatos munkáját a közösségéért. Példája inspiráló minden fiatal számára. Az ő közéleti és vallásos szerepvállalásának harmóniája több, mint figyelemreméltó.”
Ugyanis
„A díj azoknak adományozható, akik kiemelkedőt alkottak – a magyar nemzeti kultúra szolgálatában – a hebraisztika, judaisztika, zsidó vallás-, művelődéstörténet és az oktatás, valamint a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításának területén. Továbbá azoknak adományozható, akik az egyházak társadalmi beágyazottságának kiszélesítése terén fejtettek ki kiemelkedő tevékenységet, hoztak létre kimagasló eredményt, illetve munkásságukkal az egyház közfeladat-ellátásának kiszélesítésében értek el jelentős eredményt”
– olvasható a 26/2016. (IX. 8.) EMMI rendeletben.
A díjátadón Scheiber Mária, Scheiber professzor lánya is részt vett, akit az említett Facebook bejegyzések felháborítottak. Lapunknak elmondott véleménye szerint
ne akarjon senki, különösen nem olyan valaki, aki az ORZSE egyetemi tanára vagy óraadó oktatója, úgy fellépni Scheiber Sándorra hivatkozva, és ágálni az ő tudományos és eszmei öröksége védelmében, hogy közben asszisztál minden olyan érték lebontásához, ami Scheiber Sándornak fontos volt,
és amiért oly sok csábító külföldi ajánlatot és felkínált pozíciót visszautasítva, az üldöztetést is vállalva, itthon, a hazájában maradt.
