Tálas Péter: a Vaskupola-rendszer beszerzése a magyar hadiipar felélesztését is jelentheti

Mérföldkő lehet a magyar hadiipar és a honvédelem életében a napokban bejelentett egyezség: 2022-től hazánk is a Vaskupola radarrendszerével védheti légterét. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője, Tálas Péter lapunknak adott interjújában arról is beszélt, hogy a kiberfenyegetésekre jobban oda kellene figyelnünk, a klímaváltozás kihívásait pedig ma már valószínűleg többen érzik valós veszélynek, mint migrációt vagy a terrorizmust.

Sokan felkaphatták a fejüket a hírre, hogy a kormány több tízmilliárd forint értékben vett a világ egyik leghíresebb radarrendszeréből, az izraeli fejlesztésű Vaskupolából. Ha a múltheti közlemény nem tartalmazta volna, hogy Csehország pár éve ugyan ezt tette, magam is meglepődtem volna. Ön stratégiai védelmi szakértőként mit gondol minderről?

Nemrég a finnek is vásároltak belőle, és többen mások is a világban. Ez egy jó vétel, egy fontos beszerzés, amelynek egyik fő funkciója a régi, a varsói szerződésből maradt orosz technológia leváltása.

Ma ez az egyik legjobb, hanem a legjobb radarrendszer a világon.

Különös előnye, hogy olyan célpontokat is felderít, amelyek egyre inkább meghatározó tényezők a légi műveletekben: ilyenek például a pilóta nélküli repülő eszközök, a drónok vagy az alacsonyan szálló helikopterek is.

Szükség van ma Magyarországnak erre a NATO-tagjaként?

Annál is inkább, mert tudnunk kell, hogy a légtérvédelem az egyik legintegráltabb közös védelmi feladat NATO-n belül. Magyarországon a katonai célú légtérellenőrzés a legösszehangoltabb terület a szövetséggel, ezt a belépésünktől kezdve kellett harmonizálni a szervezet sztenderdjéhez. Tehát egy közös légvédelmi rendszer tagjaként is a NATO tagjai vagyunk. Ehhez a tagországok úgy járulnak hozzá, hogy a szervezet által meghatározott követelmények alapján működtetik a radarrendszereiket. Az így szerzett adatokat pedig továbbítják a közös rendszerbe.

Vagyis ez a vásárlás nem egy külön út, hanem valószínűleg a NATO-val is összehangolt folyamat eredménye.

Mit is tud ez a rendszer jobban mint más piaci szereplők termékei?

Bár nem vagyok radar-szakértő, de az azért tudható, hogy nagyon sok mindennel szemben bevethető. Repülőgépek, drónok, kilőtt aknák, alacsonyan szálló helikopterek, sőt, még ballisztikus rakéták ellen is. Mivel még a kritikusai szerint is legalább 60 százalékos hatékonysággal képes az elhárításra, ez egy elég jó aránynak mondható.

A Hamásszal szembeni fellépések tekintetében ez a számarány még ennél is jobb: 85-90 százalékos hatékonyságot szoktak megadni az izraeliek.

Ami a technológiáját illeti: ez egy multifunkciós rendszer, különböző üzemmódokban különböző feladatokat lehet végrehajtani vele. Egyszerűen azzal, hogy egy nagy teljesítményű mikrohullámú adó mechanikus forgatása helyett egy kisteljesítményű adókból felépített rács elektronikus forgatásával oldják meg a légtérfigyelést, vagyis másképpen pásztázza a légteret. Emellett egy jóval rugalmasabb és sokkal gyorsabb letapogatást tesz lehetővé. Fontos, hogy időjárástól függetlenül is alkalmazható, könnyebben lehet mozgatni és még tűzérségi lövedékek észlelésére és bemérésére is alkalmas. Ilyen értelemben is ez egy minőségi javulást fog biztosítani.

Mivel Izrael több más országnak is eladott már a rendszerből, ez arra enged következtetni, hogy a technikai fejlettség szintjén még az amerikaiakat is lepipálják. Ez pedig azért ebben a szakmában elég jó referencia.

ELTA-ELM-2084 MMR – Multi Mission Radar Family

GeneralThe ELM-2084 is a mobile S-Band Multi-Mission Radar (MMR) Family implementing an advanced 3D Active Electronically Steered Array (AESA) supporting mod…

Egyelőre annyit tudni, hogy 2022-ben érkezik a radarrendszer. Miért nem lehet pontosan tudni a részletekről? Például arról, hogy mennyit is veszünk? Ön szerint például mennyire van szükségünk?

A pontos részletek hiányában én sem tudok biztosat mondani. Valószínűleg arról is szól a történet, hogy mennyiben akarják feljavítani a mostani technikát. A régi szovjet technika nehezen mozgatható és lecserélésre vár. Abból, amit a sajtóból lehet tudni, azt gondolom, hogy a mi bevásárlásunk nagyobb, mint a cseheké volt pár éve. Ők akkor nyolc radarrendszert vettek, több mint 36 milliárd forint értékben.

Van ennek az ügymenetnek egy olyan fontos aspektusa is, amit minden ilyen volumenű beszerzésnél lehet látni: a kormány erősen törekszik arra, hogy gazdasági és ipari együttműködés is létrejöhessen hozzáadott értékként. Ez, ha tetszik, a magyar hadiipar felélesztését is jelenti.

Ez az elv minden utóbbi nagyobb hadiipari beszerzésnél is látszik. Részben olyan országokból veszünk, akikkel erős gazdasági kapcsolataink vannak. Például Németország is ilyen. Szerintem itt is arról lehet szó, hogy magyar gyártással is lesznek majd fejlesztések, talán még a készreszerelés is hazánkban valósulhat meg. Ez pedig munkahelyteremtés és technikai továbbképzés szempontjából is egy nagyon fontos szempont. Az, hogy a minapi bejelentés után egyelőre még nincs konkrét információ a számokról, az annak is lehet az oka, hogy a felek között a termékvásárlás ténye mellett az előbb pedzegetett körülmények – tehát, hogy lesz-e ebből haditechnikai és összeszerelési, ipari vagy fejlesztési kooperáció – még nem végleg eldöntöttek.

Mit válaszolna azoknak, akik esetleg sokalják a magyar kormány és Izrael közötti több tízmilliárd forint értékű üzletkötést?

A mostani időszak az utóbbi 30 év egyetlen igazi haderő-modernizációja. Eltekintve a Gripen repülőgépektől, a rendszerváltás óta nem került sor a honvédség eszközrendszerének ilyen méretű lecserélésére.

Most azért szükséges mindez, mert 30 évig nem volt hasonló. Előbb-utóbb ezt mindenféleképpen meg kellett volna lépni, tekintettel arra, hogy egy-egy ilyen fegyverrendszernek 20-25, maximum 30 év a normál élettartama, ami ugyan folyamatos modernizációval és megfelelő karbantartással kitolható – azonban a Magyar Honvédség az ilyen jellegű modernizációt is kihasználta a ma már technológiailag is elavult szovjet-orosz rendszereken.

Meglátásom szerint a kormányzat egy technikailag fejlett haderőben gondolkodik. Ez azért fontos, mert a fejletlenebb haderőknél sokkal több katonára van szükség. Ne felejtsük el, hogy a modernebb technikák általában kisebb és jobban képzett személyzetet igényelnek. Nézzék meg Izraelt! Az egész régió vélhetően legmodernebb és legszakképzettebb haderejével van dolgunk. Tehát a beszerzés már ebből a szempontból is indokolt. Azt is érdemes szem előtt tartatani, hogy NATO-tagként sokszor hivatkozunk a washingtoni szerződés négyes és az ötös cikkelyeire, a konzultációra és a kollektív védelmi paragrafusra, de van ennek egy hármas cikkelye is, amely szerint első megközelítésben minden egyes tagország a saját haderejével védi önmagát, és csak miután rendelkezik megfelelő nemzeti önerővel, tudja ezeket a képességeket, eszközöket felajánlani a NATO-nak is.

Vagyis a nemzeti hadseregek modernizációja az a szövetség modernizációját is jelenti.

Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a 2014-es ukrán válság óta a NATO egy határozott fordulatot tett a területvédelem felé. Ez megfigyelhető annak a betartatásával, hogy a tagállamoknak két százalékos GDP-hozzájárulással kell a haderejüket fejleszteniük, valamint a szervezet főleg a keleti szárnyát kezdte el erősíteni. Ez látható a szomszédos országainknál is végbemenő haderők modernizációjából is.

Ezek a mostani bevásárlások az elkövetkező 25-30 évre szabják meg azt, hogy milyen lesz a Magyar Honvédség.

Hiszen a következő két-három évtizedben fogjuk használni ezeket az eszközöket. Ez azt is jelenti, hogy egy erős az európai védelempolitika felé fordulás is tapasztalható Magyarországon, a beszerzésekben Franciaország és Németország felé. A NATO-tagjaiként tehát, a hasonló hadiipari modernizáció következményeként ezekkel az államokkal leszünk a legkompatibilisebbek az elkövetkezendő évtizedekben. Ez persze a fejlettségre vonatkozik elsősorban. Ehhez pedig az izraeli technika sokat tud nekünk segíteni. A Közel-Kelet legfejlettebb haderejével nyilván nem leszünk egy szinten, nem is kell lennünk, mert már a biztonsági környezetünk, de az általuk is használt haditechnika számunkra is konkrét előrelépést jelent. Vagyis, ha hosszú távon is modern haderőt akarunk, akkor mindenféleképpen olyan eszközöket érdemes venni, amelyek ma vezetők a területükön. Ha ezzel még azt is el tudjuk érni, hogy a gazdasági kapcsolatok vagy az ipari együttműködés is felfut, vagy ennek valamilyen hadiipari hozadéka is lesz, akkor az még jobb. Egyébként megfigyelhető, hogy szemben a korábbi beszerzésekkel,

a magyar kormányzat ma láthatóan arra törekszik, hogy a beszerzések a magyar gazdaságnak is haszonnal járjanak.

Vagy tőkebefektetéssel – lásd: gyárépítés munkahelyteremtéssel – vagy technológia-transzferrel. Utóbbiból eléggé ránk is férne, mert sajnos a sok összeszerelő-üzemi munka mellett kevés olyan terület van, ahol mi mérnöki és fejlesztői, vagyis magas hozzáadott értékű munkákat tudunk végezni. Ugyanis minden ilyen új rendszerrel egy új technológiai kultúra kerül be az országba. Akik alkalmazzák, azoknak értenie kellene ahhoz, hogy miképp is működnek ezek a rendszerek.

Mindaz, amit az imént elmondott, ön szerint mennyire cseng össze azzal az ön által egy idei interjúban felvetett gondolattal, miszerint: „a jelenlegi magyar külpolitika a konfrontatívabb érdekvédelem politikáját preferálja”?

Én ezt alapvetően az Európai Unióval összefüggésben, és a nyugati szövetségeseinkhez való viszonnyal kapcsolatban értettem, a politikai viták szintjén. De az tény, hogy egy-egy ilyen beszerzésben benne van mindig az is, hogy a tranzakciók egyes országok politikai orientációját is érzékeltetik.

Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának dékánja 2015-ben. MTI Fotó: Illyés Tibor

Izraelt nézve ebben semmi meglepetés nincs, hiszen az utóbbi időkben sokat hallani: a két állam között szinte még sosem volt ennyire jó kapcsolat.

Ez így van, és ezért ez akár azt is jelentheti, hogy a felek e bizalomra építve a hadiipari együttműködés terén is úgy tudnak egyeztetni, hogy az akár a konkrét piaci árnál egy előnyösebb vételi konstrukciót is jelenthet. Minden ország politikailag is befolyásolt egy-egy beszerzésben. És itt mindenekfelett legalább egy erős kölcsönös bizalmat is kell, hogy feltételezzenek a felek egymásról. Az ilyen modern technológiáknál ugyanis nem mindegy, hogy ki a vevő. Nyilvánvaló, hogy Izrael sem mindenkinek értékesíti a csúcsfejlesztésű technológiáját, pláne, ha az a biztonság egy ilyen érzékeny területét érintő eszköz. És még egyszer, ne felejtsük el, hogy az ilyen nagyobb ügymenteknek komoly összgazdasági hatásai is vannak. Vagyis ott, ahol jobb a gazdasági kapcsolat, ott nagyobb lehet a kompenzáció vagy a járulékos hasznok játéktere is.

Mint a migráció és a terror kérdéseinek szakértőjétől kérdezem: regionális és globális értelemben maga szerint mi az, amivel a magyar embereknek és Magyarországnak óvatosnak kell lennie 2021-ben?

Tapasztalataink és egy hazai kutatás szerint úgy vélem, hogy jövőre nem a migráció vagy a terrorizmus lesz az, amivel óvatosabbnak kell lennünk. Hanem sokkal inkább a kiber- és a hibrid fenyegetések, illetve a klímaváltozás. Ez utóbbi számunkra is némi meglepetést okozott, de a tavalyi felmérésünk szerint a magyar lakosság számára egyre inkább fontos és meghatározó kérdéssé válik a klímaváltozás és az ebből adódó kihívások.

Amíg a 2015-ös migrációs válság nagyon komoly politikai, társadalmi és pszichológiai sokkot okozott a magyar társadalomnak, addig a klímaváltozás okozta kihívások 2019-re még a migrációnál is többeket késztetett arra, hogy aggodalmukat fejezzék ki a problémával kapcsolatban.

Az éghajlatváltozás különben a közösségi médiában elég régóta téma, általában a nemzetközi médiában is, talán a magyar médiában még kevésbé. Bár tavaly ősztől megfigyelhető, hogy a kormány is elég sokat beszél erről a témáról. A migráció stratégiailag továbbra is fontos, de aktuálisan szerintem nem. Nem valószínű egy a 2015-öshöz hasonló újabb migrációs hullám a közeli jövőben. Én alapvetően a demográfia okokat látom a tartós migrációs kihívás mögött, különösen Afrikában, ahol a népességnövekedés meghaladhatja az országok megtartóképességét. Ezért

az európai és a magyar biztonságpolitikának is nagyon erősen kell figyelnie azokat a lehetőségeket, hogy miképp tudja támogatni ezeknek az afrikai országoknak a megtartóképességét.

Enélkül ugyanis sokkal nagyobb az esélye annak, hogy útnak indulnak az emberek.

A terrorizmus eddig elkerült bennünket, s ennek a fő oka az, hogy jelenleg az európai terrorizmust alapvetően a fundamentalista, szélsőséges, iszlamista hátterű terrorizmus jellemzi és határozza meg.

Ez a jelenség viszont leginkább azokban az országokban érhető tetten, ahol jelentős muszlim közösségek vannak. Kelet-Közép-Európában csak kevés ilyen ország van. Így a terrorveszély ebből a szempontból Magyarországot is csak kevésbé érinti.

Ez nem jelenti azt, hogy ne gondolnám valósnak a magyar társadalom terrorizmustól és a migrációtól való félelmét, de ezekben nagyon erősen benne van a közbeszéd és a média torzító hatása.

Nem vagyok biztos abban, hogy a klímaváltozás fontosságának növekedésében ne lennének benne viszont a saját tapasztalataink. Az emberek látják, hogy milyen szélsőséges időjárási jelenségek lehetnek. Úgy érzem, tehát, hogy

a hibrid és a kíberveszélyek mellett a klímaváltozásról kellene olyan diskurzusokat folytatnunk, mint amely valódi és létfontosságú kérdése a biztonságunknak.

Annál is inkább mivel úgy tűnik, hogy a jövő generációjának ezek lesznek a legnagyobb kihívásai.

A korábban már idézett interjúban úgy fogalmazott: „Egy nagy generációs korszakváltás előtt állunk, hiszen nem történt még meg a digitális bennszülöttek politikai hatalomátvétele. Ez számos területen alapvetően fogja megváltoztatni a világról és biztonságról való gondolkodásunkat, szemléletünket. Remélem, ennek következtében pedig a biztonságpolitika gyakorlatát is.” Kifejtené ezt?

A világban még mindig a digitális bevándorlók alkotják a politikai vezetés nagyobb részét. Vagyis azok, akik nem ebben digitális világban szocializálódtak. Szerintem ez egy döntő jelentőségű tény. Előbb utóbb a fakenews-okat és az interneten keresztüli fenyegetéseket is sokkal jobban fogják azok kezelni, akik ebben nőttek fel, vagyis azok, akiket a digitális bennszülötteknek nevezek. Ezek a mai húszas-harmincas generáció tagjai. Látni kell, hogy aki az internettel nőtt fel, annak eleve más a világhorizontja, bátrabban, tudatosabban és okosabban használja a modern digitális eszközöket. Úgy vélem, hogy ennek következtében egy teljesen más és új szemlélet fog majd uralkodni a biztonságpolitikában is, és ezt már most lehet látni a globális kihívások kapcsán. Mert például a klímaváltozás fontosságát is a fiatalabbak hangsúlyozzák erőteljesebben. A digitális bennszülöttek mindezek következtében egy kevésbé provinciális társadalomban fognak majd élni, mint amiben mi felnőttünk, s ez remélhetőleg érvényesül majd a biztonságpolitika gyakorlatában is.

Magyarország is Vaskupola radarrendszerével védheti a légterét

A magyar hadsereg megvásárolja Izraeltől a kis hatótávolságú rakéták és tüzérségi lövedékek ellen védelmet nyújtó Vaskupola rendszer radarrendszerét.