„Tisztességes ember nem akarhatja, hogy országa felismerhetetlenné váljon”

Ed West brit író-újságíró számos lapnak, így az Unherdnek, a The Guardiannek és az Evening Standardnak is dolgozott. 2013-ban megjelent könyve, a The Diversity Illusion,a tömeges bevándorlás brit társadalomra gyakorolt ​​káros hatásait vizsgálja, a könyv 2015-ös újrakiadását a The Sunday Times az év legfontosabb politikai könyve közé választották.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívására Budapesten járt Westtel az Európára leselkedő legnagyobb veszélyekről, az illegális bevándorlás hatásairól és a cancel culture-ról kérdezte Megyeri A. Jonatán.

***

Ön szerint mi a 3 legnagyobb kihívás, amellyel a Nyugat ma szembesül?

Nos, az unalmas válasz erre a kérdésre valószínűleg az éghajlatváltozás lenne, minden más pedig másodlagos. Ott van például a reprodukció kérdése, amikor a társadalmakból úgy tűnik, hogy hiányzik a gyermekvállalási kedv, s ez valami komolyabbra utal, ami a későbbiekben fog minket sújtani.

Ez érdekes, mert sokan azt mondják, hogy a túlnépesedés is kihívást vagy veszélyt jelent.

Nos, bizonyos értelemben ez kihívás, de csak a világ egy részén. A Szaharától délre fekvő Afrikában nagyon magas a termékenységi ráta, és ha ez nem csökken, akkor valóban probléma lesz. És még ha csökken is, a jobb életszínvonal mellett csak lassú lesz.

Az igazi probléma az, hogy egyre több és több ilyen ember akar majd Európába jönni, sokkal több, mint amennyit mi kezelni tudunk.

Egy másik probléma, hogy egyre több ember nem állapodik meg, és nem vállal gyermeket. Spanyolország, Görögország és Olaszország szélsőséges példái ennek, de ez a probléma az Egyesült Királyságban is fennáll.

Tehát a jövőben úgy fogunk élni, hogy a dolgozó emberek rengeteg idős embert fognak eltartani.

A progresszívek azt gondolják, hogy a migráció a megoldás, csak migránsokat kell szerezni ezeknek a szerepeknek a betöltésére, azonban ez több szempontból is helytelennek tűnik. A nyugati médiában még az is megbélyegzés, ha azt mondják, hogy a világ pótolja a migrációt, pedig az ENSZ régebben a pótló migrációról beszélt, így is nevezték. De ez ma már összeesküvés-elméletnek számít, „a nagy csere”.

Nyilvánvaló, hogy a nyugati országokban, Franciaországban és Angliában, Hollandiában, a nyugat-európaiakat kicserélik.

Nem tudom, hogyan lehetne ezt másképp leírni.

Később a migránsok állampolgárokká, választópolgárokká válnak; ez drasztikusan megváltoztathatja az európai politikai tájképet? Vagy ez már megtörtént?

Bizonyos mértékig ez már határozottan megtörtént Nagy-Britanniában. Két évvel ezelőtt a konzervatívok úgy nyerték meg a választásokat, hogy sok régi munkáspárti helyet szereztek. Ez részben a Brexitnek volt köszönhető, de köze volt ahhoz is, hogy a Munkáspárt már régen a migráció és a sokszínűség pártjává vált, és ez sehol sem igazán népszerű. Lehetsz nagyon kedves ember, de senki sem akarja igazán megosztani a lakhelyét idegenekkel. És ez egyfajta ki nem mondott tényező volt a konzervatív párt felé való elmozdulással kapcsolatban sok szavazó számára.

“Ellene kell állnunk az apokaliptikus környezetvédő vallásnak”– Michael Shellenberger a Neokohnnak

Az Apokalipszis Soha című könyv szerzője beszélt a Neokohnnak arról, hogy miért tekinti a klímaaktivizmust vallásnak, és miért nem érdemes könnyet ejteni, ha a brazil farmerek kivágják az amazonasi esőerdőket. Interjú.

Manapság az Egyesült Államokban is azt látjuk, hogy a politika nagyon sok, nagyon különböző szinten polarizálódik – bőrszín, vallás és sok más tényező, beleértve bizonyos mértékig a faji hovatartozást is, de ez nem csak a faji hovatartozásról szól. Amikor a társadalom polarizálódik akkor két különböző világnézet van jelen, amelyek elkülönülnek egymástól. A multikulturalizmus itt is egy tényező, de nem az egyetlen.

Amikor azt látjuk, hogy az olyan országok, mint Svédország, Franciaország vagy Anglia annyira megváltoznak, hogy felismerhetetlenné válnak, akkor egy tisztességes ember számára ésszerű álláspont, hogy azt mondja: „Nem akarom, hogy az országom felismerhetetlenné váljon”. A polarizáció pedig táplálhatja ezt.

Anglia egy kicsit le van maradva az Egyesült Államokhoz képest, de gyorsan felzárkózunk. A Brexit felkavarta a kedélyeket. Nekem is vegyes érzéseim voltak a Brexittel kapcsolatban. Összességében nagyszerű ötlet volt? Valószínűleg nem. De most már megtörtént, szóval…

De hiszen ez a demokrácia, nem?

Ez demokrácia, és ha már megszavazták, akkor meg kellett történnie. Természetesen a közszolgálat nem akarta. Én nem vagyok populista hajlamú, hajlamos vagyok azt hinni, hogy a művelt embereknek átlagosan valószínűleg jobb elképzelésük van arról, hogyan kell irányítani a dolgokat. Inkább szeretném, ha egy intézményt nagyon művelt emberek vezetnének. Nekem nincs álomképem a „népakaratról”, konzervatív vagyok.

Az elitekkel az a problémám, hogy az osztályszolidaritás, amit a Brexit során láttunk, vagyis az ő érdekeik, az osztályérdekeik mindennél fontosabbá válnak. És ha valaki a politikai vagy gazdasági elithez tartozik, gyakran erkölcsi vezetést is akar vállalni.

És ez az, amire a polarizáció valójában visszavezethető, az erkölcsi vezetés hiánya a nyugati országokban, ahol a vallás hanyatlik.

Vegyük például Írországot, ahonnan édesanyám származik. Volt egyfajta erkölcsi elit, amely 1 500 éven át mindent irányított; amikor anyám felnőtt, senki sem kérdőjelezte meg az egyház gondolkodását. Pedig szörnyű dolgokat tett. De most itt van az abúzussal kapcsolatos válság. Sinéad O’Connor volt az egyik első, aki felemelte a szavát, és az emberek azt hitték, hogy ő egy kicsit őrült vagy csak különc, és azok az emberek, akik észreveszik ezeket a problémákat, általában azok is. És most a dolgok gyorsan az egyház ellen fordultak.

Most mindenki meg akar szabadulni az egyház vezető pozíciójától. De mivel helyettesítsük? Az erkölcsi elit most az újságírók, a civil szervezetek, a legrosszabb emberek a Földön.

Ráadásul ezeket a “vezetőket” nem választotta meg senki.

Igen, tehát megszabadulni sem tudunk tőlük.

És nincs igazán mély erkölcsi útmutatásuk, ami egyfajta nárcizmusra ösztönzi azokat az embereket, akik erkölcsi vezetők akarnak lenni.

Tehát nem lehet olyan helyzet, hogy a média, a politikai és gazdasági vezetők a társadalomban egyben erkölcsi vezetőkké is váljanak. Senki sem akarja, hogy hollywoodi színészek oktassák ki őket erkölcsi kérdésekben. Ez csak lázadáshoz és cinizmushoz vezet. Nem akarom, hogy a hollywoodi vezetők kioktassanak arról, hogyan bánjak a nőkkel vagy az éghajlatváltozással – ők a legrosszabbak.

Szóval klímaváltozás, családok hanyatlása…

És a polarizáció. És ennek sok köze van a fiatalok gazdasági helyzetéhez. Angliában a legtöbb fiatal még egy saját lakást sem engedhet meg magának családi segítség nélkül. Még akkor is lehetetlenek a lakhatási költségek. Tehát ha megnézünk egy 21 vagy 22 éves fiatalembert, miért ne lenne radikális baloldali? Mi lehetne az életcéljuk? Ugyanez a helyzet Amerika városias részein. És ez valóban forradalmi helyzet, ahol sok olyan tanult fiatal van, akiknek nincs igazi vágyuk otthonra vagy családra.

Ön szerint mi a megoldás? Az emberek a pénztárcájukkal szavaznak. Az ember, aki nem engedheti meg magának a lakhatást, nem tud otthont, családot stb. építeni, a baloldal felé hajlik, ami ígéretes és ingyen pénzt ad neki…

Az emberek szeretik az ingyen pénzt! 

Nemtelen ideológiák — Hogyan váltak a progresszív elméletek a hivatalos amerikai állásponttá?

Névmásokat és szexualitásokat ünnepel az amerikai Külügyminisztérium, gender stratégiát ad ki a Fehér Ház. A tegnap még kinevetett progresszív ideológiák mára az amerikai kormányzat hivatalos álláspontjává váltak. Hajdú Tímea véleménycikke.

Persze, de ez nem igazán ingyenes. Mindig van ára. Azt próbálom megtudni, hogy konzervatívként hogyan érvelsz ezzel szemben. Mit tudsz felajánlani a másik oldalon? 

Nos, olcsóbbá kell tenni a lakhatást, ez az egyetlen dolog. Erről rengeteg adat van. Egy amerikai tanulmány azt mutatja, hogy minden egyes 10 000 dollárral magasabb lakásár esetén az emberek 0,5%-kal többen szavaztak a demokratákra. Ez egy közvetlen összefüggés. Olcsóbbá kell tennünk a lakhatást. A probléma az, hogy a lakhatás olyan unalmas téma – a kulturális kérdések sokkal izgalmasabbak, mint például a vita arról, hogy melyik mosdót használhatják az emberek.

De valójában a nyugati országoknak lehetőséget kell kínálniuk az embereknek arra, hogy családot alapíthassanak, és ebben az esetben nagyobb valószínűséggel fektetnek be a jövőbe. Izrael itt teljes kivételt képez. Magyarországon próbálkoztak, és egy kicsit feljebb tolták a termékenységi rátát.

Oroszországban nagyon alacsony bázisról indultak. Rengeteg ország próbálkozott, de Izrael az egyetlen, amelyik túllépte a népességpótlási szintet.

Lehet, hogy ennek kevésbé a politikához, inkább a kultúrához van köze.

Pontosan. Ahogy egy zsidó barátom mondta nekem: „Izrael túl akarja élni, folytatni akarja”.

A vallásos, ortodox zsidóknál nem ritka a 6, 7, 8, 9, 10 gyerek. De még a szekuláris zsidóknak is, például Tel Avivban, átlagosan 3-4 gyerekük van. Az európai átlag ezzel szemben alig több, mint egy gyerek.

Ez bizonyára kulturális kérdés.

Ha a társadalomban ez elfogadottabb, és egy gyerek barátibb környezetben él az ember, az iskolák, a játszóterek, a támogatás mind-mind a gyerekvállalást támogatják, talán az emberek is nyitottabban lesznek.

San Franciscóban mostanra több regisztrált drogfogyasztó van, mint iskolás gyerek. Kalifornia progresszív hely, amitől mindannyian félünk. Nagyon drága lakások, rengeteg drog és sátorvárosok. De ugyanez történik Anglia és Franciaország egyes részein is. Az én lakóhelyem közelében is ilyen van. Sátorvárosok, ahol az emberek heroint és cracket szedve kóborolnak. Hogy engedheti meg egy gazdag társadalom, hogy ez megtörténjen? Szerintem nem szabadna hagyni, hogy a közterületek ilyenné váljanak.

„Senkitől nem lehet elvárni, hogy integrálódjon a nyugati nihilizmusba és önutálatba” Ayaan Hirsi Ali a Neokohnnak

Az emberjogi aktivista és író lapunknak elmondta, hogyan vált az iszlamisták célpontjává, hogy miért nem beszél senki az iszlám civilizáció imperialista múltjáról, és miért írt könyvet a migráció és a nők elleni erőszak kapcsolatáról. Hajdú Tímea interjúja. 

Vajon a politikai korrektség mennyire gátolja azt, hogy felléphessünk ezek ellen a problémák ellen? 

A túlzott politikai korrektségnek, hogy gyakran használt kifejezéssel éljek, valós hatásai vannak.

Az Egyesült Államokban például tavaly 20%-kal nőtt a gyilkosságok száma. Ez közvetlenül összefüggött a George Floyd-tüntetésekkel – 5 000 plusz gyilkosság, ez egy valós hatás, nem pedig valami elméleti érv.

Ez történik, ha bejelentik, hogy a rendőröket kivonják az utcáról, illetve amikor senki sem akar rendőrnek állni.

Miért akarna valaki Amerikában rendőr lenni? Te leszel a leggyűlöltebb fickó az országban… ha fegyvert rántasz valakivel szemben, akinél kés vagy pisztoly van, félelmetes helyzetbe kerülsz. Erőszakos társadalomban élünk. Ezeknek a tüntetéseknek volt hatása; Angliában is látható volt a rendőrség. London egy szép részén élek, és a lányom két késeléses verekedést látott az utcán. A lányom 12 éves. A legtöbb ember erre azt mondja: „Ó, hát ilyen az élet a nagyvárosban”. De nem így van. Én annak idején soha nem láttam egyet sem. Szerencsére senki sem halt meg, és úgy tűnt, hogy a lányom jól viselte a dolgot, de a gyerekeknek nem szabadna ilyesmit látni, ez nem normális dolog az életben.

A PC-kultúra, a wokeness miatt nem lehet nyíltan beszélni ezekről a dolgokról.

Csak kódolva…

Csak nagyon rejtjelesen, különben törölnek. Ha az ember a droghasználatról, a migrációról, Anglia tájképének megváltoztatásáról beszél… és nem csak konzervatívnak, de nácinak is neveznek.

Senki sem akarja, hogy nácinak nevezzék. A tabuk működnek. És szükség van tabukra, nem vagyok ellenük. És udvariasságra is szükség van. Képesnek kell lenned arra, hogy olyasmit mondj, ami minimálisra csökkenti az emberek érzéseinek a megsértését, de ettől még képesnek kell lenned arra, hogy kimondd az igazságot. A tavalyi BLM-tüntetések olyan abszurd módon terjedtek el Angliában. Mi köze volt ennek Angliához? Oxfordshire külvárosaiban öreg emberek térdre ereszkednek, hogy a faji igazságosságról beszéljenek; nem érdekli őket, hogy a téma mögé álljanak, nem érdekli őket a bűnözés, a médiában erről semmilyen reális vagy őszinte vita nem folyik.

Megkérdeztem a BBC-t, hogy mikor készültek ezek a statisztikák az amerikai rendőrségi lövöldözésekről.

A fehérek, spanyolajkúak és feketék voltak benne, és megkérdeztem, miért hagyták ki szándékosan az ázsiaiakat. Nem volt rá magyarázat. Az igazság az, hogy egyszerűen azért hagyták ki őket, mert az ázsiaiaknál a bűnözés jelentősen alacsonyabb és ez teljesen tönkretenné a statisztikát.

Megpróbálnak egy olyan narratívát felépíteni, hogy ez egy fekete-fehér történet az elnyomásról és a rasszizmusról, és szerintem ez csak cinizmust szül, mert az emberek azt gondolják: „Ez egyszerűen nem igaz, amit nekem mondanak, ez teljes hülyeség.”

Hogyan látja Magyarországot ebben a politikai helyzetben?

Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Most vagyok itt először, így nincs politikai véleményem. Nyilvánvalóan szimpatizálok Orbán politikai filozófiájával, de nem kell mindenben egyetértenem azzal, amit mond. A brit médiában senki nem állna ki, és nem mondaná azt, hogy „egyetértek Orbánnal”, amit rendkívül érdekesnek találok. Szóval, nem ismerem eléggé az országot, de érdekes, hogy valaki lehet, hogy túl lép a határon, de senki nem tudja pontosan megindokolni, hogy mivel.

Ami azt mondatja nekem, hogy valamit biztosan jól csinál, ha egy csomó újságírót idegesít.

Lezajlottak németországi választások, most Franciaország következik.

Azt hiszem, bármi is történik Franciaországban, meg fogja határozni, hogy mi történik Európában. Ami Zemmourt illeti, elég vicces lenne, ha nyerne, de nem hiszem, hogy nyerni fog.

Igazából nagyon szeretem a franciákat, eléggé goromba emberek ugyan, de nekik nincsenek ilyen angolszász érzékenységük, így elképzelhető, hogy szavaznak erre a fickóra, aki ilyen felháborító dolgokat mond. Zemmourt teljesen szétszednék az Egyesült Királyságban ez egyelőre nem történne meg.

“Ha nem állunk ki a tradícióinkért, akkor nem lesz jövőnk” — Yoram Hazony a Neokohnnak

Az izraeli filozófus a Neokohnnak elmondta, hogy miért fontos, hogy a konzervatívok vállalják a küzdelmet a szélsőséges ideológiákkal szemben. Hajdú Tímea interjúja.