Elemző: egyre valószínűbb, hogy a Hezbollah meg fogja támadni Izraelt

Sok izraelihez hasonlóan a Hezbollah is megértette, hogy Izrael nem fog lépni Libanonban Washington zöld lámpája nélkül, ami azonban soha nem fog felvillanni – írja Caroline Glick a JNS oldalán.

Augusztus 6-i rakétatámadása nyomán jelentősen megnőtt annak a valószínűsége, hogy a Hezbollah nagyobb háborút indít Izrael ellen.

A Hezbollah azért támadta Izraelt 20 rakétával, mert a Hamász májusi, a zsidó állam elleni offenzívájának eredménye meggyőzte Irán libanoni idegenlégióját, hogy az agresszióval csak nyerhet.

Három hónappal ezelőtt a Hamász bármiféle előzmény nélkül rakétatámadást indított Izrael ellen, és arra buzdította a helyi muszlimokat, hogy pogromokat szervezzenek az izraeli zsidók ellen az ország városaiban.

Izrael a Hamász agressziójára célzott légicsapásokkal válaszolt, amelyek a terrorcsoport katonai infrastruktúráját, parancsnoki és irányítási mechanizmusait és bázisait vették célba.

Azért, hogy fáradságos erőfeszítéseket tett a katonai célpontokra való korlátozása érdekében, Izraelt rasszista, törvénytelen államként rágalmazták, és az amerikai kongresszus progresszív képviselői fegyverembargóval fenyegették meg. Zsidókat támadtak meg az utcákon Los Angelestől New Yorkon át Párizsig és Londonig. A Hamászt viszont ünnepelték. Miközben rakétákat zúdított Tel-Avivra, a nemzetközi közösség, élén a Biden-kormányzattal, több százmillió dolláros „humanitárius segélyt” ígért Gázának. Eddig a Hamász közel egymilliárd dollárnyi felajánlást kapott, és a pénz már tízmilliónként folyik is be.

Mielőtt megindította volna Izrael elleni offenzíváját a Hamász gazdasági válságban volt. Elherdálta az erőforrásokat, tönkretette az infrastruktúrát és kiszipolyozta a 2007 óta általa ellenőrzött Gáza lakosainak jövedelemtermelő képességét. Most azonban, a zsidók elleni legújabb illegális agressziós háborújának köszönhetően, megvan a gazdasági lehetősége arra, hogy fenntartsa terrorhadseregét.

A Hamász, iráni irányítói és a szintén iráni proxy Hezbollah számára a májusi terroroffenzíva tanulsága az, hogy a zsidó állam megtámadása a legjobb gazdasági fejlesztési terv. Ez szükségtelenné tette az Iránra vonatkozó szankciók enyhítését.

Irán tovább pörgetheti a centrifugáit, az Egyesült Államok és Európa pedig finanszírozni fogja a terrorfegyvereit.

A Hamász gázai helyzetéhez hasonlóan, mióta a Hezbollah 2007-ben választásokon, majd 2008-ban katonai erővel átvette az irányítást a libanoni kormány felett, az iráni csoport gazdasági halálcsapdává változtatta a Közel-Kelet egykori bankfővárosát. Libanon nem fizette ki a hiteleit. Infrastruktúrája tönkrement. Az emberek éheznek, és áram, üzemanyag vagy megélhetési lehetőségek nélkül tengődnek. Ezért a Hezbollah úgy döntött, hogy egy korlátozott rakétacsapással teszteli a Hamász gazdasági tervét, hogy lássa, mi fog történni.

És ez bejött. A Hezbollah vezetőjének, Hassan Nasrallahnak mindössze 19 rakétára volt szüksége ahhoz, hogy megüsse a főnyereményt.

Kedden a libanoni média arról számolt be, hogy a Biden-kormányzat 100 millió dolláros segélyt kíván átutalni a libanoni egészségügyi minisztériumnak a COVID-19 járvány kezelésében való segítségnyújtás céljából. Figyelemre méltó, bár a jelentésben nem hangzott el, hogy 2019 óta a Hezbollah ellenőrzi a libanoni egészségügyi minisztériumot.

A Libanoni Fegyveres Erők is kapnak egy kis amerikai támogatást a Hezbollah támadása után. A héten a szenátus előtt tett tanúvallomásában Mira Resnick, a regionális ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes azon áradozott, hogy a LAF „az egyik legkompetensebb partnerük a Közel-Keleten”.

Ami Izraelt illeti, nemcsak hogy alig reagált a Hezbollah önkényes agressziójára, de csatlakozott az Egyesült Államokhoz, amely hangosan kiállt az Irán Hezbollah által irányított gyarmatának nyújtott gazdasági támogatás mellett. A Libanonnal határos övezetben tett körútja során Benny Ganz, izraeli védelmi miniszter újra kinyilvánította, hogy pénzt kíván adni a Hezbollah satrapiájának, hogy az ország ne omoljon össze.

A Hezbollah agressziójára adott amerikai és izraeli válaszok fontos – és veszélyes – leckéket adtak a terrorhadseregnek arról, hogyan kell a jövőben az érdekeit érvényesítenie.

Ami a Biden-kormányzatot illeti, Naszrallah megtanulta, hogy az Irán megbékítésére irányuló amerikai politika kiterjed a megbízottjaira is. Az iráni ajatollahok megnyerése érdekében Joe Biden, amerikai elnök és tanácsadói most úgy vélik, hogy az Egyesült Államok felelőssége a Hezbollah (és a Hamász) védelme Izraeltől. Nem véletlenül állt az adminisztráció azon döntése mögött, hogy az arab médiumoknak azt mondta, hogy Izrael döntését, miszerint a Hezbollahnak szabad utat ad az agressziójához, az amerikai nyomás ösztönözte.

Az adminisztráció azt az üzenetet akarta küldeni a Hezbollahnak és Iránnak, hogy Washington támogatja őket. És biztosak akartak lenni abban, hogy a libanoni nép és az Irán által fenyegetett szunnita arab államok is megértik, hogy a Biden-kormányzat mostantól Irán terror proxyjainak oldalán áll Izrael és más amerikai szövetségesek ellen.

Aláhúzva, hogy a kormányzat nem hajlandó más politikát fontolóra venni, mint az Iránnal szembeni megbékélést, a Bloomberg a múlt héten arról számolt be, hogy a kormányzat kezd beletörődni abba, hogy Irán nem fog beleegyezni a 2015-ös nukleáris megállapodáshoz való visszatérésbe. Az alku megköveteli Irántól, hogy átmenetileg csökkentse nukleáris műveleteinek egy részét, cserébe a hatalmas gazdasági támogatásért és a nemzetközi gazdaságba való visszailleszkedésért. A tömeggyilkos terrorista Ebrahim Raisi elnökké választásával a rezsim cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy nem fog együttműködően reagálni az amerikai erőfeszítésekre.

A Bloomberg jelentése szerint a kormány ahelyett, hogy az új valóság fényében felülvizsgálta volna a megbékélés melletti elkötelezettségét úgy döntött, hogy kevesebbet kér Irántól. Ahelyett, hogy szankciókönnyítést kapna a 2015-ös megállapodásban elfogadott nukleáris korlátozások elfogadásáért cserébe, a kormányzat egyes szankciók eltörlését kívánja felajánlani, cserébe bizonyos nukleáris tevékenységekre vonatkozó korlátozásokért.

Ezzel elérkeztünk Izraelhez. Az arab médiajelentések szerint az Egyesült Államok azért követelte, hogy Izrael ne válaszoljon a Hezbollah agressziójára, mert attól tart, hogy a jelentős izraeli megtorlás még inkább elriasztaná Iránt az amerikaiakkal folytatott értelmetlen tárgyalások újrakezdésétől. Izrael döntése, hogy enged a washingtoni nyomásnak, megmutatta Naszrallahnak, hogy Izrael nem fog lépéseket tenni az Irán vagy annak megbízottjai elleni védekezésre az Egyesült Államok engedélye nélkül.

Igaz, a kormány cáfolta azt a jelentést, hogy az amerikai nyomás miatt állt volna le. De az arab média nyilvánvalóan elutasította a tagadást. Eddig Naftali Bennett miniszterelnök és vezető partnere, Jáir Lapid külügyminiszter Ganz mellett minden nagyobb erőfeszítésben az amerikai irányvonalat követte. Elkötelezték magukat az Iránnal szembeni „nincs meglepetés” politika mellett, amely Washington számára vétójogot biztosít minden izraeli fellépés felett az iráni agresszióval és nukleáris műveletekkel szemben.

Bennett a Hamásszal és tágabb értelemben a Palesztin Hatósággal kapcsolatban is az Egyesült Államokhoz csatlakozott. Támogatja a Gázának nyújtott „humanitárius segélyt”. Yoni Ben Menahem, arab ügyekért felelős szakértő szerint Bennett még abba is beleegyezett, hogy költségvetési támogatást nyújtson, és előkészítse az utat a Palesztin Hatóságnak nyújtott masszív amerikai támogatás megújításához annak ellenére, hogy a Palesztin Hatóság továbbra is fizeti az izraeli börtönökben ülő terroristák valamint a palesztin terroristák családjainak bérét. Mind az amerikai, mind az izraeli törvények megtiltják a Palesztin Hatóság pénzügyi támogatását mindaddig, amíg a terrorista kifizetések fennmaradnak.

A kormány meghajolt az USA és az EU nyomása előtt, és engedélyezte a palesztinok tömeges építkezését Júdea és Szamaria stratégiailag létfontosságú C övezetében, és jelentősen korlátozza az izraeli építkezéseket e területeken.

Bennett még Jeruzsálem ügyében is a kormányzathoz igazodik. Támogatja a Legfelsőbb Bíróság által a Shimon HaTzadik/Sheikh Jarrah perben felajánlott „kompromisszumot”. A per a környéken lévő, palesztin házfoglalók által illegálisan elfoglalt épületek zsidó tulajdonosainak azon törekvéseivel kapcsolatos, hogy biztosítsák a fizikai ellenőrzést a tulajdonuk felett. A Biden-kormányzat és az Európai Unió a házfoglalók oldalára állva azt követeli, hogy a zsidók tulajdonjogát adják át az illegális házfoglalóknak pusztán azért, mert a tulajdonosok zsidók.

Mielőtt ítéletet hozott volna, a Legfelsőbb Bíróság „kompromisszumot” ajánlott, amely megakadályozza, hogy a zsidó tulajdonosok visszaszerezzék az épületek feletti ellenőrzést, és a palesztin lakásfoglalókat a helyiségekben hagyja arra kényszerítve a lakásfoglalókat, hogy elismerjék az épületek zsidó tulajdonának létét. A hírek szerint Bennett ahelyett, hogy elutasította volna az ajánlatot, amely diszkriminálja a törvényes tulajdonosokat pusztán azért, mert zsidók, arra kérte a Biden-kormányzatot, hogy győzze meg a házfoglalókat a bíróság ajánlatának elfogadásáról.

Sok izraelihez hasonlóan a Hezbollah is megérti, hogy amikor Izrael kormánya hajlandó meghajolni az amerikai nyomásnak, hogy felhígítsa Jeruzsálem feletti szuverenitását, és megszegje saját törvényeit, hogy finanszírozza a terroristáknak és családtagjaiknak fizetést adó P.A.-t; amikor a kormány hajlandó vétójogot adni az Irán-barát Biden-kormánynak az Irán atomállammá válásának megakadályozására irányuló erőfeszítései felett, akkor biztosan nem fog lépni Libanonban Washington zöld lámpa nélkül (ami soha nem fog felvillanni).

A Hezbollah valami mást is megtanult a kormánynak a rakétatámadást követő nyilatkozataiból és tetteiből. Megtanulta, hogy Bennett, Ganz és Lapid nem érti a libanoni politikai realitásokat, és hogy ennek következtében a Hezbollah elleni harcra vonatkozó stratégiájuk csak az ő érdekeit fogja előmozdítani.

A védelmi minisztérium forrásai a Breaking Defense honlapnak elmondták, hogy egy jövőbeli támadás előtt Izrael „célpontok gyűjteményét készítette elő Libanonban, beleértve a kritikus infrastruktúrát, amelynek megsemmisítése politikai nyomást kíván gyakorolni a Hezbollahra”.

De mint a múlt hétvégén láthattuk, a Hezbollah immunis a politikai nyomásra, mert erőszakkal ellenőrzi Libanont. A rakétákat egy drúz határ menti faluból működő mobil rakétaosztag indította Izrael ellen. A helyi falusiak dühösen reagáltak arra, hogy földjeiket kilövőállásként használják. Megtámadták a rakétacsapatot, és lefoglalták a rakétaindító berendezéseiket. A rakétaosztag tagjait őrizetbe vették, és a rakétakilövőket lefoglalták.

Három nappal később azonban a dicsőített LAF Walid Jumblatt, drúz vezetővel együttműködve szabadon engedte az osztag tagjait, és visszaadta a rakétaindítót Naszrallah terepparancsnokainak. Akár tetszik nekik, akár nem, Jumblatt és a LAF felismerte, hogy nem szállhatnak harcba a Hezbollahhal. A terrorhadsereg túl erős. A libanoni civil infrastruktúra megtámadása a Hezbollahra gyakorolt politikai nyomásgyakorlás érdekében olyan, mintha Afganisztánban egy iskolát támadnának meg, hogy nyomást gyakoroljanak a tálibokra. Őket ez nem érdekli. És egyébként is, ha Izrael lerombolja a libanoni infrastruktúrát, a Biden-kormányzat fogja finanszírozni az újjáépítést.

A hét elején Raisi Teheránban fogadta a Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád vezetőit. A találkozóról szóló jelentések szerint a találkozó célja az volt, hogy fokozza a katonai együttműködést Irán és palesztin proxy hadseregei között. Az Izraeli Védelmi Erők állítólag azzal a feltételezéssel operálnak, hogy a következő háborúban Izraelt északról és délről egyszerre támadja majd a Hezbollah és a Hamász.

Van egy dolog, amit a kormány tehet annak érdekében, hogy csökkentse a háború esélyét, vagy legalábbis növelje annak lehetőségét, hogy ha valóban kitör a háború, Izrael megerősödve kerüljön ki, és ellenségei meggyengüljenek.

Ha a kormány felmondja a Washingtonnak tett „zéró meglepetés” kötelezettségvállalását, és egyoldalúan lép fel Irán vagy annak megbízottjai (vagy mindkettő) ellen, vagy ha egyszerűen csak megvédi a jeruzsálemi zsidók tulajdonjogát, és bejelenti, hogy elutasítja a kormány azon tervét, hogy a palesztinok számára konzulátust nyisson a fővárosában, akkor megváltoztatja azt a dinamikát, amely egy olyan háborúba sodorja, amelynek megvívására vagy megnyerésére nincs felkészülve. Sajnos a kormány viselkedését és temperamentumát tekintve kevés okunk van azt hinni, hogy ez meg fog történni.