Karácsony és hanuka különös kapcsolata

Bár a zsidó hanuka és a keresztény karácsony ünnepei közt első látásra kevés közös vonás fedezhető fel, kétségtelen, hogy a téli időszak monoteista ünnepei jelentős hatást gyakoroltak egymásra és üzenetüknek számos közös metszete van. Megyeri A. Jonatán írása.

Karácsonykor a názáreti Jézus születését ünnepi a keresztény világ többsége, hanuka ezzel szemben egy, a keresztény megváltó vélt születési dátuma előtt majd kétszáz esztendővel lezajlott sikeres zsidó felkelés évfordulójára emlékszik. A két ünnep más-más okból, de hasonló üzenetet hordoz. A téli napforduló körüli időkre eső mindkét ünnep a fény sötétség feletti diadalát hirdeti, igaz, nem egyforma megközelítésből.

A fény, mint az isteni gondviselés, az igazság és a szeretet szimbóluma hangsúlyos szerepet foglal el úgy a karácsony, mint a hanuka fogalomtárában. A keresztény megváltó születése ugyanúgy a jó győzelme a rossz, az világosság diadala a sötétség felett, ahogy a hős Makkabeusok ellenálltak a túlerőben lévő pogány szír-görög kultúra behatása ellen.

A Talmud rendelete szerint a hanukai gyertyák nyolc estén át kerülnek meggyújtásra méghozzá oly módon, hogy az első este egy, a másodikon kettő, a harmadikon három lángot gyújtunk egészen addig, míg az ünnep utolsó napján nyolc gyertya világít. Az egyre növekvő számú gyertya a polgári időszámítás előtti első században élt Hillél rabbi véleményét tükrözi. Vele szemben a nagyjából ugyan abban az időben élt Sámmáj rabbi fogalmazta meg véleményét, mely szerint a hanukai gyertyákat csökkenő számban kellene meggyújtani, az első este nyolcat, a másodikon hetet és így tovább. Sámmáj rabbi logikája azon alapszik, hogy csakúgy, mint a hanukai csoda során a jeruzsálemi Szentélyben, az egy napra elegendő olaj egyre csökkent, végül a nyolcadik napon elfogyott, hasonlóan csökkenjen fokozatosan a gyertyák száma is.

Hillél rabbi érvelése a növekvő számban meggyújtott gyertyák mellett ugyanakkor egy fontos rabbinikus alapvetést hirdet: amikor szentségről van szó, a cél növekedés, nem pedig a visszalépés.

Feltételezhető, hogy a karácsonyi időszak elmaradhatatlan jelképe, az adventi gyertyák meggyújtása is ezt a logikát követi. Igaz, hogy a 19. század közepén meghonosított szokás az egyes gyertyák mellé más és más jelentést társít, a karácsony ünnepére való készülődés, az „előremenetel és fejlődés” emlékeztet a hanukai gyertyák meggyújtásának rendjére.

Az sem lehet véletlen, hogy a karácsony az egyetlen olyan ünnep, mely este kezdődik és nem reggel vagy éjfélkor. Az Edward Kessler és Neil Wenborn által írt Keresztény-zsidó kapcsolatok szótára című munka egyértelműen zsidó eredetre vezeti vissza ezt a szokást, hiszen közismert, hogy a zsidó naptár estétől estéig számítja a napokat, hűen a Teremtés könyvének verséhez: „És lett este és lett reggel”.

Kessler és Wenborn munkájában e rendhagyó szokás okaként éppen a sötétségben világító fény üzenetének iterálását látja.

Ugyanakkor a hanuka és karácsony közti kölcsönhatás közel sem egyirányú. Egy régi jiddis közmondás úgy fogalmaz, „amint van a keresztényeknél, úgy van a zsidóknál is”, ami tulajdonképpen beismerése a diaszpórában élő zsidókra ható külső befolyás hatékonyságának.

A karácsonyi ajándékozás szokása ugyanis a zsidó hanuka ünnepén is gyors népszerűségre tett szert. Miközben karácsonykor a keresztény világban az ajándékozás szokása a Jézus születésekor tiszteletüket tevő három király illetve bölcs által hozott felajánlására emlékezik, a zsidók körében hanukakor pusztán azért terjedt el ez a szokás, hogy az ünnepi időszakban a zsidó gyerekek se maradjanak meglepetés nélkül. A modern kereskedelem pedig örömmel szolgálja ki, esetenként gerjeszti az ajándékozási lázat mind keresztények, mind zsidók körében.

Hanukarácsony, avagy van-e párhuzam a két ünnep között?

A fény erejének üzenete, a sötétség feletti győzelem reménye pont ezekben a napokban válik igazán hangsúlyossá, mikor a nappalok a legrövidebbek.

A karácsonnyal azonban nem ér véget a téli ünnepkör, hiszen hanuka nyolc napjához hasonlatosan karácsony után nyolc nappal kezdődik a Gergely naptár szerinti újév, mely egyben a keresztény megváltó körülmetélésének és névadásának napja is (circumcisio Domini).

Persze csak elviekben, mert ugyan a názáreti Jézust minden bizonnyal a zsidó hagyományok szerint a születése utáni nyolcadik napon metélték körül (ezt Lukács evangéliuma 2:21 is állítja és noha nem kortárs megfigyelésről van szó, semmi okunk kételkedni ennek igazában) mivel Jézus tényleges születésének napja nem ismert, az újév is mesterségesen, de nem oktalanul kitűzött dátum.

A hanuka és karácsony ünnepek közti párhuzam felemlegetése számos okból fontos, korunkban talán még inkább. Egyrészről nyomatékosítja azt a sokszor és sokak által elfeledtetni kívánt tényt, hogy a zsidóság és a kereszténység közt szoros és ősi kapcsolat van, másrészről eszünkbe juttatja azt, hogy alapvetően mindannyian hasonló értékeket vallunk a jó és rossz, helyes és helytelen, igazság és becstelenség dolgában miközben töretlenül bízunk az isteni megváltásban.

A Hamász ellopta a karácsonyt

Az iszlamista szervezet korlátozásokat vezetett be a Gázai övezetben, hogy a muszlimokat eltiltsa el a karácsonyi rendezvények látogatásától.