Újságírók, baloldali zsidó szervezetek, és Bernie Sandershez hasonló politikusok is kiálltak a mérgező hazugság mellett, amely szerint Izrael megtagadja a koronavírus elleni oltást a palesztinoktól.
Nemrég az Saturday Night Live (SNL) című amerikai szkeccsműsor egyik szereplője, Michael Che viccelődött azzal, hogy Izrael csak lakosságának zsidó felét hajlandó beoltani a járvány ellen. Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője szerint ez nem csupán alábecsüli a zsidók arányát az izraeli populációban (ami 2020-ban 72% volt), hanem diszkriminálta az országban élő arabok, keresztény és egyéb kisebbségeket is.
Che hazug viccével ráadásul azt állította, hogy a zsidók szándékosan okozzák nem zsidók halálát, márpedig ez a modern változata annak az ősi vérvádnak, amely évszázadokon keresztül tüzelte a zsidók ellen irányuló gyűlöletet. A műsorvezető szavai ellen Anti-Defamation League és számos zsidó szervezet is tiltakozott.
De a felháborodásra adott reakció érdekessége nem csupán az, hogy sem az NBC, sem az SNL, sem Che nem kért bocsánatot. Hanem az, hogy a fősodratú média, a baloldali politikusok és a baloldali zsidó csoportok jelentős része implicit módon beállt Che rágalmai mögé.
A The New York Times és az MSNBC cikkei ugyanazt a hamis érvet hoztak fel, miszerint annak ellenére, hogy az oltást Izraelben mindenkinek felajánlották, vallásától és az etnikai hovatartozásától függetlenül, a zsidó állam, mint a Júdeát és Szamáriát, illetve Gázát „megszálló hatalom”, az ott élő palesztinok millióit is köteles lenne beoltani.
Az állítást Bernie Sanders, a baloldali J Street és az anticionista Zsidó Hang a Békéért is visszhangozták.
Ezeket a vádakat tüzelte az is, hogy Izrael külföldi szövetségeseinek is juttatott vakcinákat, valamint egy szíriai fogolycsere alkalmával is az alku tárgyát képezték.
Az a nézet, miszerint Izrael oltóanyagot küld „távoli” nemzeteknek – amint az egy a The New York Times felületén megjelent cikk címében olvasható –, miközben a palesztinokat elmulasztja beoltani, egyfelől annak a jele, hogy az „apartheid állam” rágalom igaz, másfelől Benjamin Netanjahu miniszterelnök cinikus külpolitikai stratégiáját igazolja.
Miután ennyien támogatják Che állítását, egyáltalán nem meglepő, hogy eddig sem a humoristától, sem a főnökétől, a zsidó származású Lorne Michaels-től nem hallottunk bocsánatkérést az ügyben.
Így ahelyett, hogy az eset tanulságul szolgált volna a hasonló esetekre vonatkozóan, amikor egy tudatlan híresség azzal kényszerül szembesülni, hogy valami rettenetest talált mondani, de aztán gyorsan megértve a maga okozta felfordulás következményeit, bocsánatkérésével erősítené meg a hasonló antiszemita hazugságokkal szembeni konszenzust, ennek éppen az ellenkezője történt.
Che „poénja” nemcsak egy Izrael-ellenes rágalmat emelt be a köztudatba, hanem a vérvád legitimálásának eszközeként segített sokkal szélesebb körben elterjeszteni, mint a mostani eset előtt volt, jóllehet már korábban is elő-előbukkant, az olyan fősodorbeli újságíróknak „köszönhetően”, mint a CNN kötelékében dolgozó Christiane Amanpour.
Az az állítás, miszerint Ciszjordániában és Gázában „megszálló hatalomként” Izraelt a nemzetközi jog kötelezi a palesztinok beoltására, ugyanolyan hamis, mint az az állítás, miszerint a nem zsidóktól megtagadják az oltást Izraelben. Az oslói egyezmény egyértelműen rendelkezik e területek egészségügyi ellátásáról, amit a palesztin vezetés hatáskörébe helyezi. Ugyanilyen fontos, hogy a Palesztin Hatóság vezetője, Mahmúd Abbász nem kért az izraeli segítségből az oltás megszerzésében és kiosztásában.
Ugyan a „megszállásról” szóló állandósult állítások alapján csaknem lehetetlen lenne megtudni, hogy e területeken szinte valamennyi palesztin fölött palesztinok gyakorolnak hatalmat. Ciszjordániában Abbász korrupt Fatah pártja, Gázában pedig a Hamász iszlamista terrorcsoport uralkodik. Persze Izrael Ciszjordánia felett gyakorol biztonsági ellenőrzést az állampolgárai védelme érdekében, egyúttal biztosítják Abbász túlélését is. Gáza pedig független palesztin állam, igaz, csak a nevében, hiszen lakosságára a Hamász rémuralma nehezedik, ennek ellenére Izrael kritikusai továbbra is kitartanak azon hamis állítás mellett, hogy a zsidó állam ezt a területet is elfoglalja.
Ahhoz, hogy Izrael ezeken a helyeken oltani kezdjen, át kellene vennie az irányítást a helyi egészségügyi rendszerek felett, amihez vagy engedélyre, vagy katonai beavatkozásra lenne szüksége.
Az is ironikus, hogy Izrael kritikusai és a nemzetközi közösség körében azok, akik úgy gondolják, hogy már létezik palesztin állam, és amelyet ilyenként el is kell ismerni, ahhoz is ragaszkodnak, hogy Izrael az élet minden apró aspektusát menedzselje azokon a területeken, amelyeket a Palesztin Hatóság, illetve a Hamász kormányoz immár 27 éve, az oslói egyezmény gyakorlatba ültetése óta.
Valóban szégyenteljes, hogy a Palesztin Hatóság nem volt képes megoldani a területén élők beoltását, de ez nem Izraelt minősíti. Ezek az elnyomó rezsimek megmutatták, hogy nem érdekeltek a saját embereik megsegítésében. Az érintett kormányok a külföldről kapott segélyek jelentős részét ellopják, vagy terroristáknak folyósítanak fizetéseket és nyugdíjakat belőle (mint a PH), esetleg terrorista támaszpontok és alagutak építésére használják fel (amint azt a Hamász teszi), ahelyett, hogy humanitárius projektek megvalósítására fordítanák, mindenesetre csekély valószínűséggel fogják az egészségügyi ellátást prioritásként kezelni.
Izrael segített, ahol tudott, oltóanyagot is küldött a palesztin egészségügynek. De azok, akik Izrael együttműködését szorgalmazzák a palesztinokkal, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy sem Fatah, sem a Hamász nem akar ilyen együttműködést.
Amint Abbász bebizonyította, Izrael fővárosa, Jeruzsálem egyes részeinek kormányzása iránti igénye annyira fontos számára, hogy még azokat az izraeli erőfeszítéseket is elutasította, amelyek arra irányultak, hogy oltóállomást hozzanak létre a Templom-hegyen az ott gyülekező több ezer muszlim hívő számára, nehogy esetleg ezt az izraeli szuverenitásba való beleegyezésként lehessen értelmezni, a zsidóság legszentebb helyén.
Akkor viszont miért terjesztik ilyen hevesen az ezzel kapcsolatos hazugságokat?
A válasz egyértelmű: habár az oltással kapcsolatos érvek nélkülözik a hitelességet, szépen illeszkednek abba a narratívába, amely Izraelt az emberi jogok egyedülállóan szörnyű megsértőjeként ábrázolja.
Azzal az állítással, hogy megtagadja az életmentő gyógyszert a nem zsidóktól, más régóta fennálló állításokat is megerősít, melyek szerint Izrael egyedülállóan törvénytelen állam.
Éppen ezért Michael Che vicce az SNL-en nem tekinthető a tudatlanság megnyilvánulásának, vagy hibának. Az a rögeszmés vágy, hogy Izraelt az összes elképzelhető rágalommal illesse, beleértve azokat is, amelyek a nemegyszer vérontáshoz vezető régi gyűlöletes hazugságokat erősítenek meg, azon az antiszemita előfeltevésen alapul, hogy a zsidó államnak – egyedül a világ valamennyi nemzete között – nincs joga létezni. Ezért az úgynevezett emberi jogi szervezetek a Közel-Kelet egyetlen demokráciájára koncentrálnak, ahelyett, hogy a zsidó államot körülvevő zsarnoki rendszerekre összpontosítanának.
Izrael nem tökéletes, és a vezetői sem tökéletes emberek. Viszont ezek a vádak nem jogos kritikák: nem azért szidják Izraelt, amit csinál, hanem azért, mert egyáltalán létezik. Ez egyértelműen antiszemitizmus – hangsúlyozza írásának végén Tobin.
