Hanukarácsony, avagy van-e párhuzam a két ünnep között?

Idén, mint egyébként igen sokszor, a zsidó hanuka és a keresztény karácsony ünnepe szinte egybeesik és bár a két ünnep más-más történelmi eseményt idéz fel, azért felfedezhetők hasonlóságok az év e különleges napjai közt.

A zsidóság viszonya karácsony ünnepéhez leginkább a tisztes távolságtartással jellemezhető. A középkori Európában ugyanis a keresztény ünnepek, főként karácsony és húsvét idején a zsidó közösségek az átlagosnál is jelentősebb veszélynek voltak kitéve. Az ünnepi hangulatban sokszor illuminált állapotba kerülő keresztények gyakran a helyi zsidókat szemelték ki könnyű prédaként egy kiadós pogromra.

Ezt tetézték a templomokban ünnep idején elhangzott prédikációk, melyek egyre-másra (de leginkább torzítva) elevenítették fel a zsidók szerepét Jézus kereszthalálában, így a „bűnös nép” fiai, akik megtalálhatók voltak a legtöbb európai faluban és városban, a csőcselék dühének váltak áldozataivá.

A zsidók többsége ezért karácsony idején igyekezett nem elhagyni otthonát még a zsinagógák vagy tanházak irányába sem, ezen az estén nem tartottak nyilvános imákat vagy tanulásokat.

A karácsonyi hangulat keserű szájízét az is érzékeltette, hogy az ünnep estéjén, de legalábbis éjfélig, míg a keresztény templomokban misére gyűltek össze a hívek, felfüggesztették a szent tanok tanulását és inkább sakkal, kártyával vagy olyan elfoglaltságokkal töltötték az időt, melyek év közben, a sok fontosabb teendő miatt, nélkülözve vagy egyenesen tiltva voltak.

Az idő előrehaladtával a decemberi periódus is egyre békésebbé vált a zsidók számára. Az emancipáció után megszaporodott vegyes házasságok és a rohamosan növekvő asszimiláció egyre több zsidó otthonba tessékelte be a karácsonyfát, mely nem csak a kikeresztelkedett zsidók számára vált a sikeres beilleszkedés szimbólumává, de a nemzeti – tehát nem feltétlenül vallási – alapon asszimilálódott zsidók is megtalálták benne a törekvésüket leginkább kifejező eszközt.

Sajnos a történelmi sérelmek legtöbbször nem tették lehetővé, hogy figyelmünket a két ünnep közös vonásaira irányítsuk, és a vallásainkat -melyek a nyugati civilizáció alapját képezik – egyaránt jellemző értékekre összpontosítsunk.

Két ilyen szembetűnő érték az isteni gondviselés felismerése és az embertársaink irányába mutatott jótékonykodás.

Mindkét ünnep hitvilágának középpontjában áll ugyanis annak kinyilvánítása, hogy a világot Isten nem pusztán megteremtette és azután magára hagyta, de annak működésében aktív közreműködő, aki teremtményeinek gondját viseli minden pillanatban, és aki a világot egy, a puszta fizikai létnél magasztosabb irányba tereli.

Ennek fel- és elismerése teremtette meg az alapját annak a nyugati civilizációnak, mely korunkban annak árán is igyekszik elszakadni judeo-keresztény hagyományaitól, hogy tudomást venne arról: a liberalizmus és más haladó eszmék nem vákuumban születtek, azokat meg kellett előzze több ezer évnyi tanulási folyamat, kétezer év judeo-keresztény kultúrája.

Csakúgy, ahogy Isten minden pillanatban gondoskodik az általa teremtett világról, hasonló viselkedést vár el tőlünk is, legyünk zsidók vagy keresztények. Az embertársaink irányába mutatott tisztelet, a szegények és hátrányos helyzetűek megsegítése, a vendéglátás magasztossága, a közösségben rejlő kohéziós erő mind-mind olyan értékek, melyekkel az ember ki tud lépni saját fizikai korlátai közül és általuk Istenhez hasonlatossá tud válni.

A jótékonyság, a gyengébbek és rászorulók önzetlen megsegítése olyan erények, melyek nem csak fundamentumát képezik mindkét vallásnak, de ebben az ünnepi időszakban különös jelentőséggel bírnak.

A fény erejének üzenete, a sötétség feletti győzelem reménye pont ezekben a napokban válik igazán hangsúlyossá, mikor a nappalok a legrövidebbek. A sötét estéken felgyúló fények, legyenek azok hanukai lángok vagy a karácsonyi gyertyák szikrái, optimizmust és reményt mutatnak mindannyiunknak közös jövőnket illetően.

Ma, talán mint még soha korábban, a régmúlt hibáit feledtetni próbáló törekvés egyre inkább utat tör. A hazánkhoz hasonló szabad és demokratikus országokban ugyanis mind gyakoribbak a karácsonyfát és hanukai gyertyatartót egyaránt megjelenítő köztéri motívumok, az identitásukat és hitüket büszkén vállalók érzelmeinek tiszteletben tartó „Kellemes ünnepeket!” üdvözletek, melyek egyszerre hangsúlyozzák a különbözőségek erejét és a közös értékek vitathatatlanságát.

Tíz érdekes tény hanukáról

Zsidó otthonokban világszerte vasárnap este gyújtották meg az első hanukai lángot, melyet további hét estén át minden este gyertyagyújtás követ.