A Likudon belül számos olyan vezető képviselő van, aki abban reménykedik, hogy a költségvetés elfogadása után Netanjahu végre lemond – írja Yaakov Katz a Jerusalem Postban.
Augusztus közepén Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök Hawaiira repült feleségével, Sarával és idősebb fiukkal, Jáirral együtt.
Az utazás több okból is emlékezetes volt. Akkoriban az izraeli kormány a koronavírus negyedik hullámának kezdete miatt óva intette állampolgárait a tengerentúli repüléstől.
Netanjahu figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetést, és felszállt egy San Franciscóba tartó repülőre, és 12 év óta először repült kereskedelmi járaton. Nem chartergép vagy magánrepülőgép volt. Igen, voltak vele biztonságiak, de úgy repült, mint egy átlagos polgár.
Igaza volt. Először is, Netanjahu meghosszabbította az útját. Aztán, amikor visszatért, a felesége és a fia úgy döntött, hogy egy kicsit tovább marad. Amikor eljött Sara ideje, hogy visszatérjen Izraelbe, Jáirnak még mindig nem volt elég. Még egy kis időt akart a paradicsomban tölteni.
Ez volt – ahogy a Likud tagjai később nevezték – a „Hawaii-hatás”.
Egyesek szerint ez még mindig nem múlt el teljesen. Netanjahu – mondják ezek a képviselők – már nem ugyanaz, mint amikor júniusban Naftali Bennett és Jáir Lapid megalakította a jelenlegi kormányt.
Azokban az első hetekben Netanjahu azt ígérte mindenkinek, aki meghallgatta, hogy az új kormány heteken belül megbukik. Amikor ez nem történt meg, hónapok lettek belőle. Még a múlt héten is azt mondta a párttagoknak, hogy van rá esély, hogy a kormány még az állami költségvetés elfogadása előtt megbukik.
(A cikk a 2021-es költségvetés e heti elfogadása után és a 2022-es költségvetés megszavazása előtt íródott.)
Netanjahu és társai hetek óta próbálnak beszervezni egy-egy disszidálót az úgynevezett „váltókoalíció” soraiból, aki a költségvetés ellen szavazna, de eddig csak kudarcot vallottak. Netanjahunak még egy kínos pillanata is volt csütörtök kora reggel, amikor ő – a képviselőház három leghosszabb ideje hivatalban lévő képviselőjének egyike – véletlenül a koalícióval együtt szavazta meg az egyik költségvetési módosító indítványt.
De még a költségvetés nélkül is, Netanjahu a Likudban sokaknak úgy tűnik, hogy már nem képes kivenni a részét az ellenzék vezetőjétől elvárt parlamenti munkából.
Igen, időnként tart egy-egy tüzes beszédet Bennett ellen, de arról is ismert, hogy kihagyja a szavazásokat és a fontos frakcióüléseket, és nem találkozik az Izraelbe látogató külföldi méltóságokkal sem. Nos, ez lehet az ő tiltakozása az új kormány ellen – azzal, hogy nem találkozik a látogatóba érkező méltóságokkal és államfőkkel, kifejezi megvetését a kormány iránt, amelyről ő és követői azt állítják, hogy illegitim.
Másrészt viszont kihagyja a lehetőséget, hogy megmutassa, hogy még mindig államférfi, akit külföldi tisztségviselők keresnek fel. Ellenzéki vezetőként joga van hozzá, és a protokollnak megfelelően kérheti ezeket a találkozókat.
Bármi legyen is az ok, a Likudon belül számos vezető képviselő van, aki azt remélik, hogy a költségvetés elfogadása után Netanjahu végre lemond.
Két hónap múlva például megfog szűnni a biztonsági védelem, amelyhez Szárá és fiai, Jáir és Avner az elmúlt 12 évben hozzászoktak. Nem lesz többé se autó és se biztonsági őrök, akik elkísérik Netanjahuékat tengerentúli útjaikra és Izrael-szerte tett utazásaikra.
Aztán ott van még Netanjahu folyamatban lévő pere. November 16-án Nir Hefetz, Netanjahu egykori vezető tanácsadója és az állam koronatanúja megkezdi a vallomástételt a Bezeq-Walla-ügyhöz kapcsolódó per vesztegetési részében. Netanjahu tiltakozása ellenére a per teljes gőzzel halad előre, és kezd összeállni a kép arról, hogy állítólag hogyan próbálta manipulálni a tudósításokat előnyökért cserébe.
Ha tehát még akar alkut kötni, akkor talán most lenne a legjobb alkalom, mert Avichai Mandelblit főügyész februárban lemond.
Az utódjának keresése már megkezdődött, és bár a következő főügyésznek továbbra is felügyelnie kell a tárgyalást, bárki is kapja meg a munkát, nem lesz annyira érdekelt az eredményben. Mandelblit viszont (még az igazságügyi minisztériumon kívül is) tudja, hogy öröksége attól függ, hogy a Netanjahu-per elítéléssel végződik-e.
Az ő döntése volt, hogy vádat emeljen a volt miniszterelnök ellen, és bármi is történik az ügyben, az meghatározza az örökségét. Az utódja azonban kevésbé lesz elkötelezett – neki nem számít majd annyira, hogy Netanjahut felmentik-e, mint Mandelblitnek.
Ez az a pont, ahol igazán érdekessé válhat a dolog. Ha Netanjahu hirtelen lemond, a Likudnak néhány hónapon belül előválasztásokat kell tartania, hogy új elnököt válasszon.
A párt bennfentesei a jelöltek hosszú listájára számítanak, közülük néhányan már bejelentették, hogy indulnak, míg mások még várnak. A vezető jelöltek között van Nir Barkat, Israel Katz, Gilad Erdan, Miri Regev és Juli Edelstein. Mások, mint Danny Danon, Tzachi Hanegbi és Avi Dichter, várhatóan indulnak, de esélyeiket csekélynek tartják.
A három legjobban dolgozó jelenleg Barkat, Katz és Edelstein. Barkat a hatalmas pénzösszegeket és a választási törvények kiskapuit használja ki – amíg nem írtak ki előválasztást, addig nincs korlátozás arra vonatkozóan, hogy egy potenciális jelölt mennyi magánpénzt költhet –, és felbérelt egy csapat tanácsadót és közvélemény-kutatót.
Edelstein is sok pénzt költ, ami előnyt jelent számára a többi jelölttel szemben. Fokozta aktivitását a párton belül, mióta néhány hete drámai bejelentette, miszerint elindul Netanjahu ellen, és nem várja meg, hogy lemondjon, ahogy a többi jelölt mondta.
Erdan, aki a hónapban távozik washingtoni posztjáról, mint Izrael nagykövete, az ENSZ-ben marad, de várhatóan azonnal visszatér Izraelbe, ha a párton belül előválasztási versenyt hirdetnének. Az elmúlt egy év fényesítette diplomáciai megbízólevelét, de egyben eltávolította őt a párt tagjaitól – nincsenek esküvők, bár micvák vagy központi bizottsági grillezések –, ezért nehéz harcot kellene vívnia, hogy elfoglalja a vezető helyet. Ennek ellenére Erdan várhatóan indul, így biztosíthatja magának a vezető pozíciót, és helyreállíthatja tekintélyét a párton belül.
Katz jól be van kötve a párt intézményein belül, valamint a „setach”, a rendes párttagok mezőnyében, ahol népszerű és elismert. Ez előnyt jelent majd számára egy jövőbeli csatában.
Sokan arra számítanak, hogy egy szavazási forduló után nem lesz győztes – a jelöltek tömött mezőnye miatt nem valószínű, hogy bárki is megkapja a szavazatok szükséges 40%-át. Ha ez így lesz, akkor a két első helyezett között lesz a második forduló.
Ha új elnököt választanak, az valószínűleg a jelenlegi kormány végét jelenti. Még választásra sem lesz szükség. Az izraeli törvények szerint egy konstruktív bizalmatlansági indítvány – ha elfogadják – megbuktatja a jelenlegi kormányt, és azonnal újat állít.
A felosztás a következőképpen fog kinézni: a Likud-Sász- Egyesült Tóra Judaizmus-Vallásos Cionista Blokk jelenleg 53 képviselőt számlál. Az Új Remény elnöke, Gideon Száár már kijelentette, hogy amint új Likud-vezető lesz, minden újra nyitott; a Jaminás Ajelet Shaked pedig már régóta imádkozik egy jobboldali kormányért. Benny Ganz védelmi minisztert sem kell majd meggyőzni, hogy szakítson a jelenlegi koalícióval – ő sem akarja majd miniszterelnökké koronázni ősellenségét, a Jes Átidos Jáir Lapidot, így valószínűleg ő is csatlakozik egy új, Likud-vezette koalícióhoz.
Végül, de nem utolsósorban Bennett, akinek vissza kellene térnie egy hat képviselőt számláló párt vezetőjének lenni, mindazzal együtt, ami ezzel jár – vagy nem jár.
Vajon mindez megtörténik-e? Senki sem tudja. De az biztos, hogy Netanjahu pere folytatódik, és minden nap, ami eltelik, csökkenti annak az esélyét, hogy valaha is visszatérjen. Ő maga is tudja ezt, ahogy párttársai és a Bennett-Lapid koalíció tagjai is. A költségvetés elfogadása segíteni fog abban, hogy kormányuk egyben maradjon, de még mindig messze vannak attól, hogy tisztán lássanak.
