Idén Donald Trump december 9-ére tervez egy fehér házi hanuka összejövetelt, és bár kérdezhetnénk azt is, hogy az amerikai elnök miért egy nappal hanuka előttre szervezi a gyertyagyújtást, inkább nézzük meg, hogyan vált hagyománnyá a zsidó fény ünnepének megtartása a Fehér Házban. Cseh Viktor írása.
Az amerikai történelemben sokáig csak egyetlen decemberi ünnep volt reprezentálva, ami nem meglepő módon a karácsony volt. Az első karácsonyi partit 1800-ban John Adams elnök tartotta, melyen jelen volt a négy éves unokája is, és oda még néhány kormányközeli tisztviselő és azok gyermekei kaptak meghívást. Hivatalosabb eseménynek számított, amikor 1923-ban Calvin Coolidge bevezette a gyakorlatba a fehér házi karácsonyfa díszégőinek meggyújtását, mivel párhuzamosan ünnepi beszédet is mondott.
Azonban, ezek a decemberi, ünnepi beszédek kizárólagosak voltak, csak a keresztényekről szóltak, a más vallásúakról és a szekulárisakról tudomást sem vettek. Habár Harry S. Truman elnök sem érintette soha egy szóval hanukát, a nevét mégis meg kell említenünk a témában: ugyanis 1951-ben David Ben-Gurion, Izrael Állam miniszterelnöke hivatalos látogatása során hosszabban beszélt neki az ünnep lényegéről és az ovális irodában meg is ajándékozta Trumant egy hanukiával.
A hanuka amerikai köztudatba kerülésével még több mint egy fél évszázadot kellett várni. 1979. december 17-én Jimmy Carter elnök kisétált a Lafayette Parkba, ahol a helyi Chábád-Lubavics kezdeményezésre felállított menórát gyújtotta meg és egy rövid beszédet is tartott. Irónikus módon, habár szép gesztust tett a zsidók felé, pont ő volt az a demokrata elnök, aki szemükben a történelem egyik legkevésbé favorizált elnöke volt: amikor egy évvel később választásokat tartottak, akkor a zsidó szavazatok kevesebb mint felét kapta meg, kevesebbet, mint 1928 óta bármelyik demokrata jelölt.
Carter gesztusa után elismerést nyert, hogy nem mindenki ünnepli a karácsonyt, így akkortól kezdve az elnök már nem általánosságban, az egész társadalomnak kívánt boldog karácsonyt, hanem csak azoknak, akik ténylegesen (vallási) ünnepként is tartják. Ezután hanuka is az elnöki protokoll része lett, igaz, a következő tíz évben ez, a beszédeken kívül a köztéri hanukiák, a „nemzeti menóra” meggyújtását jelentette.
A zsidó fény ünnepét 1989-ben George H. W. Bush vitte be a Fehér Házba. A hanukiát pedig az 1926-ban alapított ernyőszervezet, az Amerikai Zsinagóga Tanács (Synagogue Council of America) adta. Azonban, Bush elnök bár behozta a menórát a Fehér Házba, de ő nem gyújtotta meg a mécseseket. Az első amerikai elnök Bill Clinton volt 1993-ban, aki egy csapatnyi gyerekkel gyújtott hanukagyertyákat az ovális irodába. Az esemény még címlapra is került, miután a hat éves Ilana Kattan lófarka a lángokban kissé megperzselődött, és állítólag Clinton puszta kézzel oltotta el a parázsló hajat.
A hanukai gyertyák gyújtása a Clinton évek alatt egyre nagyobb hangsúlyt kapott, emlékezetes esemény volt, amikor 1998-ban Clinton Jeruzsálemben csatlakozott Ezer Weizman izraeli elnökhöz hanuka első estéjén. Ezektől függetlenül viszont ő sem tartott a Fehér Házban az elmúlt évekből ismert hanukai partikat, helyette az éves ünnepi estre kaptak meghívót a prominensebb zsidó vezetők.
Az első elnök, aki bevezette a fehér házi hanukai partit és azon gyertyát is gyújtott, az George W. Bush volt 2001-ben. Érdekes megemlíteni, hogy a partik csak 2005-től lettek teljesen kóserek, így akkortól kezdve már ortodox emberek is feltűntek az eseményen. Mivel a Fehér Ház rendezvényeire minden esetben helyben készítik az ételeket, ezért az estére az egész konyhát évente kikóserolják.
A hagyományt folytatta Barack Obama is, aki egyébként 2009-ben a peszáchot is meghonosította a Fehér Házban. És természetesen Donald Trump is megtartja a hanukát, már csak Ivanka leánya miatt is, akiről köztudott, hogy Jared Kushnerrel kötött házassága előtt áttért a zsidó vallásra.
A Fehér Házas hanukai összejöveteleket egyébként többször az ünnep valós ideje előtt tartják, ezért olyankor vagy nem mondtak áldást a gyertyagyújtásokkor, vagy az áldásban az Örökkévaló nevét „Hásem”-ként mondják, hogy az áldás ne legyen hiábavaló.
Jonathan D. Sarna www.vosizneias.com-on megjelent írása nyomán.
