Az Izrael és Egyesült Arab Emírségek között e héten megkötött békeszerződés egyfajta modell lehet a zsidó állam és arab államok közti további megállapodásokhoz. A Jerusalem Post összeszedte, hogy mely arab államok a következhetnek a sorban.
Bahrein
Bahrein az első ország volt, mellyel felmerült a béke esélye. Vezetése számos alkalommal tett pozitív megjegyzéseket Izraelre és olyannyira támogatta a Donald Trump amerikai elnök vezetett kormányzat „az évszázad alkuja” néven ismertté vált béketervét, hogy annak bemutatása is Bahreinben történt. A mostani, Izrael és az Egyesült Arab Emirségek közti békepaktum megkötését is üdvözölte és kijelentette, hogy továbbra is együttműködik az Emirségekkel.
Idén májusban Bahrein bezárt egy Izrael bojkottálására irányuló konferenciát, 2019-ben Jeruzsálem főrabbija, Slomó Amar látogatott az országba és találkozott Hamad bin Isa al-Khalifa királlyal az ország fővárosában, Manamában. Khalid bin Ahmed al-Khalifa külügyminiszter tavaly kijelentette, hogy Izraelnek jogában áll megvédenie magát az iráni fenyegetés ellen, ahogy azt is, hogy „Irán kezdte velünk a háborút.”
A bahreini külügyminiszterrel izraeli kollégája, Moshe Katz is találkozott tavaly Washingtonban, az ország kerékpáros válogatottja pedig 2018-ban részt vett egy izraeli kerékpár versenyen. Bahreinben kis zsidó közösség is működik, mely nemrég felvette a kapcsolatot a kaliforniai Simon Wiesenthal központtal.
Bahrein 2011-es arab tavasszal tüntetésekkel szembesülve minden bizonnyal helyesen tette, hogy hagyta, hogy az Egyesült Arab Emírségek először lépjen az Izraellel fennálló kapcsolatok tekintetében.
Omán
2018 októberében Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő járt Ománban és találkozott Qaboos bin Said szultánnal, Yusuf bin Alawi ománi külügyminiszter pedig üdvözölte, hogy Izrael és Bahrein békét kötött egymással. Korábban, egy Jordániában tartott konferencián éppen az ománi külügyminiszter jelezte, hogy fontosnak tartja, hogy Izrael ne érezze fenyegetve magát. A megjegyzést jordániai kollégája elítélte, azonban Omán azótai is rekord sebességgel igyekszik kiépíteni kapcsolatait Izraellel.
Omán más arab országokkal szemben már a 90-es években kimutatta nyitottságát az Izraellel való tárgyalásokra, Simon Peresz 1996-ban miniszterelnökként járt is az országban. A második intifáda kitörése megrontotta a két ország kapcsolatát, Omán, Katarhoz hasonlóan 2000-ig kereskedelmi képviseletet is fenntartott Izraelben.
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő 2018-as ománi látogatása előtt már több miniszteri szintű találkozó is volt a két ország közt, azonban mindeközben Omán hasonló kapcsolatot tartott fenn Iránnal is, igyekezve megőrizni semlegességét az Iránnal való kérdésekben.
Marokkó
Legtöbben Markokkót gondolják annak az országnak, mellyel leghamarabb létesíthet Izrael diplomáciai kapcsolatot. Marokkóban komoly zsidó közösség van és az ország számos fontos gesztust tett az elmúlt időszakban a diplomáciai kapcsolatok hiányának ellenére.
Májusban számos izraeli állampolgárt hoztak haza Marokkóból a koronavírus-járvány miatt és az ország a palesztinok ügyéért harcoló aktivisták ellenére számos kulturális eseménnyel igyekezett bizonyítani barátságát. David Igantius, a Washington Post újságírója Marokkót, Ománt és Bahreint említi azon országok közt, amelyek leghamarabb köthetnek békét Izraellel az Emirátusok után.
A marokkói kormány értékelte Trump amerikai elnök a térség békéjéért tett erőfeszítéseit, februárban még arról lehetett hallani, hogy mind Izrael, mind az Egyesült Államok el készül ismerni Marokkó fennhatóságát a nyugat-szaharai térség felett.
Izrael és Marokkó kapcsolata a 60-as évekre nyúlik vissza, Hasszán király fontos szerepet játszott abban, hogy Anwar Sadat egyiptomi elnök 1977-ben Izraelbe látogasson. 1986-ban Simon Peresz járt Marokkóban, 1993-ban pedig Jichák Rabin és Simon Peresz együtt találkozott Hasszán királlyal. A 2000-ben kezdődött második intifáda miatt a két ország kapcsolata megromlott, 2003 óta pedig ismét enyhülés jelei láthatók, mely Silvan Shalom külügyminiszter akkori látogatásával kezdődött.
2019-ben az utolsó pillanatban került sor VI. Mohammed marokkói király és Mike Pompeo amerikai külügyminiszter találkozójának lemondására, melyen a hírek szerint Benjamin Netanjahu is részt vett volna.
Szaúd-Arábia
Szaúd-Arábia az utóbbi években nyitottabbnak bizonyult Izrael ellen. Ehhez számos esemény járult hozzá. A királyságot Irán fenyegeti, és Jemenben iráni támogatású erőkkel harcol. Rijád emellett ellenzi a Muszlim Testvériséget, és megszakította a kapcsolatait Katarral. A Testvériség nemcsak a törökországi uralkodó párthoz kapcsolódik, hanem a Hamászhoz is. Szaúd-Arábia megpróbálta visszatartani a szélsőségességet, mely a 90-es években a királyságot is fenyegette és az elmúlt évtizedben úgy tűnt, hogy Szaúd-Arábia több érdeklődést mutat Izrael iránt.
Szaúd-Arábia azonban inkább hagyta, hogy más Öböl-államok is szorosan együttműködjenek az Izraellel folytatott megbeszélések során. Ide tartoznak Omán, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein. Ennek ellenére Szaúd-Arábia koronahercege, Mohammed Bin Salman közeli kapcsolatokat keresett a Trump-kormánnyal és viszonylag pozitív észrevételeket tett az izraeli békefolyamat kapcsán. Ez elmozdulás a korábbi álláspontról, amikor a palesztin kérdést a Közel-Keleten mindenki előtérbe helyezte.
Rijád a 2000-es években az Izrael elismerésére irányuló arab kezdeményezés vezetője volt, és 2002-ben cserébe követelte Izrael kivonulását Ciszjordániából. Szaúd-Arábia nem szeretné, ha a palesztinok fő támogatójaként Törökország lépne fel, mert ez veszélyeztetné pozíciót a térségben. Ennek megállítása érdekében Rijád együttműködni kíván Jordániával és az Öböl-térséggel, és megismeri a régió egészének közös érdekeit.
Rijád evangélikus delegációknak is otthont adott – és az Arab News Ron Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnökének írásait is publikálta.
Rijád az Öböl-csoport konzervatívabb országaihoz tartozik, azonban ma Rijád a 2030-as vízióval folytatja országa modernizálását.
A legfrissebb jelentések rámutattak, hogy a Trump kormányának kulcsfontosságú tagjai, mint például Jared Kushner, úgy gondolják, hogy a kapcsolatok normalizálása elkerülhetetlen a királysággal. Állítólag egy izraeli blogger februárban barátságos fogadtatást kapott Szaúd-Arábiában. Maguk a szaúdiak nyitottabbak voltak a közösségi médiában az Izraellel való kapcsolatok támogatására. Néhányan azt is felvetették, hogy Rijád „titkos tárgyalásokban” áll Izraellel.
Katar
Katar és Izrael viszonylag baráti kapcsolatot ápolt a 90-es években, és évekkel ezelőtt azt lehetett gondolni, hogy ez az első lépés a két ország diplomáciai kapcsolatainak normalizáláshoz. Ez történt az Öböl-háború után, 1991-ben és 1996 óta működik izraeli kereskedelmi hivatal az országban. Katar, Izrael és az Egyesült Államok ennek fényében egyfajta háromoldalú kapcsolatot alakított ki.
Doha egyre növekvő szerepre törekedett a Közel-Keleten, e szerep részeként szerepet vállalt vállalt volna részt az Izraellel folytatott tárgyalásokban is. 2007-ben, Tzipi Livni izraeli külügyminiszter New Yorkban találkozott Emir Sheikh Hamad bin Khalifa Al-Thanival kátári külügyminiszterrel, 2017-ben már úgy tűnt, hogy mind Katar, mind az Egyesült Arab Emírségek azon dolgoztak, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki a Trump kormánnyal és Katar úgy gondolta, hogy ehhez a zsidó kapcsolatok kulcsfontosságúak lehetnek.
Katar egyre növekvő szerepet próbált játszani az Izraellel és a Hamásszal folytatott megbeszélések során is. Folyamatosan támogatást biztosított a Gázai övezetnek, és segített hatalmon tartani a Hamászt, mint a Muzulmán testvériség érdekeltségeit pénzzel támogatók legnagyobbja.
A Katar fiatal emírje, Tamim bin Hamad al-Thani kulcsfontosságú a Katar kapcsolatokban. A 40 éves vezető 2013-ban került hatalomra. Katar segített az arab tavasz felerősítésében és az Al-Jazeerát használta a befolyása növelésére. Ennek ellenére a legtöbb általuk támogatott tüntetés kudarcot vallott és a Katar által támogatott jelölteket rendre legyőzték.
Katar jelenleg minden korábbinál jobban el van szigetelve és 2017 óta török csapatok jelenlétével igyekszik biztosítani magát Rijáddal szemben. Ez persze az ország függését eredményezi attól a Törökországtól, mely Irán után a legellenségesebb Izraellel szemben.
Ennek ellenére Katar megbeszéléseket folytat Izraellel Gázáról, ahol kulcsszerepet játszik. Néhány izraeli úgy látja, hogy Katar potenciális pozitív befolyást gyakorol. A volt izraeli védelmi miniszter, Avigdor Liberman elismerte a Mossad vezetőjének Katarba tett utazását 2020 februárjában. 2018-ban Liberman maga találkozott a katari külügyminiszterrel.
A katari emír 2012-ben történelmi utat tett Gázába, lehetséges azonban, hogy Doha, gondolva, hogy megoldhatja az Öböl-válságot és gesztusokat tehet a Trump kormánynak, a kapcsolatok normalizálásáról beszél. Mivel a török csapatok katari jelenléte és Irán képesek destabilizálni az emirátust, ha árulást látnak, ez valószínűleg nem bölcs lépés. Ehelyett Katar inkább nyitottabb lesz a mérsékelt álláspontokhoz, például izraeli sportolók fogadásához, így nem lesz hivatalosan is békepartner Izraellel.
De mi van Tunéziával, Algériával, Szudánnal, Irakkal, Libanonnal, Szíriával, Líbiával és a többiekkel?
Izraelnek nincs kapcsolata a régió más országaival, Tunéziától Pakisztánig. Netanyahu februárban találkozott Szudán új vezetőjével. Szudán most közelebb áll Szaúd-Arábiához és Egyiptomhoz, de megfontolhatja az Izraellel folytatott további megbeszéléseket. Törökország egy bérelni kívánt szigeti bázison keresztül próbálta megalapozni jelenlétét Szudánban, most azonban Szudán közelebb áll azokhoz az országokhoz, amelyek jó kapcsolatot igyekezhetnek kialakítani Izraellel.
Tunézia volt egykor egyike azon a mérsékelt államoknak, melyekről azt gondolhattuk, hogy megállapodást kötnek Izraellel. Tunézia azonban ma számos belső válsággal küzd és konfliktusban áll szomszédjával, Líbiával. Törökország a Testvériséggel összefüggő párton keresztül Tunéziában is igyekszik befolyást kialakítani. Annak ellenére, hogy Tunéziában van zsidó közösség és a társadalomnak vannak liberálisabb rétegei is, a tunéziai vezetők árulásnak hívták az Izraellel fennálló kapcsolatokat. Tunisz mindemellett a 80-as évek óta vezető szerepet játszik a palesztinok ügyében tett erőfeszítésekben.
Algéria olyan országnak tűnik, amely távol áll a kapcsolatok normalizálásától Izraellel. Még egy bloggert is börtönbe zártak egy izraelivel készített interjú miatt 2019-ben. Algériának is van számos belső problémája, például az elmúlt évek tüntetései és az az iszlamista felkelés, mely a 90-es években tépázta meg az országot.
Libanon békés partner lehet, ha nem a Hezbollah számára. A Hezbollah csak az utóbbi években erősödik, és az országot túszul tartja Irán Izrael elleni fenyegetésein.
Szíriában van ma is a legnagyobb iráni befolyás és feladta az 90-es években és a 2000-es évek elején kezdett, Izraellel történő megbeszéléseit.
Líbiát polgárháború sújtja, és annak ellenére, hogy pletykák arra utalnak, hogy Izrael az egyiptomi támogatású Khalifa Haftar oldalán áll, az országnak nincs módja normalizálni az Izraellel fennálló kapcsolatait. Ugyanakkor osztja az Egyesült Arab Emírségek és Görögország nézeteit a Földközi-tengeri erőforrások kihasználásáról. Törökország részt vesz a tripoli kormány támogatásában, míg Egyiptom Haftárt támogatja Benghaziban.
Jemenben most is polgárháború dúl, az iráni támogatású hútik szlogenje: „Halál Izraelre, halál a zsidókra”. Jemennel egyhamar nem lesz béke.
Irakban túl nagy az iráni befolyás ahhoz, hogy normalizálja az Izraellel fennálló kapcsolatait. Ennek ellenére történelmi szempontból mérsékelt hangot üt meg, különösen a Kurdisztán területén, melyek barátságosabb Izrael irányába. A kurdisztáni régiót azonban gazdasági problémák és Irán Bagdadban betöltött szerepe fenyegeti, emellett meg kell birkóznia a kurdisztáni Munkáspárt (PKK) elleni török katonai kampánnyal.
Irán csak akkor köthet békét Izraellel, ha a rendszer megbukik. Teherán és Jeruzsálem között jó kapcsolatok voltak 1979 előtt. Hasonló a helyzet Szomáliában, ahol akkor van esély Izraellel való kapcsolatra, ha Szomáliföld függetleníteni tudja magát.
Távolról Izrael illetve Pakisztán és Malajzia ellenségekként néz szembe egymással. Míg Indonézia valaha mérsékeltnek tűnt, jelenleg radikális vezetés van hatalmon.
