A Síp utca világi vezetősége az elmúlt hét évben valamilyen rejtélyes oknál fogva mágnesként vonzza a peches egzisztenciákat. De vajon miért?
A bukott egyenruhagyáros
Heisler András, aki 2013. óta tölti be Mazsihisz elnöki posztját, bottal ütheti egykor szebb napokat látott cégének a nyomát.
Mazsihisz elnökké választásának évében 110 milliós veszteséggel, mínusz 208 milliós saját tőkével fúródott a földbe, és tavaly törölték a cégjegyzékből
a hét évvel korábban alapított EMEF Első Magyar Egyen és Formaruha, Divatáru Gyártó Kereskedelmi Holding Zártkörűen Működő Részvénytársaságot. „A jegyzett tőkéjét a társaság elvesztette. Nem felel meg a társasági formájához törvényben előírt minimum követelménynek” — olvasható a társaság 2013-as beszámolójához tartozó kiegészítő mellékletben.
Az EMEF zRt. azzal vált híressé, hogy selejtes egyenruhákat próbált rásózni a BKV-ra, miután 2008-ban megnyerte a közlekedési vállalat formaruha-pályázatát. Ebben csaknem 380 millió forintért vállalta, hogy legyárt 7700 férfi és női téli-nyári felsőruházatot, valamint több ezer kötött mellényt, pulóvert és kabátot. 2009. május közepén a dolgozók arról panaszkodtak, hogy a ruha műszálas, beleizzadnak a vezetőfülkében, a méretek pedig teljesen eltérnek. Volt olyan eset is, amikor az egyik dolgozónak a kezében maradt a gallér, mert nem volt rendesen megvarrva. A gombok részben rozsdásodtak, a textilneműk pár mosás után összementek — írta 2009-ben az Origo.
Azt nem tudni, hogy pontosan mi lett ezeknek a sorsa, de azt igen, hogy a 2013. év végi pénzügyi összeomlás után alig több, mint egy évvel,
2015. március 12-én a hitelezők felszámolási eljárást indítottak a cég ellen.
Az eljárás még 2017-ben is tartott, amikor a felszámoló sikertelenül próbált megszabadulni a nyakán maradt nagy rakás, — vélhetően selejtes — „BKV feliratú, saját gyártású formaruha, egyenruha” készlettől. Végül az Igazságügyi Minisztérium e-Cégjegyzék szolgáltatásának adatai szerint alig egy esztendővel ezelőtt, 2019. augusztus 2-án törölték a céget a cégjegyzékből.
A Mazsihisz elnöke tehát a jelek szerint komoly egzisztenciális gondokkal küszködik teljes eddigi hivatali idejében, ezért folyamatosan keresi a lehetőséget, hogy elnöki megbízatása segítségével valamilyen jövedelemhez jusson. Legkézenfekvőbb bevételi forrásként magát delegáltatta a Mazsihisszel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Közszolgálati Testületébe. Ebben a minőségében az államtitkári illetmény huszonöt százalékának megfelelő mértékű tiszteletdíj illeti meg, valamint utazási költségtérítést is kap.
Májusban, miközben a járványhelyzetre hivatkozva a hitközségi dolgozók bérét 20-40%-kal csökkentette, a saját NMHH tiszteletdíja 35%-kal, 437.500 Ft-ra nőtt,
miután a kormány felemelte az államtitkári illetményeket.
Bár a neológ hagyomány szerint a hitközségi elnök minden ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végzi feladatát, Heisler évről-évre megpróbálta rávenni a Közgyűlést, hogy szavazzanak meg neki valamilyen elnöki illetményt is. Ezt idén februárban sikerült is elérnie, így a Mazsihisz Alapszabályának az Elnök jogállásáról szóló 71.§. passzusa így változott: „A Szövetség elnöke társadalmi tisztségviselőként látja el feladatát, de tevékenységéért a vezetőség döntése szerint tiszteletdíjban részesülhet. A tiszteletdíj mértékének megállapítására a vezetőség jogosult. A tevékenységével összefüggő költségeit a Szövetség megtéríti.”
A börtönviselt bankár
A közösség sokmilliárdos pénzügyeinek felügyeletét mind a Mazsihiszben, mind legnagyobb tagszervezetében, a Budapesti Zsidó Hitközségben (BZSH) Kunos Péter látja el.
A Mazsihisz és a BZSH jelenlegi ügyvezető igazgatóját a Legfelsőbb Bíróság 1998. április 30-án másodfokon
gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt
1,6 millió forint mellékbüntetés mellett két év szabadságvesztésre ítélte, valamint négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az indokolás szerint a bankvezetők kihasználták a hiteligénylők szorult helyzetét a jogellenes konstrukciók létrehozásakor a mintegy 857 millió forint összegű, megszerezni kívánt vagyoni előny elérése érdekében.
Az Agrobank — melynek Kunos Péter volt a vezérigazgatója — az E-hitelért a kockázatosnak ítélt és tőkeszegény ügyfelektől azt kérte, hogy a hitelezés kockázatát csökkentendő az E-hitellel privatizált cégekből 10-25 százalékos üzletrészt kapjanak a bank érdekeltségi köréhez tartozó társaságok. A háttérszerződések szerint az E-hitelből privatizáló társaságok opciós visszavásárlási joggal, jelképes áron adták át cégük egy részét a kft.-knek. Ezeknek egy része külföldön bejegyzett offshore-cég volt. Miután az adósok visszafizették az E-hitelüket, opciós jogukkal élve visszavásárolhatták eladási áron az üzletrészüket — olvasható a Jogi Fórum cikkében.
A Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsa 1999 áprilisában felülvizsgálati eljárás keretében helybenhagyta a másodfokú ítéletet. Kunos Péter 1998. október 29-én kezdte meg a szabadságvesztés-büntetés letöltését a baracskai büntetés-végrehajtási intézetben, ahonnan 2000. februárjában szabadult feltételesen.
Az ex-transzvesztita kántor
Kunos Péter 2015-ben a BZSH ügyvezető igazgatói posztján a szintén kalandos előéletű Schwezoff Dávidot váltotta, aki a “Csalóka Péter” c. színdarabban debütált Csereklye Viktor néven, mielőtt a budapesti LMBTQ közösségben, a katolikus egyházban, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, és a Budapesti Zsidó Hitközségben futott volna be szép karriert. Az online rabbidiplomával is büszkélkedő, ambíciózus fiatalembernek egyébként 2014-ben még a Mazsihisz ügyvezetői pozícióját is hajszál híján sikerült megkaparintania, de az időközben kitört országos botrány kellős közepén néhány szavazattal lemaradt a börtönviselt Kunos Péter mögött. Az ex-transzvesztita kántort ahelyett, hogy kirúgták volna, inkább ő buktatta meg a saját elnökét, majd személyesen kötött utilaput Frölich Róbertnek, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának a talpára,
mielőtt sokmilliós végkielégítéssel a zsebében fordíthatott hátat a pesti zsidó kalandnak, és a Síp utca 12. sokat látott kapujának.
