Danil Kislov, Közép-Ázsia orosz szakértője, aki a régióval foglalkozó Fergana hírportált vezeti, úgy véli, hogy a káosz a „hatalomért folytatott kétségbeesett harc” eredménye, amely a 68 éves Tokajevhez hű emberek és a 81 éves elődjéhez, Nurszultan Nazarbajevhez hűségesek között zajlik – írja a The Straits Times.
Nem volt nagy meglepetés, amikor múlt vasárnap (január 2.) egy nyugat-kazahsztáni olajvárosban tüntetés tört ki, 10 évvel azután, hogy a biztonsági erők több mint egy tucat munkást megöltek, akik a fizetés és a rossz körülmények miatt sztrájkoltak.
De továbbra is rejtély, hogy a múlt hétvégén a Kaszpi-tenger melletti Zhanaozenben, egy koszos, szovjet korabeli településen az üzemanyagárak emelkedése miatti békés tüntetések hogyan terjedtek el hirtelen több mint 1600 kilométerre Közép-Ázsia legnagyobb országának teljes hosszában, háborús övezetté változtatva a legnagyobb és legvirágzóbb kazah várost, amelyet holttestek, felgyújtott épületek és elhamvasztott autók borítanak.
A héten Kazahsztán egykori fővárosában, Almatiban, amely ma is az ország üzleti és kulturális központja, kitört erőszak szinte mindenkit sokkolt – nemcsak a város vezetőjét, aki pénteken orosz csapatokkal megerősítve utasította a biztonsági erőket, hogy „figyelmeztetés nélkül tüzeljenek” a rend helyreállítása érdekében, hanem a kormány kritikusait is, akik már régóta felhívják a figyelmet az elnyomásra és a féktelen korrupcióra az olajban gazdag országban.
A válság egybeesett a kormányon belüli hatalmi harccal, ami felerősítette azt a híresztelést, hogy az utcán harcoló emberek a politikai elit viszálykodó frakcióinak megbízottjai.
Lázas spekulációk folynak a Kreml beavatkozásáról és egy sor más lehetséges okról is.
Nagyjából az egyetlen dolog, ami világos, hogy az ország megrázkódtatásai többről szólnak, mint az elégedetlenségüket kifejező tüntetők és egy tekintélyelvű rezsim keménykezű biztonsági apparátusa közötti egyszerű összecsapásról.
Mivel Kazahsztán jelenleg nagyrészt el van zárva a külvilágtól – fő repülőtereit bezárták vagy az orosz csapatok elfoglalták, míg az internetszolgáltatás és a telefonvonalak többnyire nem működnek -, az információk szűkösek.
Kassim-Jomart Tokajev elnök pénteken a liberálisokat és az emberi jogok védelmezőit támadta, és sajnálkozott, hogy a hatóságok túlságosan lazák voltak korábban.
Egyre több bizonyíték van azonban arra, hogy az e heti zavargások epicentrumának számító Almatiban kitört zűrzavar több volt, mint a népharag ámokfutása.
Tokajev pénteken a nemzethez intézett beszédében utalt erre, azt állítva, hogy az erőszakot mintegy 20 000 „bandita” követte el, akik szerinte „egyetlen parancsnoki központból” szerveződtek. Hozzátette, hogy az ilyen emberekkel való tárgyalásokra való felhívás „képtelenség”, és „el kell pusztítani őket, és ez meg is fog történni”.
Danil Kislov, Közép-Ázsia orosz szakértője, aki a régióval foglalkozó Fergana hírportált vezeti, úgy véli, hogy a káosz a „hatalomért folytatott kétségbeesett harc” eredménye, amely a 68 éves Tokajevhez hű emberek és a 81 éves elődjéhez, Nurszultan Nazarbajevhez hűségesek között zajlik.
A zavargások csúcspontján, szerdán az elnök bejelentette, hogy átvette a biztonsági tanács vezetését, amelyet addig Nazarbajev töltött be, aki 2019-ben lemondott az elnöki tisztségről, de széleskörű jogköröket tartott meg, és megkapta az Elbasy, azaz a nemzet vezetője tiszteletbeli címet.
Tokajev kirúgta Nazarbajev unokaöccsét, Samat Abish-t a fő biztonsági szolgálat helyettes vezetőjeként, és több, a volt elnökhöz közel álló személyt is eltávolított.
Kislov szerint az almatyi zavargások Nazarbajev politikai klánjának tagjai részéről kísérletnek tűntek arra, hogy visszafordítsák a háttérbe szorulásukat.
„Az egészet mesterségesen szervezték meg olyan emberek, akiknek valóban hatalom volt a kezükben”
– mondta, hozzátéve, hogy Nazarbajev leváltott unokaöccse a jelek szerint jelentős szerepet játszott a zavargások megszervezésében.
Galym Ageleulov, egy almatyi emberi jogi aktivista, aki részt vett a szerdai békés tüntetésen, azt mondta, hogy a tüntetést felügyelő rendőrök dél körül hirtelen eltűntek.
„Aztán jött ez a tömeg” – mondta -, egy féktelen tömeg, amely inkább tűnt gengsztereknek, mint olyan embereknek – diákoknak, könyvmoly disszidenseknek és középosztálybeli elégedetlenkedőknek -, akik általában részt vesznek a kazahsztáni tüntetéseken.
Ageleulov azt mondta, hogy a csőcselék „egyértelműen bűnszervezetek által szervezett martalócok” voltak, és a főutcákon az Akimat, a városháza felé vonultak, autókat gyújtottak fel és megrohamozták a kormányhivatalokat.
A tömeget felbujtók között volt Arman Dzsumageldijev, akit „Arman, a vad” néven ismernek, és aki hírneve szerint az ország egyik leghatalmasabb maffiozója, és aki a szemtanúk szerint az erőszak nagy részét kiprovokálta. Őrjöngő beszédeket tartott Almaty központi terén, miközben a kormányépületek lángoltak mögötte, felszólította az embereket, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányra, hogy engedményeket tegyen, és „gyávának” gúnyolta Mukhtar Ablyazovt, egy száműzetésben élő mágnást, aki Kazahsztán régóta hivatalban lévő korábbi elnökének, Nazarbajevnek az elkeseredett személyes ellensége.
Pénteken a belügyminisztérium közölte, hogy a különleges erők egysége letartóztatta Dzsumageldijevet öt bűntársával együtt. Dzsumageldijev egy szervezett bűnbanda vezetője volt – közölte a minisztérium.
Az, hogy egy esetleges hatalmi harc ilyen gyorsan az utcai zűrzavarrá alakulhatott, jól mutatja, hogy Kazahsztán mennyire törékeny az olyan gazdag, kozmopolita városok csillogó felszíne alatt, mint Almaty.
Az elégedetlenség, még ha a politikai elit ki is használja, nagyon is valós. Kazahsztán kevésbé elnyomó, mint a többi ország a térségben – a szomszédos Üzbegisztán korábbi diktátorát, Iszlam Karimovot azzal vádolták, hogy 2005-ben Andidzsán városában olajkádakban főzte meg kritikusait, és tüntetők százait mészároltatta le.
De bármennyire is toleránsak a vezetőik, sok kazah még mindig neheztel a kleptokrata elitre, amely milliárdokat ölt olyan látványos projektekbe, mint a korábbi elnök tiszteletére Nursultannak elnevezett új főváros építése, miközben elhanyagolja az egyszerű emberek boldogulását.
Az elégedetlenség gyökerei olyan helyeken keresendők, mint Zhanaozen, a nyugati olajváros, ahol a tüntetések kezdődtek – és ahol a biztonsági erők 2011 decemberében tüzet nyitottak egy sztrájkoló munkáscsoportra. Az almatyi tüntetésekkel ellentétben a zhanaozeni és más nyugati, a Kaszpi-tenger mentén fekvő városokban, a kazah olajipar központjában zajló tüntetések egész héten békésen zajlottak.
A régió vezető tisztviselője, Zhanarbek Baktybaev pénteken azt mondta, hogy nem volt erőszakos cselekmény, és sajnálkozott, hogy „mint tudják, országunk egyes régióiban terrorista elemek által elkövetett zavargások és fosztogatások voltak”.
Mukhtar Umbetov, a független szakszervezet ügyvédje a Zhanaozen melletti Aktauban telefonon elmondta, hogy az ország nyugati részén erőszak nélkül folytatódtak a tüntetések, és kifejezte az egyszerű munkavállalók dühét a növekvő infláció és a stagnáló fizetések miatt.
„Kazahsztán gazdag ország” – mondta Umbetov – „de ezek a források nem az emberek, hanem az elit érdekeit szolgálják. A társadalomban hatalmas a szakadék”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.