Az amerikai elnök Irán gyengítése érdekében kibékítheti Katart Szaúd-Arábiával és a környező országokkal.
Trumpnak múlt héten sikerült tető alá hoznia egy izraeli-marokkói békemegállapodást, és további tervei is vannak az utolsó hivatalban töltött hetekre – vélekedik Neville Teller író, Közel-Kelet-szakértő az Eurasia Review-nak írt véleménycikkében. Kérdés, hogy vajon Trump még utolsó erőfeszítéseként véget tud-e vetni az öbölválságnak, és az is, miért látogathatott veje, Jared Kushner november 30-án a térségbe. Kushner Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel találkozott Rijádban, két nappal később pedig Katarba utazott, hogy az emírrel tárgyaljon. Katar és Szaúd-Arábia egy lépéssel közelebb került a békéhez – legalábbis a médiaértesülések szerint.
Katar földrajzilag, politikailag, gazdaságilag és befolyás szempontjából is egyedülálló a közel-keleti államok között. A Perzsa-öbölbe nyúló kis félsziget nagyhatalmi törekvései rendre összezavarták, vagy feldühítették az Öböl-menti országokat az elmúlt években. Katar világelső az egy főre jutó GDP tekintetében, ezért megengedheti magának azt a luxust, hogy a saját feje után menjen, és ne vegye figyelembe a környező országok érdekeit. Az ország olyan iszlamista szervezeteket támogat, mint a Hamász, az egyiptomi Muszlim Testvériség, vagy a szíriai ellenzéki harcosok, ezt pedig nem nézik jó szemmel a környező országok.
A félsziget viszont egyúttal az Egyesült Államok kulcsfontosságú szövetségese is. Az ország egykori külügyminisztere állítólag azt mondta:
„mi nem tartunk ellenségeket, mindenkivel szóba állunk”
– a katari tulajdonban lévő Al Jazeera médiahálózaton keresztül biztosan. Katar úgy akarta kiterjeszteni befolyását a régióra, hogy mindenkivel jó viszonyt tartott fenn.
2014 áprilisában viszont a 33 éves Al-Thani emír, aki akkor alig egy éve volt hivatalban, meggondolatlanul aláírta a rijádi megállapodást. A megállapodás értelmében az ország többé nem támogathatott volna iszlamista szervezeteket, és nem avatkozhatott volna bele az Öböl menti államok belügyeibe. Szaúd-Arábia, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek arra számítottak, hogy Katar tényleg felhagy a Muszlim Testvériség támogatásával, csökkenti a szélsőségesek jelenlétét az Al Jazeerában, és nem kritizálja többé Abdel Fatah Al-Sisi egyiptomi kormányát.
Hamar felismerték, hogy erre hiába várnak, a türelmük pedig három évig tartott: 2017. június 5-én előzetes figyelmeztetés nélkül kereskedelmi blokádot vontak a félsziget köré, és elvágtak minden diplomáciai és földi, légi, vízi közlekedési kapcsolatot Katarral. Fontos megjegyezni, hogy két héttel a lépés előtt Trump Szaúd-Arábiába látogatott, ahol az arab világ mintegy 50 vezetőjével tartott csúcstalálkozót.
Az Irán és Törökország által küldött vízi élelmiszer-ellátásnak köszönhetően Katar három éve képes együtt élni a blokáddal. Az ország a világ legnagyobb cseppfolyós földgáz-exportőre is, ezzel pedig a blokád teljesen értelmét veszítette, hiszen nem rengette meg az erre épülő katari gazdaságot.
December 4-én Mohamed Al-Thani katari külügyminiszter optimistán nyilatkozott a válság megoldásáról, és a New York Times is úgy látja: Trump most már szeretné feloldani a blokádot, hogy ezzel is gyengítse a katari gazdaságot életben tartó iráni rezsimet. Trump azt javasolta Szaúd-Arábiának, hogy nyissa meg légterét a katari légitársaság előtt – Katar jelenleg dollármilliókat fizet Iránnak, hogy gépeik átrepülhessenek az iráni légtéren. Ha az Ábrahám-megállapodás mellett az Öböl-menti államokat is sikerülne kibékítenie Trumpnak, azzal tovább erősíthetné béketeremtő szerepét a történelemben.
