Régóta tudni lehetett, most már hivatalos: indul a jövő évi elnökválasztáson Franciaország talán legmegosztóbb közéleti személyisége. Az észak-afrikai zsidó származású Eric Zemmourt sokan antiszemitának tartják — olvasható a Tett és Védelem honlapján.
Bár népszerűsége éppen csökken, Eric Zemmour kitartott terve mellett, és bejelentkezett az elnökválasztásra. A 63 éves esszéista-publicista jelenleg a harmadik helyen áll a versenyben Emmanuel Macron jelenlegi elnök és a szintén bevándorlásellenes Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (korábban Nemzeti Front) elnöke mögött, akitől eszmeileg még jobbrább áll.
A magát csupán konzervatívnak valló politikus, akit szeptemberben Orbán Viktor is fogadott Budapesten, évek óta megosztja a francia közéletet provokatív kiszólásaival, szókimondó stílusával, az iszlám és a migráció kíméletlen bírálatával, háromszor el is ítélték gyűlöletkeltés, illetve rasszista diszkriminációra való felszólítás miatt.
A TEV is többször foglalkozott vele, hiszen a hazájában radikális jobboldalinak számító Zemmour a zsidó közösséget is megosztja nyilatkozataival, folyamatosan vita tárgyává téve, hogy antiszemitának tartható-e. A francia főrabbi is annak nevezte, a zsidó hitközség vezetője pedig felszólította a francia zsidókat, hogy ne szavazzanak rá.
A Gatestone Institute-nak írt elemzésében azonban Yves Mamou francia újságíró nem tartja antiszemitának Zemmourt, de ő is emlékeztet leghírhedtebb botrányára, amikor Pétain marsallról és a második világháborúba a nácikkal kollaboráló Vichy-kormányról kijelentette, hogy nem kiszolgáltatta a francia zsidókat a náciknak, hanem valójában megmentette őket ezzel a kompromisszummal.
„Zemmour nem tagadja zsidó származását, és rendszeresen jár zsinagógába. Egyértelművé teszi, hogy nem cionista, de azt is, hogy nem cionistaellenes. Zemmour azt mondja, elsősorban a francia kultúrához és a francia civilizációhoz tartozik”
– állapítja meg róla Mamou, aki szerint a franciák számára nem az a kérdés, hogy Zemmour rasszista-e, hanem hogy az országuk megmarad-e abban a formában, ahogy ismerik.
Mint írja, az 1789-es francia forradalom alatt, majd Napóleon idején a zsidók emancipálódtak, azaz megkapták a többi francia állampolgárnak járó személyes jogokat, cserébe azért, hogy feladják közösségi szabályaikat, mint például az egymás közötti házasságkötést, és el kellett fogadniuk a köztársaság törvényeinek elsőbbságát a vallási törvények előtt. „Zemmour értetlenül áll azelőtt, hogy ezeket a szabályokat, amelyek sikeresen asszimilálták a zsidókat a francia társadalomba, a muszlimoktól már nem követelik meg.”
A Nemzetközi Antiszemitizmus elleni Liga (DDV) honlapján azonban Simon Epstein izraeli történész azt írja (angolul az UnHerd közölte), lényegében Zemmour se mond mást, mint a kirekesztő szélsőjobboldal, csak zsidóként eme nézeket normalizálja.
Epstein szerint
Zemmour történelmi küldetésének tartja, hogy kibékítse a hazafias burzsoáziát és a munkásosztályt, így egyszerre hat a hagyományos jobboldal és a populista szélsőjobboldal szavazóira.
Az a tény, hogy zsidó, megnyugtatja a jobboldaliakat, hogy ő nem lehet fasiszta, tehát szavazhatnak rá.
„Zsidósága távolról sem akadályozza felemelkedését, sőt, éppen a zsidósága az adu ásza. Legyünk őszinték: ez egyszerre mesteri és példátlan. Politikai megfigyelőként lenyűgözőnek találom. Zsidóként be kell vallanom, hogy undorítónak találom”
– írja róla az izraeli történész.
