A világ zsidó szervezetei egymást megelőzve igyekeznek kijelenteni, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök korunk zsidó hőse. Bár Zelenszkij történetesen valóban zsidó és bár van valami csodálatra méltó abban, ahogy gazdaságilag a harmadik világba tartozó országát védi az orosz invázió közepette, mégsem látom Zelenszkijt sem a mostani generáció zsidó hősének, vagy zsidó hősnek egyáltalán — írja véleménycikkében Jesse Edberg, az izraeli Vallásos Cionista Párt ifjúsági tagozatának tagja a Times of Israel blogszekciójában.
Nem látom a zsidó hősiességet abban, hogy egy idegen hatalmat és idegen érdekeket szolgál. Nem látom a zsidó hősiességet a vegyes házasságában. Nem látom a zsidó hősiességet abban, ha egy zsidó megkereszteli a gyermekeit. Nem látom a zsidó hősiességet abban, hogy országa következetesen Izrael ellen szavazott a nyíltan antiszemita ENSZ-határozatokban. Nem látom a zsidó hősiességet a neonácikkal való szövetségben.
Nem látom a zsidó hősiességet a holokauszt bagatellizálásában, elferdítésében és tagadásában.
Mert Volodimir Zelenszkij valóban nem úgy viselkedik, ahogy azt egy zsidó hőstől elvárnánk. 2003-ban feleségül vett egy Olena nevű nem-zsidó nőt, gyermekeiket pedig orosz ortodox rítus szerint keresztelte meg. Nyíltan üli meg az olyan ünnepeket, mint „a Kijevi Rusz-Ukrajna kereszténnyé válásának napja”, amely a kereszténységnek a Kijevi Rusz hivatalos régiójaként való 987-es megalapítását jelzi, és minden jel arra mutat, hogy Zelenszkij vallási szempontból kereszténynek, nem pedig zsidónak vallja magát.
2019-es hivatalba lépése óta Zelenszkij határozott Izrael-ellenes álláspontot képvisel, különösen az ENSZ-ben. Csak 2020-ban Ukrajna több, az UNRWA-t megerősítő ENSZ-határozat mellett szavazott. Így megszavazta Júdea és Szamária, valamint Jeruzsálem izraeli „megszállásának” és „a szíriai Golán-fennsík” izraeli „megszállásának” elítélését. Csak annál a határozatnál, amely hivatalos ENSZ-vizsgálatot indítana a feltételezett izraeli „emberi jogi visszaélések” ügyében, és amely Izraelt apartheid államként, sőt talán népirtó hatalomként bélyegzi volt Zelenszkij Ukrajnája olyan kedves, hogy a szavazáson tartózkodott.
Ahogyan Zelenszkij belépett a hivatalba, ugyanúgy diszkvalifikáló a zsidó hősként javasolt státuszával szemben. Ukrajnában, melyben mind történelmileg, mind pedig napjaink realitását nézve széleskörű az antiszemitizmus, Zelenszkijnek minden segítségre szüksége volt ahhoz, hogy megválasszák. Ezt a segítséget nagyrészt olyan ukrán neonáciktól és szövetségeseiktől kapta, mint például Arsten Avakov, a politikai királycsináló, aki hajlandó volt kompromisszumot kötni, hogy egységes frontot mutasson Oroszországgal szemben.
Zelenszkij még ma is büszke koalíciójára, interjúkban és beszédekben a náci vaskeresztet viseli, és dicséri az ukrán náci és holokauszt-kollaboráns Sztepan Banderát.
Az egyik ilyen alkalom, amikor Zelenszkij, a „zsidó hős” a náci szimbólumot öltötte magára, a hét elején a Knesszetben elmondott beszéde volt. A beszéd katasztrófa volt Zelenszkij számára és talán fordulópontot jelentett globális megítélésében. A Knesszet törvényhozói és miniszterei előtt Zelenszkij az orosz inváziót a holokauszttal tette egyenlővé, tagadta az ukránok részvételét a holokausztban, miközben rendre arra szólította fel Izraelt, hogy úgy bánjon az ukránokkal, ahogyan az ukránok a holokauszt idején bántak a zsidókkal (az ukránok tették ki az SS önkénteseinek nagy részét, és földjüket készakarva szolgáltatták ki Hitler megannyi koncentrációs táborának építéséhez). A beszédet a Knesszet tagok, arabok és zsidók, koalíció és ellenzék, szinte egyöntetűen bírálta.
Mindezek ellenére Zelenszkijt a mainstream zsidó források zsidó hősként dicsérik, egyesek odáig mentek, hogy olyan történelmi zsidó hősökhöz hasonlították, akik önként szolgáltak külföldi kormányokban, mint például József és Mordecháj. Ezek az összehasonlítások a probléma gyökerére mutatnak rá, jelesül a judaizmus és a zsidóság elutasítása.
Éppen az Izrael elleni politikai támadások, a nácik és a nácizmus felkarolása és a holokauszttagadás miatt ezek az összehasonlítások drámaian pontatlanok.
Vegyük Mordechájt, aki a bibliai Eszter könyvének végén Achásveros király miniszterelnöke lesz. Amikor először mutatkozik be (Eszter 2:5), nem a birodalom embereként, „perzsaként” mutatkozik be, és még csak nem is a szó etnikai értelmében vett zsidóként, „héberként”-ként vagy „izraelitaként”. A Biblia az „is jehudi”, azaz zsidó ember megnevezést használja. Mordecháj az első olyan alak a Bibliában, akit zsidó emberként emlegetnek, ami kifejezetten nemzeti titulus, Júda királyi törzsére való utalás, hasonlóan ahhoz, ahogyan a kínaiak a történelmi Quin (Csin Si Huang-ti) királyi ház tiszteletére hívják magukat kínainak. Mordecháj tehát nem perzsa, és nem is kötőjeles perzsa-zsidó vagy zsidó-perzsa, hanem egyszerűen és kizárólag zsidó ember.
Attól, hogy Mordecháj miniszterelnök lesz, még nem válik perzsává.
Céljai és kezdeményezései miniszterelnökként nem csak Perzsia javát szolgálják, de a zsidókét is, konkrétan például elősegíti népe Jehudába, azaz ősi hazájukba, Izrael földjére való visszatérését, amely akkor a Perzsa Birodalom egyik tartománya volt.
Vezetése formálisan ugyan idegen kormányzat alatt áll, de a zsidó nép javát szolgálja. Ez ugyanaz az indok, amit József is felhozott, amikor Egyiptomban vállalta politikai tisztségét: „Most pedig ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Mózes 45:5)
A testvéreihez intézett beszédében József világossá teszi, hogy politikai tisztsége nem csak Egyiptom, de a testvérei javát is szolgálja.
Volodimir Zelenszkij nem egy zsidó, aki egy nem-zsidó államban vállal pozíciót népe javára, hanem egy (történetesen) zsidó, aki teljesen és maradéktalanul eladta magát egy idegen hatalomnak és az idegen érdekeknek. Egy idegen ország, egy idegen nép és egy idegen kultúra szolgája. Ez a legnagyobb és legalapvetőbb probléma az ukrán elnökkel. Ebből a pontból, az idegen hatalomnak való teljes behódolásból kiindulva teljesen érthető, hogy egy zsidó miért házasodik össze egy nem-zsidóval, miért kereszteli meg a gyermekeit, miért öleli magához a neonácikat, miért utasítja el és támadja Izraelt, és miért torzítja el és relativizálja a holokausztot.
Bármennyire is szeretné Volodimir Zelenszkij elfelejteni, vagy talán maga sem hiszi el, túl sok zsidót gyilkoltak meg erőszakkal és igazságtalanul Ukrajnában. Remélem nem Zelenszkij lesz a következő ezen a hosszú listán.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.