Bár legutóbb Trump és Netanjahu idején úgy tűnt, végleg eltűnhet, most ismét asztalra kerülhet a kétállami megoldás ötlete – véli a Caroline Glick.
A „kétállami megoldás” visszatért – ez a márciusi Negevi csúcstalálkozó legnagyobb tanulsága, állítja Caroline Glick az Arutz7 oldalon írt véleménycikkében. A szerző szerint ugyanis a hatoldalú, közel-keleti külügyminiszteri találkozó résztvevői ezt világossá tették.
Azt hittük, eltűnt
Az ún. kétállami megoldás ötlete százéves múltra nyúlik vissza a történelemben. Az 1920-as években Nagy-Britannia sikertelenül vetett be az arab-izraeli konfliktus megoldási kísérleteként. És noha úgy tűnhetett, hogy 2000-ben végleg mélybe süllyed, miután Jasszer Arafat nemet mondott rá a Camp David-i találkozón, mégsem így történt.
„A kudarcba fulladt gázai kivonulás óta több tucat tervet, békekonferenciát és küldöttet láttunk, amelyek mind elkötelezték magukat a kétállami megoldás előmozdítása mellett” – teszi hozzá Glick, aki szerint azok is hiába reménykedtek, akik Donald Trump és Benjamin Netanjahu elnökségétől várták a paradigma eltűnését.
A Joe Biden és a Benett-Lapid-Ganz-Abbász által vezetett kormányok idején most újra visszatért.
Miért látnak benne fantáziát még mindig?
Caroline Glick szerint a kétállami megoldás két alapfeltevésre épül. Az egyik az, hogy lehetséges az arabok kedvében járni, mert a követeléseiknek van vége, és azoknak eleget lehet tenni anélkül, hogy Izraelt lerombolnák.
A másik alapfeltevés szerint a zsidóság és Izrael egyedül felelős a fennálló konfliktus miatt. A probléma abból ered, hogy Izrael túl keveset ajánlott a múltban a palesztin araboknak, és a nemzetközi közösség is arra kötelezné a zsidó államot, hogy legyen nagyvonalúbb. Ez a megközelítés persze az antiszemitáknak is jól jön.
„A kétállami megoldás felhatalmazást ad nekik a zsidók bántalmazására, akár erőszakkal vagy diplomáciai eszközökkel”
– írja a szerző, aki szerint azok az emberek is előszeretettel húzzák elő ezt a kártyát, akik szeretnének nagy államférfiakként tűnni, miközben nem mernek szembenézni Izrael és a Nyugat ellenségeivel. Majd hozzáteszi, vannak olyan izraeliek is, akik kényelmesnek találják ezt a megoldást. Ha Izrael okolható a béke hiányáért, akkor Izraelnek meg is van a hatalma békét teremteni, és háború nélkül megoldani a palesztin konfliktust.
Blinkennek más célja is van
Glick úgy véli, a Negev-csúcs azt is bizonyította, hogy Blinken elkötelezett az Obama-kormány azon célkitűzése mellett, hogy az Egyesült Államokat eltávolítsa Izraeltől és a szunnita arab államoktól – és helyette Irán felé fordítsa.
Úgy tűnik, hogy a kétállami megoldást Blinken az Irán-ellenes blokk semlegesítésére is eszközként próbálja felhasználni.
Mindeközben nem szabad elfeledkezni arról, hogy Izraelben több vezető is beállt Blinken akarata mögé: Beni Ganz védelmi miniszter mellett Jair Lapid külügyminiszter és Naftali Bennett miniszterelnök gesztusai is erről árulkodnak.
Az elmúlt hetekben látott arab terrorhullám is cáfolta, hogy igaz lenne a kétállami megoldás első feltevése, miszerint az arab követeléseknek eleget lehetne tenni. De Lapid és Bennett mégis csendben maradt, amikor Blinken a „telepesek erőszakjáról” tett rágalmazó kijelentéseket a kétállami megoldás előmozdítása érdekében.
Végső soron úgy tűnik, Blinken elérte, hogy megváltozzon a csúcstalálkozó fókuszpontja. A keddi csúcstalálkozó végén az arab külügyminiszterek zárónyilatkozatukban figyelmen kívül hagyták Iránt, és csatlakoztak Blinkenhez, kifejezve támogatásukat a kétállami megoldás mellett.
Valójában a fő ok, amiért a „kétállami megoldás” hamis politikája továbbra is folytatódik, az az, hogy egyes izraeli zsidóknak még el kell fogadniuk az igazságot az Izraellel folytatott palesztin arab konfliktusról – írja Glick.
„Ugyanis a két állam megoldása eredendően és szükségszerűen Izrael-ellenes”.
A valós megoldás
Caroline Glick szerint az egyetlen megfelelő válasz az Izrael-ellenes kétállami megoldásra a cionizmus.
Ahhoz, hogy Izrael megküzdhessen a palesztin arabokkal, az irániakkal, az amerikaiakkal és másokkal, cionista politikát kell elfogadnia és fenntartania – legyen szó a katonai politikáról, a külügyekről és a nyilvános diplomáciáról, a jogrendszerről, a gazdaságról vagy a szociális ügyekről.
„A cionizmus nélkül Izrael képtelen lesz legyőzni az új terrortámadásokat”.
Képtelen lesz elzárni Irán útját a nukleáris fegyveres regionális hegemónia felé, és képtelen lesz megküzdeni a Biden-adminisztrációval, ami mindkettőt megkönnyíti – írja összegzésként cikke végén.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.