„Nem szabad elmennünk senki szenvedése, megalázottsága, vagy kihasználtsága mellett sem szó nélkül”

Neokohn körkérdést intézett a magyar-zsidó női és feminista közszereplőkhöz, melyben a Mazsihiszt megrázó szexbotrányokkal kapcsolatban kérdeztük őket. Kovács Bernadett, a BZSH Scheiber Iskola igazgatónőjének válaszát közöljük.

Emlékeztetőül, az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. helyes-e a Szombat állásfoglalása, miszerint ha igaznak bizonyulnak a vádak, a kérdéses rabbik továbbra is „rabbiként funkcionáljanak a későbbiekben”?

2. helyes-e, hogy a Mazsihisz a dokumentumokkal alátámasztott és senki által sem cáfolt vádakat nem vizsgáltatja ki?

3. amennyiben az Ön közvetlen közösségében vagy munkahelyén történne hasonló eset, követelné-e az eset kivizsgálását?

A teljes körkérdés itt olvasható.

Az alábbiakban Kovács Bernadett, a BZSH Scheiber Iskola igazgatónőjének válaszát közöljük, változtatás nélkül.

Köszönettel vettem megkeresését, és igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni a feltett kérdésekre. Nincs azonban könnyű dolgom, mert semmilyen konkrét tudásom, ismeretem nincs az említett, talán inkább körülírt esetekkel kapcsolatban, így pusztán a véleményemet tudom általánosságban megfogalmazni.

Biztosan tudom, hogy mindig ki kell állni amellett, akit bántanak, aki sérelmet szenved el, különösen igaz ez, ha a saját vallásunk keretrendszerén belül gondolkodunk. Nem szabad elmennünk senki szenvedése, megalázottsága, vagy kihasználtsága mellett sem szó nélkül.

2017-ben nagyot fordult a világ, amikor a #metoo mozgalom megjelenése ráirányította a figyelmet az elsősorban, de nem kizárólag a nőket érintő szexuális zaklatásra. Fontos és pozitív változás, hogy azóta sokkal szabadabban, nyitottabban lehet beszélni ezekről az esetekről, ami valószínűleg segíti a traumák feldolgozását és biztosan sokat jelent prevenciós szempontból is. A nyitottságot azért is tartom kiemelten fontosnak, mert sokszor az áldozat szégyenként, saját szégyeneként éli meg, amit elszenvedett. Sok eset emiatt marad tisztázatlan, sokszor ezért nem tud róla más, csak az elkövető és áldozata, ami rettenetesen hangzik, különösen akkor, amikor felmérések igazolják, hogy Magyarországon minden 5. nő válik zaklatás áldozatává. Ez a nyitottság azonban veszélyes is lehet. Mindig szigorúan ragaszkodnunk kell a tényekhez, mert a nyilvánosság ereje nemcsak a védekezés, hanem a sárdobálás eszközévé is válhat.

Minden szervezetnek kötelessége kivizsgálni minden olyan ügyet, ahol felmerül a gyanúja annak, hogy a szervezet valamelyik tagja visszaél a lehetőségeivel, és ezzel másokat bánt, rossz helyzetbe hoz, traumatizál. Ezt annál is inkább muszáj megtennie minden szervezetnek, mert másként elveszíti támogatói bizalmát és végül szétesik, eltűnik. Ugyanakkor a szervezetnek mindent meg kell tennie azért, hogy szét tudja választani a tényeket és a „lason hárá-t”, vagyis a pletykát, amelyek terjesztése érdekében állhat akár más szervezeteknek is.

A Budapesti Zsidó Hitközség fenntartásában működő iskola igazgatójaként muszáj hinnem abban, hogy a BZSH és a MAZSIHISZ vezetősége minden olyan megkeresésre reagál, amiben nevüket, arcukat vállaló emberek írják le, mondják el azokat a sérelmeket, amelyeket elszenvedni kényszerültek a szervezet keretein belül. Muszáj hinnem abban is, hogy a tények, a valóság kiderítése, az érintettek meghallgatása után a szervezet vezetői, rabbijai megfelelő döntéseket tudnak hozni.

Úgy gondolom, hogy döntést hozni arról, mi helyes és mi helytelen, az a mi vallásunk keretrendszerén belül igazán egyszerű. A Talmudból (Sabat 31a) tudjuk, hogy Hillél így foglalta össze a zsidóság tanításait: „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másokkal! Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat, menj és tanuld meg!” 

„…a jóérzésű embernek minden idegszála megfeszül”

„Sajnos a Szombatban megfogalmazottak jól tükrözik a magyarországi zsidó közállapotokat” – véli Szilánk Zsuzsa, a Maimonidész gimnázium igazgatója.