A három hete tartó heves harcok után Oroszország és Ukrajna között a tűzszünetről folyó tárgyalások során a tárgyalófelek Ukrajna esetleges „semlegességének” lehetőségét is vizsgálják – írja Jamey Keaten az AP genfi tudósítója.
Az e heti tárgyalások felcsillantották a reményt az ukrajnai véres válságból kivezető lehetséges kiútra – és azt követően, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az eddigi leghatározottabban elismerte, hogy Ukrajna valószínűleg nem fogja tudni megvalósítani a NATO csatlakozásra irányuló célját.
Zelenszkij hivatalának egyik tisztviselője elmondta, hogy a tárgyalások középpontjában az állt, hogy a háború után az orosz csapatok maradnak-e a kelet-ukrajnai szakadár területeken, és hol lesznek a határok. Ukrajna azt is szeretné, ha legalább egy nyugati atomhatalom részt venne a tárgyalásokon, és egy jogilag kötelező erejű dokumentumot akar a biztonsági garanciákról.
„Cserébe Ukrajna kész tárgyalni egy semleges katonai státuszról”
– mondta a tisztviselő a The Associated Pressnek névtelenséget kérve, hogy a kényes kérdésről beszélhessen.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Vlagyimir Medinszkij, az orosz főtárgyaló szerdán említette először nyilvánosan, hogy Ukrajna „semleges” státuszának kérdése az asztalon van, ami találgatásokat váltott ki, hogy ez vajon mit jelenthet.
De még ha létre is jönne egy megállapodás, semmi sem garantálja, hogy az tartós lenne, ugyanis sokak szerint Oroszország súlyosan megsértette a nemzetközi jogot és saját kötelezettségvállalásait is azzal, hogy egyáltalán megtámadta Ukrajnát.
Mit jelent napjainkban a semlegesség?
A semlegesség arról szól, hogy nem választunk oldalt, távol tartjuk magunkat a kötelező szövetségektől, és igyekszünk kimaradni a konfliktusokból.
De még az állítólag „semleges” nemzeteknek is vannak határaik.
A semlegesség fogalmának említésekor gyakran emlegetett európai országok közé tartozik Svájc – amely Ausztriához hasonlóan alkotmányba foglalta a semlegességet -, valamint Svédország, Finnország, Írország és egykoron Belgium, amely ma a NATO-központjának ad otthont.
Svájcra általában a semlegesség egyik mintaországaként szoktak hivatkozni. A svájciak kerülték a szövetségeket, elutasították az Európai Unióhoz való csatlakozást, közvetítőként léptek fel egymással szemben álló országok között, és csak 20 évvel ezelőtt csatlakoztak az ENSZ-hez – annak ellenére, hogy évtizedek óta az ENSZ európai központja Svájcban van.
De a svájciak is felsorakoztak az Európai Unió Oroszország elleni szankciói mellé az ukrajnai invázió után.
Más országok is eltértek a szigorú értelemben vett semlegességtől.
A svéd hadsereg is részt vesz a NATO téli hadgyakorlatain a szomszédos Norvégiában; Finnország sokáig ellenállt a NATO-hoz való csatlakozásnak, de Moszkva ukrajnai inváziója megváltoztatta ezt a dinamikát.
Néhány ország – különösen az Oroszországhoz közel álló közép- és kelet-európai országok – kerülték a semlegességet, mert attól tartottak, hogy az a gyengeségüket és sebezhetőségüket mutatná, és ezt Moszkva kihasználhatná, ezért inkább a NATO-csatlakozás mellett döntöttek.
Milyen lehetőségei vannak Ukrajnának és Oroszországnak?
Leos Muller történész a NATO-tól távolságot tartó Ausztriát hozta fel Ukrajna számára elképzelhető modellként.
A második világháború után Ausztriát négy szövetséges hatalom erői szállták meg: Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. 1955-ben ez a négy hatalom úgy döntött, hogy kivonja megszálló erőit, és hagyja Ausztriát függetlenedni, de csak azután, hogy Moszkva ragaszkodott ahhoz, hogy az osztrák parlament először írja be alkotmányába a semlegesség garanciáját.
„Szerintem ez az a megoldás, amelyen jelenleg gondolkodnak, mert Ausztriának bevált”
– mondta Müller, a Stockholmi Egyetem történelemprofesszora, a „Semlegesség a világtörténelemben” című könyv szerzője.
Muller mégis kételkedik abban, hogy a jelenlegi helyzetből biztosan lehet-e lehet diplomáciai kivezető utat találni, miután annyi vér folyt már mindkét oldalon.
A semlegesség kínálna kiutat a válságból?
Ukrajna „semlegességének” bármilyen megállapodásba foglalása segíthetne csökkenteni azt a katonai fenyegetést, amelyet Oroszország érzékelne Ukrajna felől – különösen, ha ez megakadályozná Ukrajna NATO-tagságát.
Ukrajna ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy nincs ellenséges szándéka Oroszországgal szemben, de a saját biztonsága érdekében kénytelen közeledni a NATO-hoz.
Hogyan lettek más országok semlegesek?
A semlegességhez leginkább kötődő európai országok különböző módon jutottak el odáig. Néha a földrajz megkönnyítette ezt – mint például Svédország és más északi államok esetében, amelyek a háborúk sűrűjéből kimaradtak. Néha pedig rájuk kényszerítették.
A hidegháború idején Finnországot – amely a második világháborúban a náci Németország oldalára állt, és 1340 kilométeres határa van Oroszországgal – a Szovjetunió arra kényszerítette, hogy semleges maradjon.
„Mindig figyelembe kellett venniük, hogy mik lesznek a szovjet reakciók”
– mondta Müller.
„A 19. század elején Napóleon francia császár hódító háborúinak végén Svájc semlegességét az akkori európai nagyhatalmak az 1815-ös bécsi kongresszuson garantálták – akik emlékeztettek arra, hogy a francia forradalmat követő háborúk során számos hadsereg „átgázolt” Svájc területén”
– mondta Muller.
„Az ezt követő generációk során a svájci semlegesség meggyökeresedett, és mára „a nemzeti identitás részévé vált”
– tette hozzá.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.