Alig több, mint egy héttel a választások előtt még a konzervatív táborban is eltérő vélemények keringenek arról, ki lehet az alkalmasabb jelölt.
„America great again, again” — hirdeti oldalán a The New York Post, amely nem okozott túl nagy megdöbbenést hétfői cikkével, amiben világosan deklarálták: a szerkesztőség Donald Trump újraválasztásáért szurkol. Ennél valamivel meglepőbb az — amúgy szintén konzervatívként számon tartott — New Hampshire-i Union Leader választása, ugyanis a lap ezúttal nyíltan Joe Biden mögé állt be.
Az amerikai lap történetében 100 éve nem történt olyan, hogy egy személyben demokrata elnökjelölt mellé tette volna le a voksát.
Mi szól Trump mellett?
A The New York Post indoklása szerint a választások legmeghatározóbb elemei a gazdasági mutatók, amiben a republikánus elnök előző ciklusa meggyőző eredményeket ért el. A kétkedők számára azonnali válaszként felvetik: a koronavírus miatti lezárások előtti időszakot kell nézni, hiszen az akkori mutatók hitelesebb képet mutatnak Trump teljesítményéről.
Emlékeztetőül a lap felidézi: a pandémia kitöréséig a munkanélküliségi ráta 3.5 százalékon állt, ami az elmúlt fél évszázad legjobb eredménye. Az afroamerikaiak körében pedig ugyanez a szám 6.8 százalék volt, amihez hasonlóra 1972 óta nem volt példa, és az új munkahelyek száma is radikálisan növekedett a politikus mandátumának 17 hónapja alatt.
A lap szerint szintén dicséretes, hogy a munkabérek is emelkedtek, emellett Trump kifejezetten támogatta a szabad piac elvét, és a Kínával folytatott kereskedelmi irányon is változtatott.
A The New York Post szerint továbbá a jelenlegi elnök egyik legjobb intézkedése volt az is, hogy Amy Coney Barrettet jelölte az amerikai legfelsőbb bíróság élére — és ezzel „megállj”-t szabott az évtizedek óta nyomuló demokrata joguralomnak.
A koronavírust illetően a lap megjegyzi, hogy Joe Biden ugyan szívesen hozakodott elő a témával a viták alkalmával, egyszer sem fejtette ki, hogy mit tett volna másként, ha neki kellett volna döntéseket hoznia. Leszámítva az újabb karanténlezárások elrendelését — amit amúgy ma már a WHO sem tart előnyös stratégiának.
A külpolitika témájában Trumpnak sikerült változtatnia az Obama-adminisztráció irányelvein, amik jelentős károkat okoztak — főleg Iránt, és az egész közel-keleti régiót tekintve. A lap szerint az elnök jól tette, hogy szankciókat vezetett be a perzsa állammal szemben, elrendelte Kaszim Szulejmáni likvidálását, és előkészítette az utat ahhoz, hogy több arab állam is történelmi megegyezést kössön Izraellel.
A Twitter-párbajokra kitérve pedig az oldal ugyan elismeri, hogy Trump néha „hencegő” és meggondolatlan, ám ha a szavak vagy tettek közül kell választani, a szerkesztőség inkább az elnök valós cselekedeteit figyeli, ezért továbbra is készek őt támogatni.
„Nem szeretjük, de őt választjuk”
A másik konzervatív lap 2016-ban egyszer már szakított a republikánusoknak járó támogatás hagyományával, és akkor Donald Turmp helyett a libertárius Gary Johnsont választották. Olyan viszont nem történt még az elmúlt 100 évben, hogy a szerkesztőség a Demokrata Párt indulóját támogatta volna.
A választás hátteréről azt írták, hogy míg Trump „készségei hiányoznak” a második ciklushoz, Biden személyében egy „gondoskodó, könyörületes és professzionális” politikus látnak.
Továbbá, a New Hampshire-i Union Leader szerkesztőségének indoklása szerint ugyan nem értenek minden kérdésben egyet a demokrata indulóval (például a fegyvertartást, a rendőri reformokat és a Green New Deal-t illetően), ez nem elég ahhoz, hogy Trump mellé álljanak.
„Joe Biden talán nem az az elnök, akit szeretnénk, de 2020-ban ő az az elnök, akire nagy szükségünk van” — írták, hozzátéve: „ő olyan elnök lesz, aki összehozza az embereket, és helyes irányba viszi az állam hajóját”.
Ezzel szemben Trumpról azt írták, hogy szerintük ugyan „nem mindig 100 százalékban tesz rosszat, de 100 százalékban rosszat jelent Amerikának”.
Gazdasági aggályként felvetve emlékeztetnek: még a koronavírus előtt is 3 billió dolláros összegű volt az amerikai államadósság. Azt viszont a lap is elismeri, hogy az elmúlt négy évben Trump sikereket ért el a bírói kinevezések, adópolitika, fegyvertartás és még a Közel-Kelet témájában is — annak ellenére, hogy a média és a Kongresszus „minden lehetőséget megragadott, hogy megállítsa őt”.
