Nem sikerült kiderítenem, hogy kitől ered az a jóslat miszerint Ukrajna óhatatlanul Oroszország “Afganisztánjává” válik. Robert C. Castel elemzése.
Annyi viszont bizonyos, hogy a média, és a médiát visszahangzó szakértők illetve nyugalmazott tábornokok körében ez a jóslat hittétellé vált. Utánagondolni, firtatni nem szabad, mert az emberre könnyen rányomják az oroszpártiság bélyegét. Hogy miért szolgálja a szabad vilag ügyét az önpropaganda, és a kikényszerített konszenzus, az nem teljesen világos számomra.
A stratégiai meglepetések, Pearl Harbor, 9/11 stb. egyik fő tanulsága, hogy a csoportgondolkodás nagyobb veszély a hírszerzési vakfoltoknál.
Mivel meg van az a luxusom, hogy nem kell törődnöm a tanult kollégák és a ”jobb emberek” rosszallásával, szokásomhoz híven újra szembehelyezkedek a konszenzussal.
Meggyőződésem szerint
Ukrajna sohasem lesz az orosz megszállók “Afganisztánja”, de még a “Vietnámja” sem.
Ha ki is fog alakulni a megszállt területeken egy ellenállási mozgalom, sohasem fog stratégiai szintű fenyegetést jelenteni a megszállók számára.
Aki kicsit is ismeri a modern ellenállási mozgalmak, felkelések történetét, az tisztában van vele, hogy milyen veszedelmes állítás ez. Az esetek döntő többségében az ellenállási mozgalmak elérték a politikai céljaikat, és az esetek jelentős részében a katonai céljaikat is. Az egyik oka annak, hogy az utóbbi évtizedekben elszaporodtak a felkelés elleni műveletekre (counter-insurgency – COIN) specializálódó szakértők az az, hogy ez a kásahegy bizony igen alacsony. Egyszerűen igen kevés azoknak az esettanulmányoknak a száma, amik sikerrel végződtek, és amikből a győzelem módszertanát le lehet koppintani. Régi mesterem, Martin van Creveld szerint csupán két ilyen esetre van példa a huszadik század második felében. Az első a britek sikeres válságkezelése Észak-Írországban, a másik a szíriai 1982-es felkelés leverése Háféz el-ÁsszÁd által.
Hogy miért gondolom azt, hogy Ukrajna lesz a harmadik?
Mindjárt elmagyarázom.
Az elfogadott módszertan szerint a jelenlegi időszak a felkelés előtti időszak. A felkelés kitörésének a valószínűségét, és a felkelés életképességét le lehet mérni néhány könnyen hozzáférhető mutatón.
JELENKORI ÉS TÖRTÉNELMI SÉRELMEK
Ukrajna sok mindenben szenved hiányt a háború napjaiban, de a sérelmek nem tartoznak a hiánycikkek közé. Az orosz agresszió brutalitása, a civil áldozatok száma, az elpusztult városok stb. éppen elég okot okot szolgáltatnak arra, hogy a megtámadott lakosság fegyvert ragadjon az agresszor ellen. Mindehhez hozzáadódik egy sor történelmi sérelem: a Holodomor, az Ukrán Felkelő Hadsereg küzdelme a lengyel, a német és az orosz megszállók ellen, stb. Ezen a téren nincs semmi, ami arra utalna, hogy az ukrán ellenállás kevésbé lesz sikeres, mint az afgán vagy a vietnámi.
EGY HÁBORÚ NYOMDOKVIZE
Egy sikeres felkelést sokszor egy helyi, vagy egy szomszédos országban lezajló háború előz meg. Egy ilyen háború fegyvereket tesz elérhetővé, politikai és adminisztrácios vákuum-övezeteket teremt, és számos egyéb mechanizmuson keresztül megágyaz a kialakuló felkelésnek. Ezen a téren sincs baj a kréta körül, de ugyanakkor ezzel véget is ért a pozitív irányban ható változók listája.
DEMOGRÁFIA
Az ukrán “Afganisztán” ügye itt kezd elvérezni. A lázadás egy állig felfegyverzett, és bizonyítottan brutális megszálló hatalom ellen a fiatalok sportja. Egészen pontosan a fiatal férfiaké. Elég egy pillantást vetni Ukrajna korfájára, hogy megállapítsuk, hogy pont ez az terület, ahol Europa legnagyobb területű országa nincs túl jól eleresztve.
Ukrajna 43 milliós lakossága a 90-es évek óta gyors hanyatlásban van, egy mélyen pesszimista, 1,23-as termékenységi rátaval.
Mindez az utca nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy ott,
ahol egy családban csak egy gyerek van, az a család nem siet majd háborúba küldeni az egykét.
Első látásra mindez ellentétben áll azzal a hősies helytállással, amit a háború első hónapjában láttunk. A válasz erre az, hogy semmi garancia nincs rá, hogy a harci kedv egy vesztes háború után is fennmarad, és hogy a fiatal férfiak előtt lezárt háborús határok megnyitásával ők az éppen az ellenállást fogják választani a nyugati élet csábításai helyett. Ezen a téren Ukrajna kivándorlási statisztikái nem sok jóval kecsegtetnek.
Az EUDiF 2020-as adatai szerint
Ukrajna nominálisan 43 milliós lakosságának a 13,6% vándorolt ki.
Ezekhez meg hozzá kell adnunk a jelenlegi válság 2 millió menekültjét, és ezzel az ország lakossága 35 millió főre apad le. A jelenlegi 6 és fél millió belső menekült jelentős része valószínüleg folytatni fogja az útját a Nyugat felé, különösen, ha a harcok átterjednek az ország nyugati részére.
A Mao Ce-tung-tól származó idézet margóján megállapíthatjuk, hogy
a felkelő úszhat ugyan a lakosság sorai között, mint hal a vízben, de a halastó évről évre sekélyebb lesz.
NÉPSŰRŰSÉG
A népsűrűség mutatóit vizsgálva megállapítható, hogy a halastó amúgy is apadó vize jóval ritkább a kívánatosnál.
A Föld 193 állama közül Ukrajna a 107. a népsűrűség tekintetében.
Fontos továbbá megjegyezni, hogy a népsűrűség eloszlása Ukrajna különböző részei között nem egyenletes. A legsűrűbben lakott régiók a nyugati határ mellett találhatóak, továbbá a keleti országrészben, különösen Donyeck térségében. Halmozottan szerencsétlen körülménynek tekinthető, hogy a keleti sűrűn lakott területek számottevő orosz, vagy legalábbis oroszul beszélő lakossággal rendelkeznek. Az ország középső és északi régiói közepesen, vagy gyéren lakottak. Mindez nem kedvez egy sikeres felkelés kialakulásának.
DOMBORZAT
A domborzatnak jelentős szerepe volt, van és lesz az egyén és a hatalom viszonyában. A nyitott, sík területek általában kedvezőek a centralizáló hatalom számára. A hegyes-völgyes, tagolt domborzat általában a centrifugális politikai erők malmára hajtja a vizet. Az első változat iskolapéldája a mindig despotikus Oroszország, a másodiké a mindig anarchikus Libanon.
Ukrajna domborzati térképe távolról sem hasonlít Afganisztánéra. Az ország déli, az Azovi és a Fekete-tengerrel határos régióit egy összefüggő síkság uralja. Többek között ezzel magyarázható az orosz csapatok gyors előrehaladása az invázió bal szárnyán. A többi alfölddel együtt ez a domborzati forma adja a terület 70%-át. A terület további 25%-át dombvidékek és hátságok képezik. Igazán markáns domborzat csupán az ország nyugati régióiban található. Ezek a hegységek az ország területének alig 5%-át teszik ki.
Mindent összevetve Ukrajna domborzata igen kedvezőtlen egy felkelés kialakulása, és fenntarthatósága szempontjából.
ERDŐSÉGEK
A klasszikus partizánfilm elképzelhetetlen a díszletül szolgáló erdő nélkül. Az ukrán erdő éppen olyan elválaszthatatlan barátja az ukrán partizánnak, mint a Viet Kongnak a trópusi esőerdők. Joggal kérdezhetjük, hogy ha az erdő olyan jó szolgálatot tett a múltban a németek, az oroszok és a lengyelek ellen harcoló ukrán partizánnak, akkor miért ne történhetne ez meg a jövőben is? Mi változott?
A válasz erre az, hogy sokminden.
A Második Világháború után Ukrajna erdők által borított területe drasztikusan összezsugorodott. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által közölt adatok szerint az ország területének csupán 16%-át borítják erdők. Magyarországon ez a szám 22% fölött jár. Az erdők eloszlása sem egyenletes. Az ország déli és délkeleti régióiban az erdőtakaró igen gyér, ami igencsak megnehezíti egy ellenállási mozgalom fennmaradását az országnak ezen a részén. Különösen szerencsétlen körülménynek tekinthető, hogy ezeken a területeken túlsúlyban van az orosz, illetve oroszul beszélő lakosság.
KISEBBSÉGEK
Visszatérve a Mao Ce-tung féle idézetre, a felkelőnek igen nehéz úsznia egy olyan lakosság tengerében, amelyik zömében ellenséges halfajokból áll. Ukrajna déli és keleti régióiban az orosz, az oroszul beszélő és egyéb kisebbségek alkotják a lakosság többségét. Az ország nyugati, középső és északi régióiban az ukrán, illetve ukrán nyelvet beszélő etnikumok vannak döntő többségben.
VALLÁS
Az ukrán háború nem vallásháború, de van egy igen jelentős civilizációs-vallási komponense is. Ukrajna lakossága, Európa lakosságával ellentétben igen vallásos. A Razunkov Központ 2019-es felmérése szerint a lakosság 71.7% tartja magát vallásosnak. A Kijevi Orthodox Patriarchátus, és a Görög Katolikus Egyház egyértelműen nemzeti orientációval rendelkeznek, míg a Moszkvai Orthodox Patriarchátus orosz befolyás alatt áll.
LESZ-E “AFGANISZTÁN” UKRAJNÁBAN?
Erre a kérdésre természetesen csakis kérdéssel lehet válaszolni.
Mit értünk Ukrajna alatt?
A megítélésem szerint itt két forgatókönyvvel kell számolni.
Az első forgatókönyvnek Ukrajna teljes, vagy majdnem teljes orosz megszállása a kiindulópontja.
Ebben az esetben a megszállt területek magukba foglalnak ukrán etnikumú, többségében ukrán nyelvet beszélő lakosság által lakott régiókat. Ezeken a területeken a Kijevi Orthodox Patriarchátus és a Görög Katolikus Egyház a dominánsak. A vizsgált “rétegeket” egymásra helyezve megállapíthatjuk, hogy ezek azok a területek ahol az objektív körülmények kedvezőek egy felkelés kialakulása és fenntarthatósága szempontjából. Ezek a régiók magukba foglalnak sűrűn lakott területeket, az ország erdő borította részeinek egy tekintélyes hányadát, és magas hegyvidékeket.
A második forgatókönyv Ukrajna keleti, illetve déli régióinak a teljes vagy részleges megszállásáról szól.
Olyan területekről van szó, amelyek többségükben orosz, oroszul beszélő, illetve más kisebbségek által lakottak. Ezen területek jelentős részén a Moszkvai Orthodox Patriarchátus dominálja a lelki életet. Ezek azok az országrészek, ahol az objektív körülmények összességükben nem kedveznek egy felkelés kialakulásának illetve fennmaradásának.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy
egy ukrán felkelésnek jó esélyei vannak az ország nyugati és északi régióiban, és minimális esélyei vannak az ország déli, illetve keleti részein.
Eddig a számadatok.
A számadatokon túl azonban számolni kell meg egy faktorral: a történelmi tapasztalattal.
Történelmi perspektívából szemlélve a kérdést elmondhatjuk, hogy
Oroszország történelme a szomszédos népek meghódításának és asszimilálásának a története.
Így vált egy kicsiny, és sebezhető erdei fejedelemségből egy olyan birodalommá, ami Németország keleti határaitól Japán északi szigeteiig terjedt. Az utóbbi évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy Oroszország sikerrel járt egy közmondásosan kemény dió, a Csecsenföld pacifikálásában.
Csecsenföld az Orosz Szövetség integritását fenyegető lázadó köztársaságból — a helyi erős ember irányítása alatt –, a putyini rendszer legszilárdabb támaszává vált.
Mindezekből elég nyilvánvaló, hogy igen kicsi a valószínűsége annak, hogy Ukrajna Oroszország hosszútávú “Afganisztánjává” váljon. Az viszont
nem kizárt, hogy néhány év múlva az ukrán gárda a csecsenekkel vállvetve fogja a hegyét alkotni annak a tőrnek, amelyik egy fél évszázados távollét után, újra átjárja Európa testét.
