A Volkswagen és a holokauszt közös múltja

2019.március 19-én a világsajtó széles körben beszámolt arról, hogy a Volkswagen (VW) vezérigazgatója, Herbert Diess bocsánatot kért, amiért náci szlogent idézett fel a vállalat profitjának növelésének leírásakor.

Diess, egy céges rendezvényen használta az „Ebit macht frei” sort, amely visszhangozza az „Arbeit Macht Frei” elhíresült kifejezést (a munka szabaddá tesz). Ezek a sorok, tudni illik, az auschwitzi haláltábor kapuján díszelegtek — írja véleménycikkében az Algemeiner.

Az Ebit a „kamat és nyereségadó-ráfordítások levonása előtti eredmény” gyakran használt rövidítése.

Egyik nyilatkozatában Diess azt mondta sajnálja, az általa szerencsétlenül megválogatott szavakat, illetve nem gondolt arra, hogy ez a két kifejezés összecseng, és elismerte a vállalt a Harmadik Birodalommal való kapcsolatát is.

Tudniillik a Volkswagent 1937-ben alapították Adolf Hitler elképzelésének részeként, hogy a német családok rendelkezhessenek elsőként autóval. 1938. május 26-án a náci vezetők összegyűltek az észak-németországi Fallersleben közelében és letették a Volkswagen Works alapköveit. A tárgyaláson Adolf Hitler is jelen volt és azt jósolta, a Volkswagen – eredetileg Kraft- durch- FreudeWagen néven- a nemzetszocialista népközösség szimbóluma lesz.

A Második Világháború alatt a cég a német hadsereg számára gyártott járműveket, közel 15 ezer kényszermunkást alkalmazva a közeli koncentrációs táborokból.

Az egyik VW üzemmérnök 1944-ben Auschwitzba utazott és személyesen választott ki 300 szakképzett fémmegmunkálót a magyar zsidók deportált tömegeiből és 650 zsidó nőt vittek katonai lőszerek gyártása céljából.

A náci koncentrációs táborok és a Volkswagen közötti kapcsolat akkor erősödött meg, amikor a Fallersleben létesítmény hivatalosan is koncentrációs táborrá vált.

Az „Arbeit Macht Frei” mondatot egyébiránt, bár a nácik népszerűsítették, valójában Lorenz Diefenbach, 19. századi nyelvész és etnológus alkotta meg. A felirat a dachaui koncentrációs táborban jelent meg, amelyet Heinrich Himmler állított fel 1933-ban. Később a szlogen elterjedt a náci koncentrációs táboroknál, így az auschwitzi haláltábor kapuján is látható volt.

Amikor azt hihettük a Volkswagen és a hozzá kapcsolódó márkák; Porsche, illetve az Audi tanultak a hibából, az autógyártó ismét egy mélységesen sértő dolgot tett és bolondok napi „poénját” használta ennek magyarázatára.

Március 31-én a sajtóértesülések széles körben bírálták a cég legújabb reklámszlogenjeként hírhedt Voltswagen nevet. Valójában ez egy reklámfogás volt, amivel szerették volna felhívni a figyelmet arra az elektromos járműre, amelyet a vállalat jelenleg az Egyesült Államokban forgalmaz.

Azonban a reklámfogás egy rosszul kivitelezett marketing-mutatvány.

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) 2015 szeptemberében értesítést küldött a tiszta levegőről szóló törvény megsértéséről a Volkswagen Csoportnak. Az ügynökség megállapította, a Volkswagen szándékosan programozta a turbófeltöltős (TDI) dízelmotorokat úgy, hogy azok csak a laboratóriumi emissziós tesztek során aktiválják a károsanyag-kibocsátás-szabályozásukat, aminek következtében a járművek szennyezőanyag-kibocsátása megfelelt az USA szabványainak a hatósági tesztek során,

miközben akár negyvenszer több szennyező-anyagot bocsátottak ki tényleges használatkor.

A Volkswagen ezt a szoftvert világszerte mintegy 11 millió autóba, köztük 500 ezer az Amerikai Egyesült Államokban üzembe helyezett gépkocsiba építette be 2009 és 2015 között.

Ezek után több ország is elkezdte átvizsgálni a Volkswageneket, melynek következtében árfolyamuk harmadával esett vissza a híreket követő napokban. Martin Winterkorn, a Volkswagen csoport vezérigazgatója lemondott, felfüggesztették a márkafejlesztés vezetőjét Heinz-Jakob Neussert, az Audi kutatási és fejlesztési vezetőjét Ulrich Hackenberget, valamint a Porsche kutatás-fejlesztési vezetőjét Wolfgang Hatzt.

Sokak számára keserű iróniával csengett a levegő mérgezése és a Holokauszt idején a náci Németország szakképzett mérnökeinek „mobil gázkocsi” fejlesztése, melyet akkor a megsemmisítés egyik módszerként alkalmaztak rabok meggyilkolására, Lengyelországban, Fehéroroszországban, Jugoszláviában, a Szovjetunióban és még más a németek által megszállt európai országokban.

Éppen azért, mert a közvélemény folyamatos mérnöki kiválóságot vár el a Volkswagentől, a Porschétól, az Auditól és a csoport többi márkájától, nem indokolatlan a nyilvánosság előtti elégtétel iránti elvárás sem.

Március 31-én a Slate c. lap a következő címmel írt cikket: „Mit várt a VW, a VOLTSWAGEN tréfától? Egy megzavaró reklámmutatvány emlékezteti a nyilvánosságot az autógyártó megbízhatatlanságáról.”

A Sean O’Kane által írt cikk kimondta:

A Volkswagen különféle közösségi médiaoldalai is népszerűsítették a hazugságot. A @VW tweetelt egy képet a hamis Volkswagen logóról és azt írta: „a 66 szokatlan kor a névváltoztatásra.” Ez az amerikai leányvállalat korának, és nem a teljes Volkswagen csoportnak szóló tisztelgés, ugyanis az eredeti vállalatot az 1930-as években alapították, mielőtt a náci háborús gépezet részévé vált volna.

Az amerikai Volkswagen olyan egyértelműen beállt a névváltoztatás mögé, hogy arról az AP, a BBC, és több tucat más hírportál, még a Wall Street-i Wadbuch cég is beszámolt.”

Április 1-jén pedig a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy a Volkswagen AG amerikai leányvállalatának vezérigazgatója kijelentette, személyes felelősséget vállal az otromba tréfa miatt.

Ennek ellenére még mindig rossz szájízt hagy emberek millióiban, ha csak meghallják a Volkswagen, Porsche vagy Audi neveket, Adolf Hitler náci halálgépezeteinek termékeit.

Jó ötlet lehet a vállalat számára az őszinte önvizsgálat, nem csupán a technikai kiválóság terén, hanem megpróbálva kiküszöbölni a hazugság, a megtévesztés és a rossz hozzáállás máig meglévő kultúráját, már csak a profit elérése érdekében.

A második világháború gaztetteinek és szörnyűségeinek felidézése egy rosszul kiötlött, olcsó marketing fogás, nem túl okos gondolat egy olyan vállalat számára, amely ilyen nagy becsben tartja magát és főleg nem egy olyan társaság számára, amelynek kezein annyi ártatlan áldozat vére szárad.

SS-tiszt, izraeli katona és kém: Ulrich Schnaft kalandos élete

Hogyan jutott egy férfi az SS soraiból az IDF kötelékébe, majd egyiptomi kémek közé, és végül a Moszad fogságába?