Mozgolódás Európában — mit akart Macron Budapesten?

Európában sokakat meglepett Emmanuel Macron megjelenése a V4-ek budapesti találkozóján. Az UnHerd szerzője szerint az is jelentős, hogy Macron annak ellenére nem mondta vissza a meghívását, hogy egy hete a magyarok azzal bosszantották Brüsszelt, hogy megvétózták hogy az EU hivatalosan képviseltesse magát Joe Biden amerikai elnök online “demokráciai csúcstalálkozóján”. 

Macron jelenléte azonban annak előestéjén történt, hogy Franciaország átvette az EU soros elnökségét. Az UnHerd cikke szerint a francia elnöknek szüksége lesz a magyar támogatásra az atomenergiától az európai védelemig terjedő kérdésekben.

Macron látogatása fontosat jelez a blokk változó belső dinamikájával kapcsolatban: Franciaország egyre inkább közeledik Lengyelországhoz és Magyarországhoz a migráció és a jogállamiság kérdéseiben – írja a cikk.

Az ország elnökválasztása előtt a bevándorlásról folyó, feszült vita miatt Macron nyilvánvalóan óvakodik attól, hogy ebben a kérdésben a háttérbe szoruljon, különösen annak fényében, hogy Marine Le Pen a hónap elején a lengyel kormánypárt (PiS) vendégeként Varsóban lépett fel. (Részvétele különösen figyelemre méltó volt, tekintve, hogy a PiS hagyományosan gyanakszik a Vlagyimir Putyin Egységes Oroszországának szövetségeseként működő Resemblant Nationalra).

A jogállamiság kérdése valószínűtlen közeledési pontnak tűnhet Franciaország és Közép-Európa között – különösen az uniós jognak a nemzeti alkotmányokkal szembeni elsőbbségének vitatott kérdésében.

Október végén Macron volt az, aki visszafogottságot sürgetett az EU részéről a Varsóval szembeni fellépéssel kapcsolatban az ország jogállamisági vitája miatt.

Macron nacionalizmusa: jó reggelt!

Macron hiába klasszikus européer, nem a hagyományos brüsszeli elit barátja. Soós Eszter Petronella írása.

Egyesek azzal érveltek, hogy Macron álláspontjának ilyen irányú változása a francia-lengyel atomenergetikai együttműködés elmélyítésének köszönhető. Bár ez igaz lehet, talán van egy közelebbi megfontolás is; nevezetesen, hogy a francia elnökre mind a bal-, mind a jobboldalról nyomás nehezedik, hogy megvédje Franciaország jogrendjének szuverenitását az EU-val szemben.

Ez a nyomás már az év elején nyilvánvalóvá vált, miután kormánya sikerrel fordult a Consil d’etathoz (Franciaország legfelsőbb közigazgatási bírósága) a biztonsági kérdések védelmében a brüsszeli “lopakodásával” szemben, ami lehetővé tette az Élysée számára, hogy megkerüljön egy kötelező érvényű EUB-határozatot az adatvédelemről.

Aztán jött a francia politikai reakció az október 7-i lengyel alkotmánybírósági ítéletre. A lengyel bíróság döntését nemcsak Marine Le Pen, hanem vezető szocialista és mainstream konzervatív politikusok is melegen üdvözölték. Xavier Bertrand, a Les Républicains egyik elnökjelölt-aspiránsa még a francia alkotmány módosítását is javasolta, hogy “egy olyan mechanizmust biztosítson, amely megvédi Franciaország felsőbbrendű érdekeit”.

Ahogy a francia választók egyre inkább jobbra sodródnak, érdekes látni, hogy az EU-val szembeni nyomásgyakorlás hogyan vonzza a blokk tagjait az “egyre szorosabb unió” felé – írja a szerző.

Borítókép: EPA/Zoltan Fischer

„Tisztességes ember nem akarhatja, hogy országa felismerhetetlenné váljon”

Ed West, brit író, újságíró Megyeri A. Jonatánnak beszélt a demográfiai hanyatlásáról, kicserélődő európai népességről és a wokeness-ről.