Egy, a második világháború alatt Londonra kilőtt V2-es rakéta maradványait tárták fel egy délkelet-angliai mezőn, ahol a rakéta lezuhant és felrobbant, mielőtt elérte volna célját – írja a LiveScience.
Ez a hatodik nagyobb V2-es ásatás, amelyet a régész-testvérpár, Colin és Sean Welch végeztek, akik több mint 10 éve vizsgálják a brit fővárosra kilőtt náci „bosszúfegyverek” lelőhelyeit.
Több tucat V1-es repülő bomba becsapódási helyét is feltárták már, a modern cirkálórakéták előfutárát, amelyeket 1944-ben és 1945-ben lőttek ki a nácik által megszállt Franciaországból Angliára.
A legutóbbi V2-es ásatáson a Maidstone melletti Platt falu közelében a kutatók – akiket kráterlokátoroknak is neveznek – több mint 1760 font (800 kilogramm) fémtörmeléket, köztük a rakéta égéstermének darabjait találták meg, amikor az 1945. február 14-én éjfél körül felrobbant.
A helyszín ma már mezőgazdasági terület, de a rakéta becsapódásakor gyümölcsös volt. A becsapódás elég messze volt a házaktól ahhoz, hogy senki ne sérüljön meg, de egy idős nő később azt mondta, hogy a robbanás zaja károsította a hallását – mondta Sean Welch a Live Science-nek.
A csapat szeptember végén négy napot töltött azzal, hogy egy géppel és lapátokkal kiássa a bombakrátert. Most akár 18 hónapot is eltöltenek majd a tárgyak konzerválásával, mielőtt régészeti jelentést írnának a megye hivatalos történelmi levéltára számára.
„A csapat fémdetektorokkal kereste meg a robbanás legmélyebb maradványait, amelyek több mint 14 láb (4,3 méter) mélyen voltak a föld alatt”
– mondta Colin Welch.
„[Bár] a rakéta a hangsebesség akár három és félszeresével haladt, a detonáció nem volt szuperszonikus”
– mondta.
A V1-es repülő bombák és a V2-es rakéták az utolsó „Wunderwaffenek”, azaz „csodafegyverek” közé tartoztak, amelyektől a náci vezetés azt remélte, hogy megfordítják majd a háború menetét.
A V2-es rakéták azonban az első szuperszonikus fegyverek voltak, és akik ellen bevetették, azok nagyon féltek tőlük, mert senki sem hallotta, hogy jönnek, és túl magasan és gyorsan repültek ahhoz, hogy elfogják őket.
Bár a V2-esek kifinomultabbak voltak, a V1-eseket sokkal olcsóbb volt legyártani, és inkább a talaj felett robbantak fel, mint a földbe érkezés után, ami hatékonyabb fegyverré tette őket, mondta Colin Welch.
A London elleni V2-es rakétatámadások becslések szerint 9000 civil és katonai személyt öltek meg.
