Ferenc pápa nemrég azt a kijelentést tette, hogy „a Tóra nem ad életet, és nem kínálja az ígéretek beteljesedését”, amely nagy port kavart a zsidó világban. Dél-Afrika főrabbija az Algemeiner hasábjain reagált a mondatokra.
A héten a pápa igyekezett enyhíteni a megjegyzésein és Kurt Koch kardinális, aki a Vatikánban a katolikus-zsidó kapcsolatokért felel, kijelentette, hogy az egyházfő nem kívánt ítéletet mondani a zsidó törvényekre.
Bármi is volt a pápa szándéka, a mondatai azt a klasszikus keresztény félreértést idézték, amely a Tórát csak törvények gyűjteményeként látja, és ami azt gondolja, hogy a Judaizmus a törvények paragrafusait fontosabbnak tartja, mint a törvények morális és spirituális igazságát – írja Warren Goldstein rabbi.
Ennek a vitának a fényében érdemes megvizsgálni a Tórát, amely évezredek óta isteni útmutatót nyújt a számunkra, hogy hogyan élhetünk tartalmas életet -írja a rabbi.
A Judaizmus lényege hogy megértesse az olyan nagy koncepciókat, amik önmagukban túlságosan absztraktok lennének. Mit érnek az értékek, ha nem tudjuk hogyan tudjuk cselekedetekkel is megélni őket?
Paul Johnson történész klasszikusában az Értelmiségiekben dokumentálja, hogy a nagy nyugati gondolkodók, akik nagy ideákról írtak vaskos könyveket, sokszor boldogtalan életet éltek, rosszak voltak a személyes kapcsolataik és tele volt az életük amorális döntésekkel, és nyomorúsággal.
Bertrand Russell értékes hozzájárulással gazdagította a morális filozófiát, de szoknyavadász volt, aki mindhárom feleségét megcsalta. Jean-Paul Sartre humanista nézeteiről ismert, de némán nézte, mikor Hitler elfoglalta Franciaországot, és megpróbálta felmenteni Sztálint. Karl Marx a munkásosztály emancipációját hirdette, de gyakran használt antiszemita toposzokat, és az ideáira később elnyomó rendszerek épültek.
A lényeg, hogy az ideál és a tettek között gyakran nagy a szakadék. Kemény munkát jelent, hogy nagyszerű gondolatokat jó jellemé alakítsuk át, és hogy ezek az ideák egy jobb világot hozzanak létre.
A Tóra pont azzal a szakadással foglalkozik, ami aközött van, amit mondunk, gondolunk, remélünk és amit teszünk. Ferenc pápa megjegyzéseivel ellentétben a törvények természetüknél fogva életet adnak. A Tóra átformáló ereje nem nem a nagy ideákban rejlik csupán, hanem a filozófia és a gyakorlat különleges szintézisében.
Minden törvény vagy micva praktikus és konkrét kifejeződése egy absztrakt ideának arról, hogy hogyan kell erkölcsös életet élni. Például tudjuk, hogy együtt kellene éreznünk másokkal, de a Tóra ad rá egy praktikus tervrajzot, hogy ez, hogy is nézzen ki, részletes utasításokat ad arra nézve, hogyan vigasztaljuk a gyászolókat, látogassuk meg a betegeket, hogyan temessük el a halottakat. Tudjuk, hogy nagylelkűnek kellene lennünk, de a Tóra az, ami praktikus tanácsokkal lát el arra nézve, hogy mennyit, mikor és hogyan adjunk. Tudjuk, hogy pihennünk kéne, hogy át kellene gondolni a dolgokat, amire a Tórának a Sábesz a válasza.
A Tóra lefordítja az értékrendünket és akciótervet ad a számunkra.
Amit Ferenc pápa nem vett figyelembe, hogy ezek nélkül a praktikus mindennapi életünket meghatározó szabályok nélkül, az ideális cselekvést félresöpörnék a vágyaink és a szükségeink. Szabályok nélkül azt tennénk, ami a pillanatban helyesnek tűnik. Tulajdonképpen a Tóra törvényei keltik életre az értékrendünket. A Tóra összekapcsolja a cselekedetet és a célt, hogy beteljesítsük azt az ígéretet, hogy megpróbáljuk jobbá tenni magunkat és a világot.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Fotó: Unsplash
