A jelenlegi határválság rávilágít az EU gyengeségeire – véli Peter Franklin.
Európa egy kontinens, de egyben egy eszme is. A baj az, hogy az első Európa túl nagy a másodikhoz.
A legsürgetőbb probléma jelenleg a Lengyelország és Fehéroroszország közötti határon kialakult válság. A fehérorosz kormány felfedezte, hogy a Közel-Keletről és máshonnan érkező migrációt fegyverként lehet használni az EU ellen. A migránsokat Fehéroroszországba repültetik, majd a lengyel határra szállítják őket, és onnan tolják át a határon. A lengyel hatóságok visszavágnak, és több ezer embert kényszerítenek a két állam közötti senki földjére. Ahogy a hőmérséklet csökken, egyre közelebb kerülünk egy teljes humanitárius válsághoz – és talán egy fegyveres konfliktushoz. Egy olyan rezsim, amely képes embereket fegyverként használni, képes arra is, hogy fegyvereket adjon az embereknek.
Eközben ezer kilométerrel délebbre egy másik válság is kialakulóban van. A daytoni megállapodás, amely 1995-ben békét hozott Bosznia-Hercegovinának, most felbomlóban van. Ez a törékeny állam két fő részre oszlik: a túlnyomórészt szerbek által lakott Szerb Köztársaságra és a Bosznia-Hercegovinai Föderációra, amelyben a bosnyákok és a horvátok alkotják a legnagyobb csoportokat.
Ez sosem volt a legstabilabb megállapodás, de most a boszniai szerbek vezetője, Milorad Dodik lépéseket tett a Szerb Köztársaság függetlenségének megteremtése felé. A legveszélyesebb, hogy fel akarja osztani a boszniai fegyveres erőket. Mi baj lehet ebből?
A kilencvenes évektől eltérően ez most az EU határán történik. Bosznia nagyjából háromszög alakú, és három oldalából kettőt Horvátország vesz körül, amely most már EU-tag. Ha a boszniai állam összeomlik, akkor az EU konfliktusba kerülhet Szerbiával és Oroszországgal (mindkettő a boszniai szerbeket támogatja). Ha ez még nem lenne elég, Törökországot is belekeverhetik – mint a túlnyomórészt muszlim bosnyákok pártfogóját.
Törökország maga is az instabilitás potenciális forrása Európa számára. Erdogan elnök régóta szálka az EU szemében, de legalább hajlandó volt megegyezni a Közel-Keletről érkező illegális migránsok áramlásának megfékezéséről (pénzért cserébe). A hírek szerint azonban rossz egészségi állapotban van – és pártja hatalmi pozíciója egyre inkább csorbul. A közvélemény-kutatások szerint az ellenzéknek van esélye megnyerni a következő parlamenti választásokat. Hogy nyerhetnek-e, azt csak találgatni lehet. De így vagy úgy, de zavarok jönnek – és ez a bevándorlási megállapodás végét jelentheti.
Meg tudna-e birkózni az Európai Unió a határainál kialakuló válságokkal? Nem, mert egyszerűen nincs rá kapacitása. Elég csak Ursula von der Leyen nyilatkozatát megnézni a fehérorosz határválságról. Elítéli a fehérorosz hatóságok cselekedeteit – „hibrid támadásnak” nevezve azokat; de a lengyel, litván és lett kormánynak csak általa nem részletezett „támogatást” ajánl fel. Figyelemre méltó, hogy nem tesz említést az egyetlen olyan uniós ügynökségről, amely képes lenne fellépni ebben az ügyben, vagyis a Frontexről, az Európai Határ- és Parti Őrségről. Bár a Frontex székhelye Varsóban van, a lengyel kormány elutasította az ügynökség segítségét. Nyilvánvaló, hogy a lengyelek nem bíznak az EU határellenőrzéssel kapcsolatos megközelítésében.
Boszniában az Egyesült Államok tartja kézben a helyzetet. Az EU nem sokat segített – még egy olyan diplomáciai jegyzék terjesztését sem tudta megakadályozni, amely Bosznia három részre osztását javasolta. Az amerikaiak elutasították ezt a veszélyes ötletet, de mi lesz, ha elveszítik a türelmüket Európa rendfenntartásával kapcsolatban, és azt mondják az európaiaknak, hogy oldják meg maguknak?
Ami Törökországot illeti, bármilyen megállapodás az EU-val a törökök folyamatos együttműködésétől függ – vagy, ha ez nem elég, akkor a görög és bolgár hatóságok állítólagos erőszakos taktikája felett majd szemet hunynak.
Mindezek a válságok az Európai Unió alapvető tehetetlenségét mutatják. Már unalomig ismételték, hogy az EU a béke megteremtője Európában. Az igazság azonban az, hogy az EU-t a béke teremtette.
Egy olyan politikai entitás, amely nem rendelkezik hadsereggel, rendőrséggel vagy a nemzeti szuverenitás által biztosított legitimitással, nem maradhat fenn mások által létrehozott nemzetközi rend nélkül. Ha ez a rend veszélybe kerül – még ha csak korlátozott mértékben is –, akkor a dolgok elkezdenek szétesni. Nézzük csak meg a 2014-es és 2015-ös menekültválságot, amely hozzájárult a Brexithez, a populista kormány megválasztásához Olaszországban és a magyar vezető, Orbán Viktor hatalmának megszilárdulásához.
Mit tenne egy mélyebb, hosszabb válság az EU-val? Számos lehetőség kínálkozik, és egyik sem jó. A legkevésbé rossz lehetőség az, hogy Amerika a NATO-n keresztül a segítségére siet; ebben az esetben a nyugati rangsor évekre átrendeződik. Másik lehetőség, hogy Brüsszel alkut köt Moszkvával – és lényegében innentől kezdve sarcot fizet az oroszoknak.
Vagy talán az EU elkezdhetné akár egy tényleges európai hadsereg létrehozását, akár a Frontex tényleges hadsereggé való bővítését. Ez azonban problémát okoz a demokratikus elszámoltathatósággal kapcsolatban. Von der Leyen mint főparancsnok? Aligha hiszem. Valószínűbb az, amit már most is látunk, vagyis az, hogy az EU a keleti tagállamokra támaszkodik, hogy tartsák a frontot. Ez azt jelenti, hogy hagyják (sőt, fizetnek nekik), hogy a maguk módján tegyék a dolgokat – ami nem lesz szép. Ahogy Aris Roussinos állítja, még több szögesdrótra, még több falra, még több könnygázra és még rosszabb helyzetre számíthatunk.
Arra mindenképpen számítanunk kell, hogy Fehéroroszország – Oroszországgal a háta mögött – tovább növeli a nyomást. Ha a határvonal átszakad, akkor az illegális migránsok Európába fognak áramlani, ami újabb populista ellenlépéseket gerjeszt. Ne felejtsük el, hogy jövőre elnökválasztás lesz Franciaországban, és hogy a szélsőjobboldali jelöltek a második és harmadik helyen állnak.
Persze a vonal kitarthat. De mi lenne ennek az ára? A Római Birodalom sorsa jut eszembe. Jóval azelőtt, hogy a birodalom nyugati fele elesett és Rómát kifosztották, az államot meghatározó intézmények kiüresedetté váltak. Ez azért volt így, mert minden valódi hatalom kiszivárgott a bajba jutott határvidék légióihoz.
A valóban fontos döntéseket nem a szenátusban vagy bárhol máshol Rómában hozták meg, hanem a Duna és a Rajna menti erődökben és őrtornyokban. A harmadik század válságában, amelyet többszörös invázió és lázadás jellemzett, a római berendezkedést „katonacsászárok” sora bitorolta – olyan férfiak, akik pozíciójukat nem az arisztokráciának, hanem a katonaságnak köszönhették.
Nyilvánvaló, hogy az EU nem a Római Birodalom – de valamiféle birodalom. Mint minden birodalomnak, ennek is ki kell választania egy határt, és meg kell védenie azt.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
EU impotenciája egészen elképesztő
EU ráér cselekedni akkor is ha már 500 millió beszélő majom betelepült. nem kell ezt elkapkodni !
Lukasenko egye meg amit főzött. Ő hívta oda ezeket az embereket, akkor tartsa is el őket. Normális ember ha meghív valakit a házába, akkor nem mondja azt neki, hogy menj már át a szomszédba kajáért, meg aludj is ott, mert nálam nincs hely. Főleg úgy hogy a szomszédnak egy szót se szólt.
Ez EU-nak milyen lehetőségei wannak Lukasenka MEGFEGYELMEZÉSÉRE?
Az EU valóban veszélyben van! Nagy veszélyben, mégpedig legnagyobb ellensége nem más mint az EU – t irányító jelenlegi vezetők.
Az EU-nak marad még kapacitása Izrael baxogatására, a koservágásra, meg egyéb faxságokra?
Az EU egy kihalásra ítélt gittegylet!
Már erős lóganéj szaga van, ami a Piócás ember szerint a legrusnyább állapot