Hat hónappal a járvány elterjedése után számos kisebb európai zsidó közösség csak most tér magához és alkalmazkodik a különleges helyzethez – írja a The Jerusalem Post.
20 év profi énekesnői tapasztalattal Petra Ernyei meglehetősen biztos megélhetéssel rendelkezett. Különösen a nagy ünnepek alatt a 44 éves Ernyei a helyi zsidó szervezetek állandó segítségétől függhet szülőföldjén, az európai zsidóság legrégebbi örökségeinek helyszínén, Csehországban.
Ernyei fellépett a a 17. századi reneszánsz prágai Maisel zsinagógában és a polnai zsinagógában, amelyet éppen az utóbbi években építettek újjá, miután korábban a nácik lopott zsidó tulajdonoknak helyet adó raktáraként használták.
De mivel a koronavírus-járvány az idei évben nagy csapást mért a közösség költségvetésére, a csehországi zsidó hitközség több alkalmazottat is elbocsájtott, s velük együtt az Ernyeihez hasonló szabadúszók is búcsút inthettek munkájuknak. Az énekesnő így ahelyett, hogy a közösségért dolgozna, a túlélésre koncentrál, és csatlakozik a prágai zsidók egyre növekvő számához, akik ismét csak a nemzetközi zsidó szolidaritásra támaszkodhatnak.
„Igyekszem optimista lenni. Néha sírok – mondta Ernyei a Jewish Telegraphic Agency-nek. „Már nem megyünk ki az utcára, a gyerekek többnyire otthon maradnak vagy barátokhoz mennek. Megváltozott az élet. Annak azért örülök persze, hogy egészségesek vagyunk és számíthatunk egymásra. ”
Hat hónappal azután, hogy a koronavírus miatt leállt az európai zsidó élet nagy része, a kontinens területén élő közösségek alkalmazkodni voltak kénytelenek az új életformához. Az iskolák és a zsinagógák nagyrészt jól kezelték az online átállást, és a kóser élelmiszerhiánnyal és bizonyos vallási gyakorlatok megszűnésével kapcsolatos aggodalmak végül nem valósultak meg.
De miközben az európai zsidók az őszi ünnepeket ünneplik, a világjárvány pénzügyi következményei csak most kerülnek a figyelem középpontjába és valós fenyegetést mutatnak a mostanra többé-kevésbé magukat fenntartani képes közösségek jövőjére.
Számos olyan kelet-európai közösség érzi meg igen komolyan a vírus hatását, mely csak mostanra tudta elérni, hogy ne függjön a nemzetközi segélyektől és adományoktól.
Ez a segélyre való támaszkodás megszokott volt a volt kommunista országok, például Csehország és Bulgária zsidó közösségei számára. Az amerikai zsidó ellátási bizottság, vagyis a JDC, több százmillió dollárt költött a rászoruló zsidók alapvető szükségleteinek fedezésére a vasfüggöny összeomlásának következtében az 1990-es években.
A kommunista elnyomás azt is eredményezte, hogy az újonnan demokratikussá vált országokban a legtöbb zsidó alig ismerte vallását és hagyományait. Tehát több millió dollár fordult a közösségi intézmények, köztük iskolák, nyári táborok és ifjúsági programok felépítéséhez.
Egyes közösségeknek visszaadták azokat az ingatlanokat is, amelyeket a zsidóktól loptak el a holokauszt során. Ez persze csak részben bizonyult áldásnak, hiszen bár számos zsinagóga visszakerült a zsidó közösséghez, de állaguk megóvása jelentősen megterhelte költségvetésüket.
Az idő múlásával, mivel e helyszínek egy része jövedelmező turisztikai látványossággá vált, és a helyi támogatók száma megnőtt, sok közösségnek csökkent a függősége az adományoktól és nagyobb önállóságra tettek szert, igaz, költségvetésük így is pengeélen táncolt.
„A koronavírus-válság súlyosbítja az európai kis közösségek korábban fennálló pénzügyi problémáit” – mondta Sergio Della Pergola, a jeruzsálemi Héber Egyetem zsidó demográfiai szakértője. „Bevételi forrásaik korlátozottak, és a régi ingatlanok fenntartási költségei tovább terhelik őket.”
Csehországban, ahol körülbelül 3000 zsidó él, a koronavírus mintegy 6 millió dolláros bevételhiányhoz vezetett a zsidó szervezeteknél — mondta Petr Papousek, a cseh Zsidó Közösségek Szövetségének elnöke. Prágában, ahol a legtöbb cseh zsidó él, az éves költségvetés mintegy 50% -a egyszerűen eltűnt.
A hiány annak köszönhető, hogy majdnem teljesen leállt a jegyárusítás a fővárosi Zsidó Múzeumban, amely naponta több ezer dollárt termelt a járvány előtt. Emellett pedig volt egy másodlagos hatás: a hitközség által bérbe adott ingatlanok, szállodák és éttermek, szintén nehéz időket élnek, nem tudnak bérleti díjat fizetni.
„Nincs jele annak, hogy ez a helyzet 2023 előtt meg fog változni” – mondja Papousek. „El kell kezdenünk gondolkodni egy új pénzügyi modellen.”
Magyarországon, a régió egyik nagyobb zsidó közösségének otthont adó, mintegy 100 ezres zsidó közösségnek több, mint egymillió dollár kiesést jelentett eddig a koronavírus, hiszen a turistaforgalom megszűnése miatt bezárt Európa legnagyobb zsinagógája, a Dohány utcai templom. A Mazsihisznek ugyan sikerült elkerülnie több tucat alkalmazottjának elbocsátását, de így is 40%-os bércsökkentést írtak elő. Ez arra kényszerítette a személyzet egy részét, hogy felmondjon, mert a csökkentett fizetés kevés volt a megélhetéshez – mondta a lapnak a Mazsihisz igazgatóságának egyik tagja.
Bulgáriában a zsidó közösség több tucat alkalmazottjánál is fennáll annak veszélye, hogy elbocsátják őket, hiszen a közösség heti több tízezer dolláros veszteséggel küzd a szófiai zsinagóga bezárása miatt kieső bevételek miatt. Ezek a bevételek hozzájárulnak a fővárosban, Szófiában található zsidó iskola és óvoda finanszírozásához, valamint a fiatalok és idősebb felnőttek társadalmi tevékenységeihez, akik Bulgária mintegy 5000 fős zsidó közösségének jelentős részét alkotják.
„Naponta 200-300 látogatónk volt, sokan Izraelből” – mondta Alexander Oscar, a bulgáriai Shalom szervezet elnöke. „Most már nem jönnek a korona miatt, és komoly költségvetési problémáink lesznek.”
Eddig a bolgár közösségnek sikerült elkerülnie az alkalmazottak elbocsátását – de Oscar szerint ez már nem lesz lehetséges.
„Alig sikerül kifizetnünk a számlákat ebben a hónapban, szeptember után nem tudom, mit fogunk tenni” – mondta.
Az Egyesült Államokban adományozók felajánlásaiból gyorsan összegyűlt egy 80 millió dolláros sürgősségi alap, melyet a JDC 16 ország 1600 zsidó családjának segélyezésére oszt szét. Ezen közösségek közt 11 Európában van.
A Pandémiás Humanitárius Segélyprogram első szakasza adományozók konzorciumának finanszírozásával áprilisban kezdődött. A programban részt vesz a Ronald S. Lauder Alapítvány, a Maurice és Vivienne Wohl Filantróp Alapítvány, a Maimonidesz Alap és a Genesis Filantrópia Csoport is, a rászorulók havonta 100 és 180 dollár között kaphatnak.
Ez az alap kiegészíti az izraeli kormány és a Zsidó Ügynökség által a múlt hónapban létrehozott 17 millió dolláros alapot, amelynek célja a kis zsidó közösségek támogatása a válság idején.
E mellett létezik egy korábban létrehozott 10 millió dolláros zsidó ügynökségi alap, melyet szintén segélyezés miatt hoztak gyűjtöttek a veszélyeztetett közösségek számára, világszerte 80 közösségtől érkezett ezidáig kérelem.
A külső finanszírozásra való növekvő támaszkodás nemcsak a közösségek számára jelent komoly visszalépést az önellátást tekintve, de a potenciális adakozók maguk is egyre növekvő bevételkieséssel küzdenek.
Számos közösség úgy véli, intézményeik elég erősek ahhoz, hogy átvészeljék a válságot – részben azért, mert tudják, hogyan kell együttműködni és kihasználni azokat az erőforrásokat, amelyek évtizedekkel ezelőtt még nem voltak.
Áprilisban a chábád-lubavicsi mozgalomhoz tartozó magyarországi EMIH Magyar Zsidó Szövetség például visszavett az igen jól jövedelmező kóser libamájgyártó kapacitásából, hogy segítsen a kóser húshiányt enyhíteni Európa országaiban. A váltás csökkentette ugyan a közösség vágóhídjának bevételeit, azonban lehetővé tette a kapacitás négyszeresére növelését, és gyorsan megoldotta a kezdetben tapasztalható kóser húshiányt.
A válság megerősítette azokat a közösségeket is, amelyek 40 évvel ezelőtt a kommunizmus alatt szinte nem is léteztek.
Bulgáriában a „Telefon a barátnak” nevű program arra ösztönözte a fiatalabb közösség tagjait, hogy keressék meg az idősebbeket, akik vagy otthonukba zárkóztak, vagy önhibájukon kívüli okból megnövekedett kockázatnak vannak kitéve.
Martin Levi, 33 éves szófiai rendezvényvezető minden héten telefonált, hogy bejelentkezzen két 70 év körüli férfinál. Közösségüknek „sikerült összetartania, improvizálnia, átcsoportosítania és alkalmazkodnia” – mondta Levi. „Közösségünk erős és túlvészeli ezt a válságot. Büszke vagyok arra, hogy bolgár zsidó vagyok.”
Russel Wolkindnak, a JDC európai részlegének igazgatója szerint ez bizonyíték arra, hogy a külső segélyre való támaszkodás csak ideiglenes lesz. A kelet-európai közösségek fejlesztették infrastruktúrájukat, hogy a körülmények javulásával képesek legyenek önállóak maradni.
„Bár létezik még külső finanszírozás, de a 90-es évek már a múlté” – mondja Wolkind. „A közösségek maguk intézik finanszírozásukat és figyelemre méltóan kezelik a most kialakult helyzetet.”
