Nem olyan súlyos a helyzet, mint ahogy azt az ember a vészjósló szalagcímek alapján gondolhatná – írja Tom Chivers az UnHerd oldalán.
Vészharangot kongatnak a világ vezetői, akik egymással versenyeznek a rémisztőnél rémisztőbb világvége hasonlatokkal, hogy érzékeltessék „milyen sürgős, hogy megállítsák a klímakatasztrófát.” Károly herceg szerint ez az „utolsó esély”, Justin Welby a Canterbury érsek pedig egyenesen „népirtásnak” titulálta azt, hogy az emberek nem tesznek semmit a klímaváltozás ellen (ezért később kénytelen volt bocsánatot kérni).
„Tényleg ilyen rosszul állnak a dolgok? Ha a főcímeket olvasod akkor igen: katasztrófa felé haladunk, és úgy tűnik nincs visszaút. Állítólag, ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig akkor az a himalájai gleccserek katasztrofális összeomlásához vezethet, szörnyű hőhullámok lesznek az Egyesült Államok déli részén – olvasható a New York Timesban. Sőt, ugyanez a lap egy héttel a COP26 előtt következőt írta: »Ha úgy folytatjuk, mint eddig akkor az évszázad végére, már túl meleg lesz a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában ahhoz, hogy kimenjünk a napra a hőhullámok alatt”
– kezdi a szerző.
Ezekben a cikkekben egy a közös az IPCC-nek (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) az úgynevezett RCP 8.5 szcenáriójára vannak alapozva.
Az igen unalmas névvel ellátott RCP 8.5 a lehető legrosszabb forgatókönyvet tartalmazza.
„Ezt azt jelenti, hogy az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos viták nagy részét egy egyre valószínűtlenebb forgatókönyv határozza meg, ami nem volt valószínű, amikor először előhozakodtak vele, és most még kevésbé az. Minél inkább erre a forgatókönyvre koncentrálunk, annál pesszimistábbnak, és annál reménytelenebbnek tűnik a helyzet”
– fejti ki Tom Chivers.
2007-ben a negyedik IPCC jelentés megjelenésekor a klímatudósok új az üvegházhatás okozó gázok kibocsájtását elemző forgatókönyveket akartak létrehozni, hogy hogyan alakul majd a klíma az elkövetkezendő évtizedekben. A mély tanulmányokhoz időre volt szükség, de közben elő kellett állniuk valamivel.
Így történt, hogy kidolgoztak négy lehetséges szcenáriót, az RCP-et (representative concentration pathways, magyarul: reprezentatív koncentrációs útvonal). Összesen 4 ilyen született az RCP 2.6, 4.5, 6.0 és 8.51. Ezek közül volt egy optimista, két vegyes és egy igen pesszimista. A szerző szerint már a megjelenéskor sokan szkeptikusak voltak, és két szerencsétlen dolog megzavarta a képet.
„Először is a négy forgatókönyv közül egyedül a 8.5-ös képzelt el egy olyan világot, ahol semmilyen klímaszabályozás nem történik meg. A második, hogy a szerzők úgy írták le, hogy „ha így megy tovább, mint eddig a magas kibocsájtás forgatókönyve” – amit úgy értettek, hogy ha a legmagasabb kibocsájtás válik szokásossá, nem pedig úgy, hogy ez lenne az általános” – azonban a 8.5 azonnal félre lett értelmezve fejti ki Chivers.
Így sok tanulmány és cikk ezt vette alapul, miközben ez volt a legrosszabb lehetséges kimenetel forgatókönyve. Mára ez a klímatudomány fő áramához tartozik, amely a Föld szinte élhetetlenné válását vizionálja.
„Nem az a probléma, hogy az emberek foglalkoznak és tanulmányozzák ezeket a forgatókönyveket – állítja Zeke Hausfather, a Breakthrough Intézet klíma tudósa. – A probléma a keretezés, hogy úgy állítják be, hogy ha nem teszünk semmit, akkor ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Ez valószínűleg soha nem volt igaz, de most már biztosan nem igaz.”
Először is az országok igenis hoztak klímatörvényeket – írja a szerző, és egyre több ország igyekszik az üvegházhatású gáz kibocsájtását mérsékelni. Másodszor a világ gyorsabban kezdett átállni megújuló energiaforrásokra, mint azt bárki gondolta volna a tanulmány kiadásakor. Ahhoz, hogy a megtörténjen a 8.5-ös szcenárió a világnak 700%-al kellene növelnie a szénhasználatát.
„Mindez azt jelenti, hogy az RCP 8.5 által vizionált pusztító mértékű felmelegedés teljesen valószínűtlen: várhatóan 3 Celsiussal fog nőni a hőmérsékelt az ipari forradalom előtti időkhöz képest és nem 4,5,6 fokokkal, ahogy a forgatókönyv jósolta”
– a szerző megjegyzi, hogy a 3 Celsius fok is katasztrofális, de nem mérhető össze a legrosszabb szcenárióval.
Chivers leszögezi, hogy valójában nem tudjuk mi fog történni, nem valószínű, de előfordulhat akár a legrosszabb verzió is.
„A klímával kapcsolatos bizonytalanságot az okozza, hogy nem tudni pontosan hogyan játszódnak le a változások. Például, ha a világ forróbb lesz, akkor a jég elolvad. A jég visszaveri a napsugarakat, a föld elnyeli őket. Minél kevesebb a jég, annál melegebb lesz, csökkentve a jeget. Ez felgyorsíthatja a változásokat. Másrészt viszont minél több szén-dioxid van az atmoszférában annál gyorsabban nő a növényzet. Ez moderálhatja a változásokat.”
Pontos forgatókönyvet nem lehet felállítani, nem lehet tudni, hogyan fog reagál minden rendszer az atmoszférában. Például, ha elolvad a szibériai permafroszt vajon nagy mennyiségű szén-dioxidot fog kibocsájtani? Chivers leírja, hogy egy újabb réteg bizonytalanságot ad az úgynevezett „klíma érzékenység”. Nem lehet tudni, hogy a CO2 növekedése pontosan mennyi felmelegedést fog okozni, még az is lehet, bár nem tartja valószínűnek, hogy a káros gázok kibocsájtása ugyan alacsonyan lesz tartva, de a melegedés mégis nagyobb lesz.
Pontosan emiatt vita van az akadémikusok között, hogy szabad-e egyáltalán az RCP 8.5-öt használni.
Fennáll a veszélye, hogy a legrosszabb forgatókönyv használata miatt sok kutatás nem hoz megfelelő eredményt. Például a korallzátony pusztulása bizonyos, ha az átlaghőmérséklet felmegy 4-5 fokra. De ha mégse? Nem modellezték ennek lehetőségét.
Egyes klímatudósok szerint a legrosszabb forgatókönyv használata rontja a helyzetet, mert az emberek azt érezhetik nincs mit tenni, ami egyáltalán nem biztos.
„Ha az IPCC úgy publikálja az RCP-ket, hogy nem teszi hozzá, melyik a legvalószínűbb kimenetel, akkor a döntéshozók és az újságírók nyugodtan kiválasztják az igényeiknek megfelelő forgatókönyvet, mondhatják, hogy nincs probléma, de jelentősen fel is nagyíthatják azt”
– írja a szerző.
Hausfather szerint százalékos valószínűséget kellene csatolni a forgatókönyvekhez: az RCP 4.5-nek 45%-os a valószínűsége a 8.5-nek meg 5%. Arra lenne szükség, hogy lássák az emberek nem minden forgatókönyv ugyanolyan valószínű.
„Minden héten az emberek olyan szalagcímeket látnak, az RCP 8.5 szcenárióra alapozva, hogy „három milliárd embert fenyeget, hogy szinte élehetetlennek lesznek a körülmények 2070-re”. Érthető módon az emberek megijednek. sokan már gyerekeket se akarnak vállalni. Sokkal nagyobb a félelem, mint ami indokolt lenne. Rossz a klímaváltozás, de nem egy elkerülhetetlen katasztrófával nézünk szemben”
– írja Chivers.
A teljes cikket itt olvashatja.
Fotó: Unsplash
